Tipi épült a Pepi-kert kellős közepén

20170726-tn_07_28 002

Noha a bölénybőrtől eltekintettek, a tábor szervezői alapjaiban követték a hagyományos tipi  kialakítását. A faágakból hajlított építményt július 24-28-a között kis indiának vettek birtokba, egyúttal azt is bizonyítva, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Csütörtök délelőtt ugyanis mind a 26 táborozó beférkőzött átmeneti otthonába, és szájtátva hallgatta a „nagy indián törzsfőnöknő”, Pártai Lucia meteorológus időjárásjósló történeteit.

– Az indiánok olyanok voltak, mint nálunk a hortobágyi pásztorok. Tudták, mikor kell készülni az esőre, vagyis a meteorológus eleinte sokat tanulhatott volna tőlük. Persze ez most már fordítva is igaz. Amikor pl. Kanadában jártam, találkoztam rezervátumban élő indiánnal. Bármily meglepő, a kezében okostelefon volt. Épp azt ellenőrizte, hogy a radarfilmen ugyanazt látja-e, amit korábban az égboltról megállapított. Megváltozott a világ, de annyi azért megmaradt, hogy az indiánok ma is természetközeli életmódot folytatnak – árulja el elöljáróban a szakember.

Az indiánpalánták sok újdonságokat hallhattak az égbolt képződményeiről. Egyebek mellett megtudták, miből vannak a felhők, hogyan állapítható meg, melyikből lesz eső, és az időjós szórakoztató előadásából az is kiderült, hogy nemcsak a csinos lányoknak, hanem a felhőknek is van virgájuk.

A hét tevékenységei is az indián kultúrához kötődtek. A reggelek „törzsi kupaktanácssal” indultak, amelynek keretében beszélgettek az őslakosok életmódjáról, szokásairól. A lurkók kisebb csapatokba verődve nádkunyhót építettek, megismerkedtek a nyomkövetéssel, ill. sámán dobot és sípot készítettek. Emellett természetesen a kézműveskedés sem maradt el: a témához kapcsolódva festett póló és fejdísz ékesítette őket, valamint tomahawkot fogtak a kezükbe.

– Szeretem kivenni a részem mindenféle munkából. Segítettem a sátorponyva dekorálásában, a fadarabok egymás mellé illesztésében. A vadászó életmód is közel áll hozzám, és az is szimpatikus, hogy a törzsek gyakran csatlakoztak egymáshoz, ill. segítették egymást a bajban – újságolja az egyik szarvasi indián, Ádám teljes harci díszben.

Kugyeláné Décsei Mónika táborvezető elmondta, a harmadízben meghirdetett táborba sokan visszatérőként érkeztek. Ennek ellenére vannak olyan alapinformációk, amelyek minden nyáron előkerülnek. Ilyenek pl. a természeti értékekre való fokozott odafigyelés, a tisztelet, és az élőlényekkel való harmonikus együttélés, amelyek a mai ember számára is nélkülözhetetlenek.

A legnagyobb kalandot természetesen az az éjszaka jelentette, amelyet a természetbarátok az arborétumi tisztáson töltöttek. A gyerekek felváltva őrködtek, a szervezők pedig kivételesen eltekintettek a korai lefekvéstől. Nem is csoda, hogy a kisebbeket már az indiánfilmek vetítése közben elnyomta az álom, és képzeletbeli vadászmezőkön űzték tovább a vadakat.


Comments are closed.