Nemzeti színekben úszva emlékezett Szarvas a március 15-i forradalomra

20170315-IMG_8399

A Szarvasi Fúvószenekar indulókkal várta azokat, akik a városi ünnepség keretében szerettek volna tisztelegni 1848 forradalmárjai előtt. A nemzeti színekben úszó Zenepavilont hatalmas tömeg állta körül, hogy meghallgassa az ünnepi beszédeket, illetve a Cervinus Teátrum színművészeinek, Szemerédi Bernadettnek és Jánosi Ferencnek rövid előadását.

– 1848 március 15-e, március idusa csodálatos nap volt ebben az országban, amelyre méltán büszkék lehetünk. Ott hol jó dolgok születnek, ott nekünk, szarvasiaknak, illik ott lennünk, sőt kötelességünk – reflektált az ünneplőket elsőként köszöntő Csasztvan András azon mondatára Babák Mihály polgármester, amiben emlékeztette a tömeget, hogy Szarvas másodikként csatlakozott a forradalomhoz 1848-ban.

– Kötelez minket a történelmünk és a jól felfogott érdekünk is, kedves szarvasiak – vont párhuzamot a március 15-i eseményekre adott gyors szarvasi reakció és a ma között polgármesterünk. – Sokan voltak annak idején, akik megértették az idők szavát. Nincs ez másként most sem. Meg kell értenünk az idők szavát és tennünk kell amit tennünk kell.

1848 jelentőségét abban is látta, hogy véleménye szerint történelmünkben talán az első alkalom volt, amikor közös akarat is volt.

A Cervinus Teátrum színművészei, Szemerédi Bernadett és Jánosi Ferenc egy hosszabb, majd egyórás, rendhagyó módon Petőfi Sándor humoros oldalát bemutató összeállítás egy húszperces kivonatával tisztelgett a forradalmárok előtt.

Dankó Béla ünnepi beszédében a forradalmat a határban elvetett maghoz hasonlította.

– Mint az elvetett mag tört felszínre és kelt életre 1848 forradalma is, melynek magját a reformkor szórta a tettre kész nemzet megművel talajára, de gyümölcsét már a kiegyezés láthatta beérni – mondta országgyűlési képviselőnk.

– Valahogy mindig úgy diktálta a rend, vagy inkább a történelmi körülmények, hogy itthon megvívott küzdelmeink, sikereink, szabadságunkat, függetlenségünket a nemzetközi porondon újra ki kellett vívnunk, el kellett ismertetnünk és meg kellett védenünk – állított ő is párhuzamot 1848 és 1989, valamint napjaink történései között. – Az 1989-ben kivívott magyar függetlenség azóta sem került le a nagyhatalmak, legyen az pillanatnyilag épp baráti vagy szembenálló céltáblájáról.

Benka Gyula, Oláh György, dr. Nádor Jenő és Máté József munkáit felhasználva Szenes János azonosította annak a 79 szarvasi hős nemzetőrnek és honvédnak a személyét akik Arad, Braniszló, Temesvár és a szabadságharc más csataterein estek el. Nevüket arra az emléktáblára vésték, ami Szarvas Város Barátainak köre szellemiségétől vezérelve Forschner Rudolf lokálpatrióta ötletéből született, és a A Szent Klára plébániatemplom mögötti 48-as emlékmű elejére került. A táblát Forschner Rudolf és Szenes János leplezte le.

A megemlékezést az emlékmű megkoszorúzásával zárult.


Comments are closed.