Minden, ami Szarvas! – Kéretlen vallomás az alkotóknak

20170415-IMG_3821

Régen olvastam olyan szívet melengető riportsorozatot, mint amit a Newjsag közölt április 8-án. Az előzménye nagyon is szubjektív, és e sorok is azok lesznek.

Az érettségi találkozók visszatérő mondata: A fiam (lányom, unokám) Németországban (Angliában, az USA-ban stb.) dolgozik (tanul, munkát keres), és nem gondol a hazatérésre. Eleinte még büszkén mesélték a szülők mindezeket, de ma már egyre több a keserű beszámoló. Rádöbbentek, hogy idős korukra nagy valószínűséggel egyedül maradnak, kiürül a város, elöregszik az ország.

A megszólaló fiatalok igazi lokálpatrióta feladatra vállalkoztak: megírták és lemezre vették Szarvas „himnuszát”. Nem fizetségért, hanem a saját örömükre. Amit pedig a riporternek mondtak, arra büszkék lehetnek (lehetünk).

A megszólalók többségét ismerem, mondataik nagy örömet szereztek. Ezekből idézek néhány mondatot. A kérdés így hangzott:

Mit jelent nektek Szarvas?

Fürj Erik: A családom nyugodt otthonát, a világ legjobb kolbászát és pálinkáit.

Őt nem ismerem, de az első mondatáért ismeretlenül is becsülöm, a humorát pedig értékelem.

Szikora Zsolt: Én Szarvason születtem, itt nevelt a családom, sok embernek a barátságát itt nyertem el, itt zajlottak nagy szerelmek, itt kezdtem el zenélni, hatott rám a hely szépsége, hangulata, és még sorolhatnám azokat az erős kötelékeket, ami miatt nekem Szarvas több, mint otthon.

Ismeretségünk egyoldalú, nem vagyunk köszönő viszonyban. Azonban ha munkahelyemre vagy a városban mentem, elkerülhetetlen volt hallani a lakásukból évek óta kihallatszó dobszót. Egyre többször hallottam, és követhettem fejlődését. Kezdetben kicsit sajnáltam a családot a fortissimo miatt, de türelmük eredményt hozott. Néha láttam is őt a kapujukban, a szemem előtt cseperedett felnőtté. De – be kell vallanom – ilyen szép sorokat nem néztem ki belőle.

Faggyas Ádám: Mindent! Itt nőttem fel, itt kezdtem zenélni, eddigi életem meghatározó pillanatainak 90%-a itt történt meg velem a Körös parton, szórakozóhelyeken, ligetben. Ide köt a családom, a zenekarom, a múltam. Szarvasi élményeim adják a magját annak, aki vagyok. Tanulmányaim befejeztével nem is merülhetett fel más, mint hogy hazajövök. Itt szeretnék élni egyszerűen, itt vannak a gyökereim, itt érzem magam igazán otthon.

Ezekhez a sorokhoz nincs mit hozzáfűznöm. Legszívesebben minden serdülő kisiskolással, érettségiző, tovább tanuló fiatallal elolvastatnám.

Bagi Laci: Szeretek reggel Szarvasról elindulni, és mindennél jobban szeretek Szarvasra hazaérni. Születésem óta itt élek ebben a városban. Ez a kötődés csak erősödött, amióta feleségemmel családot alapítottunk, és a két gyerkőcünkkel a felnőtt életünket kezdtük élni ebben a csodás városban.

Ismeretségünk régi keletű, a gimnáziumból ered. Nem tanítottam, de együtt dolgoztunk a videószakkörben, és tudtam róla, hogy nem tartozik a mintadiákok közé. „Pályafutása” számomra nagy meglepetés. Meglepett a családalapítása: egy csendes, szolid, szép „mintadiák” lett a felesége. A legnagyobb meglepetés, hogy az egykori „kevésbé mintadiák” milyen nagy sikereket ér el az asztrológia területén. Tudtam, hogy zenél, de egy „himnuszt” nem vártam tőle. (Laci! Mindezekért elnézést kérek, sikereidhez gratulálok!)

Liska Tamás: Az örömöt és a bánatot. A sikert és a kudarcot. A vidámságot és a szomorúságot. A csendet és a hangzavart. A nyugalmat és az idegességet. A jót és a rosszat. És a zenét! Itt egyensúlyban lehetek. Ez itt a régi Magyarország közepe! Büszke vagyok, hogy Szarvasra születhettem!

Tamás a legrégebbi ismerősöm, az ismeretségünk szintén a Vajdából ered. Ő is dolgozott a videószakkörben, de fő profilja az „EZ” nevű diákzenekar volt. Történetükről videofilm is készült – kettő is. Az első film címe EZ van, a zenekar történetét mesélte el. A másodiké: EZ volt. Ki lehet találni, miről szólt. Később mint az Vajda informatikusa lett a munkatársunk, de ez már egy másik történet. A Himnusz meg a harmadik.

Hegedűs Krisztián: Szarvas minden egyes utcájában száz kedves emléket ápolok. Elég csak elsétálnom a-ból b-be és megrohamoznak ezek az emlékek, amiktől jókat mosolygok. Keveredjek az életben akárhova, de ha hazatérek garantáltan széles vigyorral az arcomon. Nagyszerű barátokat találtam itt, és nem kizárt, hogy a jövőben is találok még. Ki tudja, a város tele van meglepetéssel! Itt születtem, és ez már magában nekem erős kötelék. Még egy szarvas-tetoválás is tervbe van!

Őt nem ismerem , de sorai nagyon tetszenek. A helyében a tetkótól eltekintenék.

Radics Kata: Mindent. Itt születtem, itt nőttem fel. A családom boldogságát. Itt kezdtem el énekelni, ami nagyon sok élményt adott számomra. Szarvas kis város, viszont rengeteg lehetőség kínálkozik benne, amit imádok.

Katalint „csak” énekelni hallottam. „Vallomását” köszönjük.

Sadie Mulholland: Attól függetlenül, hogy nem itt születtem, Szarvast tekintem otthonomnak. Mindenki ismer mindenkit, és biztonságot nyújt nekem.

Sadie-t családi vonalon ismerem, édesanyja kolléganőm volt, nagymamájával ugyanazon civil szervezetben tevékenykedünk, az egyik unokámnak pedig osztálytársa. Én mindent tudok róla, hangját, amely egyre szebb, évek óta csodálom. Ő azt sem tudja, hogy létezem. Sok sikert kívánok neki az élet minden területén.

Kiss Ákos: Én nem vagyok született szarvasi, debreceni vagyok. De ez az otthonom. Annyi szépség vesz minket körbe, hogy néha nem is értem, miért vágyik el innen néhány ember. Egyszerűen jó itt élni.

Ákos a lányom osztálytársa volt, így sok mindent tudtam róla. Aztán eltűnt a látókörömből. Egy éve – igaz, szomorú esemény következtében – a Szarvasi Krónika munkatársaként köszönthettem. Talán ő fogalmazta meg legtömörebben azt, ami engem születésem óta itt tart: Egyszerűen jó itt élni.

Kedves Lányok! Kedves Fiúk! Köszönöm, köszönjük a „himnuszt”. Időnként meghallgatom. A refrén egyre ismerősebbé válik.

Kutas Ferenc


Comments are closed.