A petróleumlámpa fényében: Bemutatták Csabacsűd bibliáját

20170719-tn_07_19 008

“Nem gyászolni jöttünk, hanem fejet hajtani Sindely Pál munkája előtt. Tisztelet a szerzőnek” – ezzel a gondolattal foglalta keretbe dr. Kutas Ferenc azokat nehezen megfogalmazható érzéseket, amelyek mindenkiben ott motoszkáltak. Alig egy hónap telt el ugyanis azóta, hogy értesültünk a döbbenetes hírről, a csabacsűdi matematika-földrajz szakos pedagógus sajnálatos haláláról. Az élet kiszámíthatatlanságának köszönhetően mindössze néhány nappal korábban tarthatta először kezében azt a kötetet, amelyen az elmúlt években fáradhatatlanul dolgozott. A közel 800 oldalas könyv, a Csabacsűdi emléktöredékek című kiadvány folytatása, s egyben kiegészítése elődjének, a település megalakulásának 90. évfordulójára kiadott munkának.

– Valamikor 2012-ben volt az első találkozásunk Pali bátyámmal. Engedjék meg, hogy így nevezzem, mert számomra mindig az marad. Akkor vetődött fel, hogy ír Csabacsűdről egy földrajzi témájú könyvet. S bár az elkészült mű földrajzi elemeket is tartalmaz, végül egy monográfiává teljesedett, ami tartalmazza a nagyközség régmúltját és a 20. század eseményeit is – idézte fel Molnár József polgármester a rendhagyó könyvbemutatón a kezdeteket.

Hozzátette, a település a kiadvánnyal egy olyan felbecsülhetetlen értékhez jutott, amelyet soha nem tud igazán megköszönni.

Az első sorban foglaltak helyet Sindely Pál hozzátartozói, felesége és két lánytestvére. Ágnes asszony – felülkerekedve gyászán – köszöntötte a megjelenteket, és jelképesen átnyújtott a településnek egy petróleumlámpát. Mint elmondta, az egykoron a tanyavilágot bevilágító használati tárgy szimbolizálja azt a közeget, ahonnan a férje indult: a gondtalan gyerekkort, a tanulás iránt érzett egyre fokozódó lelkesedést és azokat a gyökereket, amelyeket sohasem felejtett.

– Ez a fény, ez a halvény szikra adta neki az indítást, hogy még az utolsó évében megírja ezt a könyvet. Nagy szeretet volt benne a faluja, az itt élő emberek iránt, és egyfajta kényszer, ami nem engedte pihenni. Mindig azt mondta: itt van a fejemben, ezt le kell írnom – beszélt átszellemülten a férjét hajtó láthatatlan erőről.

Gaál Roland, a Szarvasi Járási Hivatal vezetője rámutatott, a kiadvány az örökkévalóságnak szól, és mindazokat magában foglalja, akiknek Csabacsűdhöz valamilyen formában közük volt és van. Az képek és az írások történetekké állnak össze, amelyek nemcsak a településről és az elmúlt évtizedekről mesélnek, hanem magáról a szerzőről is.

Molnár József polgármester felolvasta Sindely Pál 2015 októberében íródott levelét is. Ebben a szerző örömének adott hangot, mely szerint olyan nagymennyiségű dokumentumot és képanyagot juttattak el hozzá, ami további írásra ösztönzi. Emellett papírra veti személyes visszaemlékezéseit is, amelyekkel az egyre sorvadó tanyavilágnak szeretne emléket állítani.

– Ez a kötet Csabacsűd bibliája lesz. Nem lesz szent könyv, de olyan könyv lesz, amelybe belelapozva mindig találunk történeteket, bölcsességet, vigaszt. Nem lehet elejétől a végéig egyszerre elolvasni, de mindig érdemes leemelni a polcról – kezdte könyvbemutatóját dr. Kutas Ferenc, aki az évek során közeli személyes kapcsolatba került a szerzővel.

A könyvbemutatón jelen volt dr. Tóth Imre egyetemi oktató, a kötet egyik lektora is. Sindely Pál valamikori pedagógusa felidézte a „csendes, szerény, érdeklődő” fiú alakját, aki a legnehezebb tantárgypárosítás, a matematika-földrajz szak mellett döntött. Mint mondta, a tanyavilágból érkező tehetséges fiatalnak óriási hátrányt kellett leküzdeni évfolyamtársaival szemben, de bizonyított. A 25 első évfolyamos hallgatóból a diplomakiosztóra csak 9-en maradtak, köztük Csabacsűd szülötte. A kapcsolat később is megmaradt, könyvei révén pedig úgy érzi, hogy – bár először jár a településen – szinte már ismeri a vidéket, tanítványa egykori otthonát.

Ezt követően dr. Kutas Ferenc röviden ismertette a könyv felépítését. A kötet két nagy egységre tagolódik, amelyekbe a szerző előbb szerkesztőként, majd íróként működik közre. A fejezetek egészen a régmúltban gyökereznek, s a teljesség igénye nélkül, kronológiai sorrendben jutnak el napjaink eseményeiig, külön fejezetet szentelve a csatai testvértelepülési kapcsolatnak.

A bemutatón két meglepetéssel búcsúztak: elsőként elhangzott egy interjúrészlet, amely Sindely Pál halála előtt két nappal készült, zárásként pedig Chován József csabacsűdi lelkész gondolatai küldtek az ég felé egy néma imát.

Chován József: Búcsú

Amikor az ember hosszú útra készül,
S búcsúzik a háztól. Drága hitvesétől,
A virágos kertnek ágyait szemlélve
Könnyesen tekint szét maga körül félve…
Sötét gondolatok emésztik a lelkét,
Hegyekké tornyosul a sok édes emlék,
Hatalmas folyammá dagadnak a könnyek,
Amik zajtalanul a szemekbe jönnek…
Ilyenkor csak egy van, aki megért minket:
Isten, aki látja búcsúkönnyeinket.


Comments are closed.