A Szarvasi Vokálpatrióták visszahódították a közönségüket

20170818-IMG_5876

Nem biztos, hogy a hangosításnál minden úgy szólt, hogy arra Sting rábólintott volna, alkalmanként az ilyen jellegű használattól elszokott hangok is meg-megbicsaklottak, de egy valami elvitathatatlan, ennyi szarvasi ritkán, megkockáztatom, eddig még egyszer sem jött ki a Zenepavilonhoz, hogy meghallgassa az aktuális fellépőt, mint tegnap este, amikor a hétórási harangok után a hatvan körüli szarvasi zenészek a deszkákra léptek.

Bár a téren még bőven maradt hely, de így is hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy tanúja legyen egy emlékeiben már megkopó, de el nem feledett korszak megidézésének, amikor még egészen más zenei élet zajlott Szarvason, amikor a vendéglátóhelyek dugig voltak tömve, az asztalokra várni kellett, a szórakozóhelyeken zenét, miután a dj-ket még nem találták fel, hús-vér emberek szolgáltatták. Akkoriban a fellépési lehetőséget leginkább a Pavilon jelentette. A nyár elején, Szarvas város napján elismerést vehettek át a paviloni zenekarok képviselői.

Meglepetésként a Kis esti zene 2017-es sorozatának a végén, az utolsó előtti alkalommal egy ezeket az időket életre keltő régi-új formáció lépett a közönség elé, a Szarvasi Vokálpatrióták. Már az elnevezés telitalálat.

Az eredeti műsorban nem szerepelt, mert akkor még senkinek, még a zenészeknek sem volt lövésük arról, hogy lesz ilyen. “Peres Misék egy júniusi Zenepavilonnál tett látogatásakor került szóba, hogy szívesen fellépnének”, árulta el a közönségnek Fodor Mariann, a nyári sorozat háziasszonya.

Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy a Peres Mihály szervezte alakulat mindössze egy próba után közönség elé lépjen, gondolnánk, de a zenekar frontembere másképp vélekedik erről, “megoldjuk rutinból”, mondta.

Vad dolgokkal kezdték az estét, majd a jelenlegi felállás egyenes következményeként rockkal is folytatták. A Szarvasi Vokálptrióták bő keretében tegnap este a következő zenészek alkották a kezdővsapatot: Peres Mihály, gitár, ének (Rivéra), Hadnagy Andrea (Pearl)
Kyru, azaz Radovics László, ének, szájharmonika helyett szájjal harmonika (Soulbreakers, Üzletembers), Hegedűs Tibor, gitár (Üzletembers), a gitártanár Ruzsinszki Szabolcs és Altmann János junior, dob (aJna). Alkalmanként a a mikrofon mögé állt az idősebb Altmann János is, illetve Komár János (Jansi és a távoli rockonok) és Kécskei Imre (Hobó) is.

Az egyórás koncert alatt megemlékeztek azokról a zenésztársakról, akik már nem lehettek a Zenepacilonnál. A januárban elhunyt Elekes István emlékére Jimy Hendrixtől a Hey Joe-t játszották. Bagi Pálnak kedvencét, a Kinks You really got me című számát küldték. Liska Jánosnak, Bruminak pedig Chris Rea Road to hellje szólt.

A közönség soraiban ott álltak gyerekeik, de eljöttek a korabeli zenésztársak, és zenei örököseik, a fiatal(abb) szarvasi együttesek tagjai, ismerősök, rajongók.

A Vokálpatrióták Led Zeppelinnel búcsúztak. “Jövő nyáron majd jövünk”, jelentette ki a koncert végén Peres Mihály. Reméljük, mind a rendezők, mind a zenészek beírják a naptárukba, hogy legkésőbb jövőre, a Kis esti zene utolsó előtti estén, 2018. augusztus 18-án 19 órakor újra itt találkozunk! Legkésőbb.


Comments are closed.