Szüleik nevezték be a versenybe a győztes szentandrási párt

, Dinya Gábor és Dinya-Balog Nikolett

Magasan, közel négyszáz szavazatnyi különbséggel egy békésszentandrási pár, Dinya Gábor és Dinya-Balog Nikolett lett a győztes a Beol.hu és a Békés Megyei Hírlap közös versenyén. A sorozat minden eddigi rekordot túlszárnyalt, mivel összesen 171 pár nevezett, megháromszorozva ezzel a tavalyi adatokat. A szarvasi indulók közül egyébként ketten is a Top 6 között végeztek. Bencsik Mariann és Bencsik Sándor a képzeletbeli dobogó harmadik fokára léphettek fel, míg Tóth Tamás és Székács Szandra a hatodik helyen végeztek. A Németországban élő párt interneten keresztül értük utol, és kapcsolatukról, esküvőjükről, ill. a győzelem ízéről faggattuk.

– Minden pár természetszerűen elfogult a saját esküvőjével kapcsolatban, de egy ilyen megmérettetésben benne van a rizikó is, hogy mások nem épp titeket találnak a legszimpatikusabbnak. Miért indultatok?

– Őszinték leszünk, mi nem is akartuk ezen a versenyen indulni, hiszen nem is tudtunk róla. A szüleink értesítettek minket, hogy beneveztek. Eleinte kicsit féltünk is emiatt, de utána rájöttünk, hogy nem kell, mert ha kevés szavazatot kapunk, az sem befolyásol semmit.

– A legnagyobb közösségi oldalon azt írtátok, hogy szeretnétek megnyerni a versenyt. Mennyire vettétek komolyan, hogyan próbáltátok mozgósítani a baráti kört?

– Ha már a nevezés körülményei így alakultak, megbeszéltük egymás közt, hogy akkor próbáljuk meg, és adjunk bele mindent. Először csak megosztottuk a legnagyobb közösségi portálon, amit elsősorban csak az ismerőseink láttak, de sokan elsiklottak a bejegyzés mellett. Nem adtuk fel, beszéltünk a családtagokkal, barátokkal és közeli ismerősökkel, hogy a bejegyzés megosztásával tovább népszerűsítik a versenyt, természetesen a javunkra. Ekkor már láttuk, hogy rohamosan elindultunk a létrán fölfelé, pedig jóval később kezdtük a versenyt egy-két nevezőnél. Ez nagy lökést adott, és a nap minden órájában a versennyel foglalkoztunk. Megjegyzem, akkoriban épp szabadnaposak voltunk.

– Ha jól tudom, bár szentandrásiak vagytok, Németországban éltek és dolgoztok. Ez előnyt vagy hátrányt jelentett a verseny szempontjából?

– Mindenképp előnyt, mivel több, mint 2 éve kint élünk és dolgozunk, és időközben rengeteg emberrel megismerkedtünk. Szerencsére az ő segítségükre is számíthattunk. Furcsa is volt eleinte sok német ismerősnek, hogy mi ez, amit mi napi szinten többször megosztogatunk. Mi lefordítottuk a lényegét, mire ők lelkesen reagáltak, és ők is elkezdték a saját ismerőseiktől a szavazatokat begyűjteni. Tehát mondjuk ki, két oldalról is kaptuk a voksokat.

– A beküldött kép alapján arra lehet következtetni, hogy egy hagyományos, nagyszabású esküvő és lagzi volt a tiétek. Hogy emlékeztek a nagy napra? Hogyan próbáltátok egyedivé tenni?

– Gábor (mosolyogva): Nekem elsősorban az volt a fontos, hogy Nikinek minden megfeleljen, így övé volt az irányítás, én csupán bólintottam.

– Niki: Ez nem pontosan így van, csak Gábor szeret mindenből viccet csinálni. Természetesen mindent közösen beszéltünk meg, az utolsó részletekig.

– Kezdjük ott, hogy manapság az emberek üzletet akarnak csinálni ebből az egész eseményből. Mi nem! Azt szerettük volna, hogy minden vágyunk teljesüljön egy szolid környezetben, olyan emberekkel körülvéve, akik a legközelebb állnak hozzánk, így pontról-pontra minden részletet a saját ötleteink alapján valósítottunk meg. Persze ez nem volt olyan egyszerű, mert szinte az utolsó napokig külföldön tartózkodtunk, így az ötleteink kivitelezésében nagyrészt a szüleink segítettek, akik már hónapokkal a nagy nap előtt minden nap ezzel foglalkoztak, és igyekeztek mindent a mi kívánságaink alapján megvalósítani. Ezért ők külön köszönetet érdemelnek, hisz nélkülük ez nem sikerülhetett volna. Az utolsó napokban az egész család és az összes barátunk részese volt az előkészületeknek, és mindenben segítettek. Nagyon hálásak vagyunk nekik is.

– Minden kapcsolatban vannak emlékezetes történetek, felejthetetlen pillanatok és nagy találkozások. A ti szerelmetek hogy kezdődött?

– Gábor: A mi szerelmünk kezdete nagyon régre vezethető vissza, ugyanis én 15 vagy 16 éves lehettem, mikor el kezdtem Nikinek csapni a szelet. Ez eleinte ment, de mivel még mindketten „fiatalok” voltunk, így később elég szaggatottá vált a kapcsolat. 2007. január 7-én azonban történt egy tragédia, és ekkor éreztük igazán, hogy nekünk egymásra van szükségünk. Az idő szépen telt közösen, viszont voltak olyan pontok, amikor a kapcsolatunk kicsit elfáradt. Majd jött az elhatározás, hogy megpróbáljuk egy gazdaságilag fejlettebb országban az életünket megalapozni. Itt jöttünk rá, hogy csak egymásra számíthatunk.

– Erich Fromm azt mondja: „Az éretlen szerelem: Szeretlek, mert szükségem van rád. Érett szerelem: Szükségem van rád, mert szeretlek.” Mi az, amit megtaláltatok egymásban?

– Niki: A mi kapcsolatunkat hívhatjuk érett szerelemnek, ugyanis kellő időt töltöttünk már együtt ahhoz, hogy teljesen megismerjük egymást, így volt is időnk megtalálni egymásban azokat, amiket szerettünk volna.

– Bár az utóbbi években minimálisan emelkedett a házasságkötések aránya, még mindig nagyon elmaradt a korábbiaktól. Ti miért döntöttetek a házasság mellett? Mennyivel több ez, mint – ahogy sokan mondják – egy papír?

– Mi már hamarabb össze szerettünk volna házasodni, ugyanis úgy éreztük, hogy eléggé megérett erre a kapcsolatunk, de valljuk be, hogy manapság egy esküvő nem olyan olcsó. Azt szerettük volna, hogy a „Nagy napunk” olyan legyen, amilyennek elképzeltük. A házasság számunkra semmiképpen sem egy darab papírt jelent, és nem is az egy napos felhajtást, hanem az igazi összetartozást, valaminek a végét, és ami igazán  fontos, valaminek a kezdetét.

– A szavazás lezárult, és senki nem tudta elvenni tőletek a győzelmet. Mit jelent ez számotokra, hogyan ünneplitek meg?

– Niki: A győzelem számunkra egy elismerést és visszajelzést jelent, hogy valóban jó párost alkotunk.

– Gábor (huncutul): Én azért a győzelemre megittam egy szentandrási meggyes sört, hiszen mindig van egy kis hazai idekint.