Holtág: Egy könyv életről és halálról

Hartay Csaba és Bődi Etelka

November 28-án megtelt a Vízi Színház Szeparéja érdeklődőkkel, Hartay Csaba harmadik prózakötetének bemutatóján. A költőként induló fiatalember termékeny évet tud maga mögött: a közelmúltban jelent meg Fényképavar címmel verseskötete, most pedig a Holtág című prózakötete. Mindez olyan körülmények között, amikor a Múzsák inkább hallgatni szoktak. A közelmúltban vesztette el édesapját, s a személyes fájdalmon túl ez kötelezettséget is jelentett, a civil életben a helyére kellett lépnie.

A két kötet ezzel a ténnyel szoros rokonságot mutat. Már a Fényképavarban is ott az édesapa emléke, a most megjelent kötet pedig – igaz, áttételesen – róla szól. A bemutatón Bődi Etelka volt a beszélgető partnere, s beszélgetésükből bontakozott ki Hartay Csaba költői pályájának kezdete, valamint írói módszere.

Pályakezdése kapcsán sokadszor kapott oldalvágást a szarvasi gimnázium, olykor-olykor (most is) némi önkritikával, öniróniával színezve. Virtuális babérkoszorút nyert viszont Vaszkó Tamás, a szeghalmi gimnázium (immár nyugalmazott) igazgatója, aki első látásra befogadta a „tékozló fiút”, és Sárándi József, a József Attila-díjas költő, aki a tehetséges fiatal poétát fedezte fel benne. (Ezekről az évekről írt – többek közt – a Lerepül a hülye fejetek című, első prózakötetében.)

A Fényképavar a nyolcadik verseskötete. Személyes líra, amely az erdők, fák, tavak és évszakok képeibe rejtve ragadja meg édesapjának elvesztését és hiányát. Nála a fényképek, emlékképek – mint elszáradt levélkupac, zörgő avar – hordják halomba az idő mindenféle pillanatát, és hiába szeretne, nem tud szabadulni tőlük: „Ha valaki meghal, vigye magával a fotóit is. / Törölni kell. Satírozni.” (Fényképavar)

– Nincs „legkedvesebb” versem – válaszolta a moderátor kérdésére, de azért felolvasta a kötetzáró költeményt, egyben a kötet címadó versét.

Több szó esett a harmadik prózakötetéről, a frissen megjelent, a fővárosban már bemutatott Holtág című kötetről. Szinte kérdés nélkül is beszélt a keletkezéséről, írói módszereiről, segítőiről. Feltárta a cím jelentésrétegeit, az emlékezés mechanizmusát.

Ihletője az édesapa halála, de a történet nem róla szól, de róla is. Első személyben mesél a szerző, a gyermeki szem és gondolkodás tükröződik a sorokból. A „főhős” a nagyapa, akit valójában alig ismert. Apja tulajdonságaival – de akár másokéval is – ruházza fel, vele éli át gyermeki élményeit, gyermeki szemmel követi halálos betegségét. Értetlenül nézi a számára ismeretlen kórházi világot és – bár szánalommal figyeli – a végzetes betegség tüneteit, a halál közelségét. Idegennek és riasztónak tartja.

Hartay Csaba elmondta, hogy szakaszokban, szinte fejezetenként, de nem folyamatosan írta meg a történetet, közben rendszeresen konzultált családtagjaival, szerkesztőivel. Csak a végén állt össze a könyv „kerek” történetté.

Mindezeket szemléletesen illusztrálta a kiválasztott részlet, amelyet egy tizenéves gyermek, Czifra Zalán igaz gyermeki naivitással olvasott fel.

Ahogy az szokott lenni, a bemutatót könyvvásár és dedikálás követte. Kevésbé megszokott, hogy a Holtág vásárlói ajándékkönyvet is kaptak, a Lerepül a hülye fejetek egy példányát.

A Fényképavar (84 oldal) a pozsonyi Kalligram Kiadónál, a Holtág (221 oldal) az Athéneum Kiadónál jelent meg 2016-ban.

– F –