A nyolcas volt a bűvös szám a csabacsűdi főzőversenyen

20170501-tn_05_02 038

Idén is a magyaros ízekre esküdtek a csabacsűdiek. A hagyományos egyházi főzőversenyen a legtöbb bográcsban paprikáskrumpli vagy pörkölt rotyogott, néhányan azonban vállalták a rizikót, és egy merőben szokatlan ízvilággal rukkoltak elő.

Néhány kilométerre a szarvasi forgatagtól, a nagyközség inkább a családias együttlétre tette le a voksát. A helyi evangélikus egyházközség nyolc éve gondolt egy nagyot, és a templom helyett a templomkertet nevezte meg helyszínül jelképes, lakosságnak címzett meghívójában. Az invitálást mondhatni sorsszerűen nyolc csapat fogadta el, s akadtak köztük „elsőáldozók” is.

– Van már egy kis rutinunk a konyhában, ezért is neveztünk a mai napra – ejti ki bizonytalanul a 12 esztendős Ádám, aki egy kortársakból álló négyesfogattal nevezett. – Paprikáskrumplit készítünk, amihez felvágtunk egy kis hagymát, megpucoltuk és felkockáztuk a krumplit, raktunk bele sót, köménymagot és természetesen kolbászt. Mindent egyedül csináltunk, de azért elfogadtuk a felnőttek tanácsait is, mert az egyik csapattagunk apukája régebben szakács volt, ezért ő biztosan jobban tudja – fedi fel titkos ütőkártyájukat a csapat szóvivője.

A délelőtt hangulatfelelősét a Csabacsűdi Szlovák Önkormányzat sátrában kellett keresni. A padokon ízletes házi finomságok társaságában egész délelőtt folyt a terefere, sültek a ropogós rózsafánkok, Litauszki János pedig egy pillanatig sem engedte lankadni a jókedvet, és időről időre rázendített a citeramuzsikára, megénekeltetve a spontán női kórussá verbuválódott hölgykoszorút is.

– Bár főzőversenynek keresztelték el ezt a napot, nem kell szó szerint értelmezni. Minden évben itt vagyunk, elsősorban azért, hogy jól érezzük magunkat. A helyezés egyáltalán nem számít. Alapvetően amatőr szakácsok vagyunk, de az ételbemutatóinkon és saját szervezésű rendezvényeinken olyan ételeket is meg lehet kóstolni, amik megállnák a helyüket egy profi főzőversenyen is. Ma csapatban dolgozunk. Mindenki hozzátesz valamit, s végén remélhetőleg valami jó sül ki belőle – osztotta meg tulipános kötényében Válkovszki Mihály elnök, közben pedig azon igyekezett, hogy a kolbásszal dúsított paprikáskrumpli ne csorogjon ki színültig teli bogrács oldalán.

Mellettük a rendezvény magját a Csabacsűdiek Baráti Köre Hagyományőrző Egyesület, az egyházközösség és a Csabacsűdi Nagycsaládosok Egyesülete alkotja, de szerencsére mindig vannak újonnan érkezők is.

A nevezők nem bízták a véletlenre a várakozás időszakát sem. A baráti kör pl. már délelőtti órákban kihasználta a tárcsalapot, és bivalygulyás elkészültéig tükörtojást és szalonnát sütött rajta, de hozzájuk hasonlóan a többi sátorban is édes-sós harapnivalók sorakoztak az asztalon. A csabacsűdiek vendégszeretete a kíváncsiskodókra is kiterjedt, és garantáltan senki nem ment haza tőlük üres gyomorral.

A legmerészebb ételt idén minden bizonnyal Láng Emese készítette, egy édesanyjától kapott recept alapján. A bográcsban hagyma-és szalonnaágyon csirkemell rotyogott, amit háromféle kaliforniai paprikával, gyöngyhagymával, uborkával, póréhagymával, mézzel, chilivel, só, borssal és ecettel dúsított.

A háromtagú zsűri a déli harangszót követően dugta össze a fejét, és próbálta összehasonlítani az összehasonlíthatatlant. Végül a harmadik helyen az újoncoknak számító fiatalok, a „Hagyjál főzni!” csapat végzett, a második az anya-lánya – Láng Emese és édesanyja – csapat lett, a képzeletbeli dobogó legfelső fokára pedig a baráti kör állhatott.


Comments are closed.