A kitelepítettekre emlékeztek Csabacsűdön

20170412-IMG_3452

A Felvidékről kitelepítettek emléknapján Csabacsűdön is megemlékeztek a második világháborút követő Benes-dekrétumok embertelenségeire.

A Himnusz után az emlékezést a Trefort 7. osztályos tanulója, Szabó Zoltán egy kitelepített magyar kívánságával, Lovag Erdős Anna Egy marék földet című versével kezdte.

Molnár József polgármester elsőként a birtokai révén Csabacsűdhöz kötődő oktatáspolitikus, báró Eötvös József gondolatát idézte: „Vannak fájdalmak, mint a himlő, amin csak egyszer megyünk keresztül, de melyek, mint ez eltörölhetetlen nyomokat hagynak maguk után.”

– Még igazán el sem múltak a II. világháború borzalmai, amikor a kassai kormányprogram a szláv nemzetállam megvalósítását tűzte ki célul. Benes elnök dekrétumainak sora lépett életbe. Ezek a rendeletek a kollektív bűnösség elvén a névvel és magyar nemzetiségű emberektől elvették vagyonukat, elrendelték a munkából való elbocsájtásukat, beszüntették a nyugdíjak, neveltetési és egészségügyi segélyek folyósítását, betiltották az anyanyelv használatát és megfosztották őket állampolgárságuktól. Nem csak emberi mivoltukban alázták meg a felvidéki magyarságot, de lehetetlenné tették a mindennapi életet számukra – emlékezett vissza Csabacsűd első embere.

Szenes János, a Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány kuratóriumának elnöke megköszönte a felvidéki magyaroknak, hogy Benes és Mečiar ellenére is magyarok maradtak. Ezt követően kegyelete jeléül az In Cervino Monte című regényének, – ami a Honfoglalás azon pillanatával kezdődik, amikor Árpád vezér megérkezik Szarvashalom alá, és 1947 karácsonyával, a felvidéki magyarok Szarvasra érkezésével zárul,– befejező részletét olvasta fel.

Skorka Nóra Babits Mihály Hazám című verse után a Szózattal és a koszorúzással ért véget a megemlékezés.


Comments are closed.