Minden fellépő bearanyozódott az idei táncforgatagon

20171014-IMG00120

Ötödik alkalommal rendeztek hazai szlovák hagyományőrző csoportok és táncegyüttesek számára minősítő seregszemlét. A táncforgatagot 2009-ben az Országos Szlovák Önkormányzat Közművelődési Központja indította útjára azzal a szándékkal, hogy minél több eltűnőben lévő néptánckincs kerüljön a felszínre.

– Azt szerettük volna, hogy az együttesek a saját falujukban nézzenek egy kicsit körül, és járjanak utána, hogy milyen örökséget lehet még náluk megtalálni. Mint tudjuk, már arról a generációról beszélünk, amelynek nem volt lehetősége a ’60-as évek nagy táncosaitól ellesni a lépéseket. A táncok pedig bizonyos idővel elkopnak, elkorcsosulnak, a dalok félnótákká válnak, és egyre kevesebb tiszta forrásból érkező táncmotívummal tudunk foglalkozni. Arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a fellépők ne az egykor tanult táncokat vegyék elő, hanem próbáljanak valami újat hozni az együttes életébe – ismertette az esemény filozófiáját dr. Király Katalin, a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének igazgatója.

A rendezvény időről időre bővítette a kereteit. Lehetőséget adtak pl. gyermekcsoportok, párok és szólisták bemutatkozására is, valamint Lami István néprajzkutató munkássága előtt tisztelegve megalapították a Lami-díjat.

A találkozó főszervezője a nehézségekről szólva elárulta, táncpedagógusuk száma erőteljesen megfogyatkozott. 1993-ban végzett az utolsó oktatói gárda C-kategóriás szlovák tanfolyamon, ezért fő feladatuknak az oktatók képzését és a magyarországi szlovák táncok iskolai rendszerbe történő átültetését tekintik.

– Magyar táncot nagyon sokan táncolnak Magyarországon és a határainkon túl élő közösségekben is. Nekünk azt kell erősíteni a táncosainkban, hogy ezeket a táncokat csak mi tudjuk hitelesen előadni, ezért nekünk kell őket szívvel-lélekkel bemutatni. Ebből az elgondolásból egy valamikori nemzetiségi együttest, a Csaba Táncegyüttest kértem fel, hogy mutassák be technikailag hitelesen ezeket a táncokat. Nagy a különbség ugyanis egy profi táncegyüttes és egy autentikus helyi közösség között. Az előbbi letáncolja az előírtakat, a másik pedig szívvel-lélekkel, szlovák érzelmekkel adja elő – utal a helyi közösségek hiányára.

Hozzátette, a mai fiatalok már a színpadi tánc közegében nevelődtek, és szinte egyáltalán nem vesznek részt a spontán közösségi alkalmakon. Ezt a folyamatot szeretnék erősíteni, s lehetőség szerint a szervezésben közreműködni.

Október 14-én négy település, Jásd, Püspökhatvan, Acsa és Kistarcsa hagyományőrző együttesei léptek fel, és négy püspökladányi szólista pár is bemutatkozott. A táncosokat neves szakemberekből álló zsűri minősítette: Lévai Péter, a Táncművészeti Egyetem adjunktusa, Barbócs Sándor, dr. Király Katalin, Vlastimil Fabisik, a gyetvai fesztivál szervezője, valamint szarvasi részről Csasztvan András.

A Tessedik Táncegyüttes művészeti vezetője elmondta, a minősítési rendszert magyarországi mintára hozták létre. A fellépőket hat szempont alapján értékelik, amelyek között helyet kap a folklorisztikai hitelesség, az ének-zenei összhatás, a színpadi megjelenés, a koreográfiai megformálás, ill. szólistáknál az improvizáció, valamint az előadás színvonala is. A zsűri valamennyit 5-5 ponttal jutalmazhatja, a folklorisztikai hitelességért pedig maximum 10 pont adható. Összesítésben tehát 120 pontot lehet elérni. Arany fokozatot a 101-120 pont közöttiek, ezüstöt a 81-100 pont közöttiek, bronzot pedig a 80 alattiak kapnak.

– A zsűri összetétele az elmúlt években alig változott, ezért egy-egy táncegyüttesnél látjuk az esetleges fejlődést is. Egy olyan szakmai tükröt állítunk eléjük, amelyből tanulhatnak, ha akarnak. De természetesen tudjuk azt is, hogy minden együttes életében vannak generációváltások, lineáris fejlődésről csak akkor beszélhetünk, ha ugyanaz a tánckar marad – emelte ki Csaszvan András a minősítések hosszú távú jelentőségét.

A csökkenő létszámot azzal magyarázta, hogy egyre kevesebb idő jut a próbatermi munkára, ill. a legtöbb együttes nem lép ki a saját közegéből, és nem vállalja a minősítéssel járó anyagi és szakmai terheket.

A legutóbbi részvevők azonban kivétel nélkül bearanyozódtak. A jásdiak ugyan nem kértek minősítést, ellenben a párok között három táncos is akadt, akiket adatközlő minőségi táncukért a zsűri különdíjban részesített. A nap táncházzal zárult, az értékelést követően pedig másnap a Hagyományok Háza archív tárára vonatkozóan tartottak konferenciát.


Comments are closed.