Rómer Ilona akvarelljeivel nyitott a Szarvasi Járási Hivatal minigalériája

Gaál Roland, dr. Lukácsi Krisztina, Rómer Ilona és Babák Mihály

Új kiállítótérrel bővült az egyébként sem szűkös szarvasi paletta. A Szarvasi Járási Hivatal vezetője, Gaál Roland ötletét valósították meg azzal, hogy a hivatal bejárati aulájában kialakítottak egy olyan teret, ahol helyet tudnak biztosítani azoknak az ifjú tehetségeknek, aki még a szárnyaikat bontogatják, ugyanakkor hosszútávon gondolkodnak azon, hogy a Tessedik Sámuel Múzeum kihelyezett tagozata tudjon lenni, és egy minigallériaként, Rómer Ilona művészeti támogatásával be tudják mutatni munkáikat a fiatal művészek.

Hogy miért?

– Azért, mert vannak olyan alkotók, akik tehetségesek, nagy kiállítótereket nem tudnak megtölteni, viszont néhány képpel, néhány alkotással meg tudnak jelenni és ez bennünket is gazdagít. Másik oldalon: miért egy hivatal? Azért, mert úgy gondolom, hogy a hivatal társadalmasítása, illetve a társadalmi részvétele az így is meg tud jelenni – mondta Gaál Roland.

Ha már fiatal művészeknek szeretne belépő kiállítóhelyet biztosítani, akkor miért egy művésztanárt, egy híres festőt hívott meg, tette fel önmagának a kérdést.

– Úgy gondoltuk, az a felütés az oka, ha a mester kiállít nálunk, akkor az kellő inspiráció, kellő felütés ahhoz, hogy fiatalok is megmutatkozhassanak itt, és elég értékes legyen ide eljönni megmutatkozni, kiállítani egy fiatalnak is.

Rómer Ilona általános iskolában az osztályfőnöke és a rajztanára volt a hivatalvezetőnek, aki nem volt túl nagy kézügyességgel megáldva. Ötödikes lehetett, mikor egy rajzórán egy gesztenye és egy cserépedény közül kellett valamelyiket lerajzolniuk a diákoknak. A hivatalvezető, akkor még a kis Rolandként, úgy gondolta, lassan kész van a feladattal, mikor mögé ért Ili néni, aki csak annyit kérdezett, “ez melyik lesz?”.

A kormányhivatalok 2011-ben, illetve a járási hivatalok 2013-ban történt megnyitásakor nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint azt, hogy az állampolgárok megelégedésére gyors, színvonalas, szakszerű szolgáltatást nyújtsanak ügyeik intézéséhez, mindezt kulturált környezetben, mondta dr. Lukácsi Krisztina.

– Mára a járási hivatal elérte azt, hogy nem csak a hivatalos ügyek intézéshez tud segítséget nyújtani az állampolgárnak, hanem egyfajta kulturális szolgáltatást is teljesít feléjük – jelentette ki a Békés Megyei Kormányhivatal igazgatója.

Külöm örömét fejezte ki, hogy egy olyan művész képeit állíthatják elsőként ki, aki közismert Szarvason, szerves része a város kulturális életének.

– Ilike egy olyan ember, akinek a lelkében rend van, és pozitív a kisugárzása. A képein is ugyanez megjelenik.

A fenti mondat már Babák Mihály polgármester szájából hangzott el, aki bevallotta, hogy a most kiállításra bocsátott képek kicsit szokatlanok számára, de ígérte, meg fogja szokni őket.

– Kérem, mindenki úgy nézze, hogy ő a szeretetével jelenik meg a képein, csodálatos látásával, színeivel, formákkal mind örvendeztetni akar minket. Így, advent tájékán a szeretetre, a higgadtságra, a nyugodtságra, és az érzelmekre nagy szükség van, és arra, hogy belássuk azt, hogy az élet szép, az élet igenlésre méltó – mondta polgármesterünk.

A megnyitó után megkérdeztük Ilikét, hogy miben is áll a különlegessége aktuális kiállításának. Tizenöt évig volt a tanítványa egy Szöulban élő mesternek, aki különleges papírokra, rizspapírokra festett, árulta el. A paravánokra került képek többnyire a tőle tanult technikával készültek.

– Ezek nagyon érdekes textúrahatást adnak. Amikor az akvarellel ezt ötvözzük, akkor a kettőnek, az egyiknek a keménysége, a másiknak a lágysága ad egy olyan harmóniát, amit én szeretek a képeimmel az emberek felé tükrözni, ezért Harmónia a kiállításomnak a címe – segített a látvány értelmezésében a festőművész.

Mostanában inkább a síkplasztikákra fekteti a hangsúlyt, mert mint mondja, ezekkel a munkáival tud bejutni – mint most is– a magyar festészet napja alkalmából két, a Rejtély és az Átszellemített tárgyak című kortárs kiállításokra. Büszke arra, hogy a ma élő neves művészek között kiállíthatott mint szarvasi.

Akvarelltechnikával is fest, de mostanában inkább a lágyabb stílusban, más festékkel, más ecsettel. Elárulta, most talált egy olyan ecsetet, amit varázsecsetnek hív. Arra inspirálja az embert, hogy másképp alkosson. Magától fest, mondja, csak a festékbe kell egy picit mártani, meg egy kicsit a vízbe, ráteszi a papírra, és az ott elkezd magától dolgozni, vezeti a kezét. Élnek a színek, élnek a virágok, a különböző színfoltok, Nagyon élvezi, ezért is foglalkozik megint ezzel egy kicsit többet.

A kiállítottak küzül a kedvenc képem, az Esthajnal értéséhez a következő segítséget adta:

– Ha hajnalban kimégy a Körösre, akkor érzed ennek a hangulatát, de hogyha este kimégy, akkor is. Tudom, hogy az esthajnal az egyfajta időt jelöl, de az én értelmezésemben kétféle időt is jelenthet, a korait is és a későit is – mondta Ilike, akit ezért is szeretünk, mert veszi a bátorságot, hogy a saját szabályai szerint újraértelmezzen fogalmakat, dolgokat.

A megnyitót Mulholland Sadie éneke kezdte, és szintén egy dallal ő is fejezte be. Mindkét esetben Bohák Róbert kísérte őt gitáron.

A kiállításhoz a paravánokat Roszik Zoltán és a Tessedik Sámuel Múzeum, a catering háttértámogatását Dernovics Péter és a “Minden ami Szarvas” csapata nyújtotta.


You must be logged in to post a comment Login