Egy történet, két házaspár, három befejezés

Szemerédi Bernadett, Varga Viktor, Timkó János és Dósa Zsuzsa

Vasárnap délután teltház várta a Cervinus Teátrum művészeit a Romkocsmában, hogy meghallgassák Yasmina Reza Egy élet háromszor című színművét Dósa Zsuzsa rendezésében. Az írónő anyai ágon magyar származású. Az öldöklés istene című írásából Roman Polanski rendezett nagysikerű filmet.

Az Egy élet háromszor történetében Sonia (Dósa Zsuzsa) és Henri (Varga Viktor) értelmiségi házaspár – a férj a csillagokat kutatja (témája: a lapos galaxisgyűrű), a feleség ügyvédből lett könyvelő –, éppen lefekvéshez készülődnek. A hatéves gyermekük különböző trükkökkel borítja fel a látszólagos nyugalmat, a házaspár veszekedése majdnem tettlegességig fajul, mert nem értenek egyet a gyermeknevelésben – meg másban sem. Sonia határozott feleség, míg Henri kicsit pipogya férj, bár a durvaság tőle ered. Megszólal a csengő, és másnapra hívott vendégük Hubert (Timkó János) és felesége Inez (Szemerédi Bernadett) állítanak be. Hubert látszólag véletlenül szólja el magát, hogy Henri három éve nem publikált, és nagy jelentőségű tanulmánya témáját egy másik kutató jelentette meg egy szaklapban. Inez pedig gyermeknevelésből „oktatja ki” a házaspárt. Henri Hubert mondataira összeomlik, szó szót követ, és az első eseménysor végére Hubert és Inez sértődötten távozik.

A második történet, annyiban változik, hogy amíg Henri és Inez a gyerekszobában időzik, Hubert hevesen udvarolni kezd Sonianak, ami nem marad viszonzatlan. A jelenetben az is nyilvánvalóvá válik, hogy Inez sokat iszik, és ezért „őszinteségi rohamot” kap. Elmondja, mit mondott Hubert Henriről, amin a másik házaspár „kiakad”, Henri megint összeroppan, de Sonia harciasan védi férjét. Amikor Hubert és Inez távozik, Sonia visszautasítja a gátlástalan Hubert randevúra tett ajánlatát.

Az utolsó történet abban változik, hogy Henri már tud az új publikációról, és úgy fogja fel, hogy kiegészítik egymás kutatási témáját, hiszen csak hasonló a téma, nem egészen az, szinte feldobódik. Inez sokat iszik, férje nem tudja megakadályozni de a házaspár végül békésen távozik.

Leírva kissé furcsán hat, de a jelenetek szövege, a színészek játéka nagyon élvezetessé tette a délutáni színházat. A színészek hangjukkal, arcjátékukkal alakították szerepüket. Ami igazi karakterformálásra adott lehetőséget, az az, hogy az események során mindannyian változtak. A színészek a kis térben őszinte, tiszta játékkal ajándékozták meg a közönséget, érezhető volt, hogy nem csak tudásukat, de lelküket is beletették az előadásba.

Ez is olyan felolvasás volt, amit örömmel megnéznénk kamaraszínházi változatban is.

P.S.

A Romkocsma ablaka és ajtója szép függönyt kapott, így az utca teljesen kívül maradt a „színpad háta mögött”.


Comments are closed.