Testvérháború a Romkocsmában

Dósa Zsuzsa, Varga Viktor, Polák Ferenc, Timkó János és Bardon Ivett

A Cervinus Teátrum utolsó előadását láthatta a közönség a nyári évad előtt a Romkocsmában vasárnap késő délután. Martin McDonagh Vaknyugat című írását olvasták fel – játszották el – a színház művészei Dósa Zsuzsa rendezésében, Varró Dániel fordításában.

Az 1970-ben született író drámái közül immár a harmadikat hallgathatták meg az érdeklődők. A Vaknyugat két fiú testvér, Coleman (Timkó János) és Velane (Polák Ferenc) gyűlölködő, infantilis kapcsolatát mutatja meg. A történet apjuk temetése után indul. A két testvér harcát a falu részeges papja, Welsh atya (Varga Viktor) próbálja rendezni. Miután a pap saját magával és a hitével sincs összhangban, próbálkozása eredménytelen. Mindent Velane örökölt, és ezt hangoztatja is. Megjelöli a tárgyakat „V” betűvel. Célja bátyját hergelni, de Coleman ezt látszólag közömbösen fogadja. Velane elmondja Welsh atyának, hogy testvére ölte meg apjukat. Később azt is megtudjuk, hogy Velane aláíratta Coleman-nal az örökségéről való lemondását, így nem derül fény a gyilkosságra. A testvérek állandóan sértegetik egymást, sőt többször össze is verekszenek. Bár különböző jelleműek, szívüket a harag, a másik lelki és fizikai tönkretétele tölti be. Megismerjük Kicsilányt (Bardon Ivett), aki az alkoholt szállítja a fiúknak. Vidám, szókimondó teremtés.

Az első rész nagyon humoros és szórakoztató, azonban a második komolyan indul: Welsh atya meghasonlott önmagával, nem tudja feldolgozni a falu lakóinak tetteit, amiben öngyilkosság és két gyilkosság is szerepel, és most még egy gyilkosságról kell értesülnie. Az első felvonásban Welsh atya mindig ittas, a másodikban józanul beszélget Kicsilánnyal, az egyetlen emberrel, aki megérti. Olyan megindító párbeszéd alakul ki köztük, ami már a második felvonás első jelenetében, felteszi a koronát az előadásra. Welsh a lányt kéri meg, hogy vigye el a fiúknak a levelét. Arra kéri őket, hogy béküljenek ki és bocsássanak meg egymásnak. Ezután öngyilkos lesz. Coleman és Velane az atya iránti tiszteletből kibékül. Felváltva mondják el melyikük mit tett, majd bocsánatot kérnek egymástól – és mindketten megbocsátanak a másiknak. Sőt Velane jelképesen visszaadja bátyjának az örökségét is. De egyik fiú sem őszinte. Mindketten igyekeznek túllicitálni a másikat tetteikkel, mindaddig, amíg Velane be nem vallja, hogy része volt testvére szerelmének balesetében, Coleman pedig azt, hogy ő vágta le Velane kutyájának a fülét, amitől a fiú kiborul…

A szórakoztató előadáson a közönség sokat nevetett. Számomra azonban a második résztől komollyá vált, és ez a nagyon elgondolkodtató, ambivalens érzés megmaradt bennem a darab végéig.

A színművészek játéka ezúttal is magával ragadta a nézőket. Varga Viktor mesterien alakította Welsh atyát, lubickolt a szerepében. Meg tudta mutatni az Embert is, a részeges pap másik oldalát, aki próbál jót tenni, de falakba ütközik. Katolikus papként az egyetlen utat az öngyilkosságban látja. Megható játékának csúcspontja, amikor felolvasta a fiúknak írt levelét.

Timkó János és Polák Ferenc a testvérek szerepében félelmetesen mutatták meg a két gyűlölködő fiú karakterét. Timkó János kitűnően alakította az idősebbiket, Colemant: alattomos, látszólagos közömbössége, a nyugalom, de néha kitör –, ezért kell félni tőle. Valene figurája az ellentéte bátyjának, heves, kárörvendő, birtokló. Tőle ugyanúgy félni kell, mert ő lelkileg ingerli bátyját, és hozzá még mosolyog is. Polák Ferenc játéka is lenyűgöző volt. (Ennyire negatív szerepek kapcsán, amikor a színész teljesen azonosul a színpadon szerepével, mindig kíváncsi vagyok arra, hogyan éli meg, és hogyan tudja levetni magáról a szerepét. (De azt hiszem, ez a színészet lényege!)

Bardon Ivett Kicsilány szerepében határozott vidám, incselkedő lányt formált meg. A szeretetről, megértésről, őszinteségről szóló jelenete Welsh atyával a nyugalom szigete volt a lüktető gyűlölködés ellenében. A tehetséges színésznőt örömmel láttuk újból Szarvason. A narrációt az előadás rendezője, Dósa Zsuzsa vállalta magára.

Ismét olyan előadást láthatott a Romkocsma közönsége, amely színpadra kívánkozik, de ez is –, ahogy az előzőek – a vasárnap délután varázslata marad.

A fotókat Babák Zoltán készítette.


Comments are closed.