G.E.
A Cervinus Teátrum hamarosan bemutatja Dés László – Nemes István – Böhm György – Korcsmáros György – Horváth Péter Valahol Európában című musicaljét, amelyet Varga Viktor főrendező állít színpadra. A gyermekszereplők kiválasztása után Varga Viktorral már beszélgettem az előadásról, most a bemutató előtt újra kérdezhettem a rendezőt.
„Útnak indul a bátor csapat,
Most az egysége szívből fakad.”
G.E.: Említettük korábban, hogy nem csak a II. világháborúról szól az előadásotok, hanem a napi háborúkról is, ezt a felvonások előtti narráció jelzi. A gyermekek kiszolgáltatottak, ez nagyon kiérződik az előadásból is. De fontosnak tartottad a hatalom mindenekfelettiségének hangsúlyozását. Milyen a Te Valahol Európád?
V.V.: Az elmúlt években sok háború zajlott, zajlik, amiről nem veszünk tudomást. Az én Európám kicsit furcsa és veszélyesebb. Az a baj, hogy a világ nem jó irányt vett. Régen volt háború. Az embereknek meg kell mutatni, hogy a háború nem TV show, hanem emberi életekről, sorsokról szól, mert a multimédia nem azt mutatja meg, ami a valóság. Régen, ha harcoltak, kimentek egy nagy mezőre, és eldöntötték, ki a győztes, a II. világháború a civil lakosságot is bevonta a harcokba. A civileknek mi közük a háborúhoz? Vagy elmebeteg eszmékhez, gondolatokhoz? Fő bűnnek gondolom a gyermekek háborúba való bevonását, amikor végül áldozata lesz a háborúnak. Őket nem szabad kitenni a háborúnak, nem lehet egy kalap alá venni az elmebeteg diktátort, a hadviselt katonát a civil társadalommal és a gyerekekkel – ezt kikérem magamnak! A fiatalok tőlünk tanulják meg, hogy mi az élet rendje, tőlünk látják, hogyan kell viselkedni, hogyan kell békében és szeretetben együtt élni, hogy tisztelni kell a másikat. Nem azt kell megtapasztalni, hogy az győz, aki erősebb, az egymás tisztelete és egymás elfogadása fontosabb.
G.E.: A próbát végignézve úgy látom, hangsúlyos a terror, a félelem az előadás során, szándékos volt a keményebb vonal megjelenítése?
Igen!
G.E.: A színpadon sok kisgyermekkel dolgoztál – dolgoztatok – ahogy láttam a próbán, a gyermekek nagyon fegyelmezettek voltak, pedig szinte végig színpadon vannak. Jól összeszoktatok?
V.V.: Nagyon szép, nagyon hosszú és rettenetesen fárasztó próbafolyamat vége felé közeledünk. Különböző lépcsőfokokon magtanítottam a színházi munka különböző szabályrendszerét. Vagyis ebben a pörgő, pezsgő létben nem tanítjuk meg a gyermekeinknek, hogy lépésről lépésre kell haladni. Mindent azonnal akarnak, közben semmilyen eszközük nincs meg hozzá. Nem tudják kezelni a testüket, a hangjukat –, és ez hiba! Meg kellett tanítani felépíteni magukat, járni, majd beszélni, a kéz mozgatása, arcmimika, ezeket mind végigvettük –, így személyiségfejlesztést is kaptak a gyerekek. Koncentrációfejlesztés, és most másfél hónap után eljutottunk oda, hogy felépíthettük az előadást lépésről lépésre, utána kezdtük kidolgozni a jeleneteket.
G.E.: Az olvasópróba előtt beszélgetve a színművészekkel, mindannyian azt mondták, van elképzelésük szerepükről, de nem mondják, mert nem tudják milyen a rendezői koncepció. Változott-e ez a próbafolyamat során?
V.V.: Nem változtattam! Elég határozott elképzelésem volt a darabról, hogy mit szeretnék elmondani, rengeteg üzenetet zsúfoltam bele az előadásba, mindenki megtalálja a magához közel állót. Van humora is, de szinte biztos, hogy bizonyos dolgok a legtöbb embert szíven fogják ütni.
Ha már a magyar drámairodalom magadott egy ilyen lehetőséget, hogy létezik ez a mű, akkor ne pusztán szórakoztató legyen, hanem annál több.
G.E.: Hogy álltok?
V.V.: Jól!
G.E.: Nem könnyű a történet, a darabban a gyerekeknek korán kellett felnőni, hogy látod az előadás hogyan hatott a gyermekszereplőkre? Hogyan élik meg a darab tartalmát?
V.V.: Remekül szórakozva, hiszen gyerekek! Ugyanakkor pedig az a dolguk, hogy megmutassák, megérinti őket, megértenek dolgokat, de ők egy másik világban élnek, őket még nem fertőzték meg ideológiák, nem volt részük adok-kapok játékokban Ez a felnőtt társadalom társasjátéka! Arra összpontosítunk, hogy mindig legyen egy könnyedsége az előadásnak, mindvégig szórakoztató legyen. Azok a szituációs játékok, amit végig csináltunk, összehozott egy nagyon jó csapatot, akikre lehet a továbbiakban számítani. Értik egymást, hallják egymást, ami nagyon értékes. Nem beszélgetnek az emberek, könnyebb a hálón keresztül csevegni, mint szemtől szemben. Ezek a gyerekek tudnak beszélgetni is. Kérdéseket tesznek fel, és válaszokat várnak. Nagyon örülök, hogy dolgozhattam velük. Különleges az együtt végzett munka.
G.E.: Az előadások időpontjai: november 17, 18, 19. Köszönöm a beszélgetést!.
Fotó: Hegedűs Éva
