Közösségépítés és hagyományőrzés siratói módra

20171115-IMG00513

A Siratói klub közössége évről évre bebizonyítja, hogy nemcsak akkor lehet rájuk számítani, ha szórakozásról van szó, hanem akkor is, ha a munka frontján kell helyt állniuk. November 15-én pedig ez utóbbiból jutott bőven. A dolgos hétköznap egyúttal egy 230 kg-os disznó utolsó napját is jelentette, amely kettévágva érkezett a tett színhelyére. Az udvaron jó szokás szerint főként a férfiak tüsténkedtek, a belső részen pedig az asszonyok állították össze a töltött káposztának valót.

– A káposztát itt Szarvason savanyú káposzta közé rakják. Nálunk, Debrecen környékén az a hagyomány, hogy vér helyett toros káposztát készítünk, savanyú káposztával és pirított hússal. Délben húslevest tálalunk főtt hússal, este pedig töltött káposztát, hurkát és kolbászt. Mifelénk édes káposztát használnak, és több rizs kerül bele, mint ezen a környéken. Fűszerként fokhagymát és vöröshagymát is teszünk bele, majd főzésnél sűrített paradicsomot öntünk rá – idézi vissza gyermekkora ízvilágát Szrnka Jánosné, aki bár 45 éve Szarvason él, ragaszkodik tájegysége kulináris fogásaihoz. Elárulta, szerencsére egy-egy ilyen klubrendezvényen nem is kell kompromisszumot kötnie, mivel mindkét receptet elkészítik.

Noha azt is tudja, a disznóvágásokon csak ritkán pihenhet meg a kéz, örömmel végzi a munkálatokat. Mint mondja, édesapja 50 holdas parasztgazda volt, ezért már kislányként is belekóstolt a vidéki életbe. Ezeken az eseményeken pl. neki és a testvéreinek jutott a megtiszteltetés, hogy fogják az állat fülét, farkát, pörzsölésnél pedig forró vízzel locsolgatták a testét. S hogy szerette-e? A válasz szavak nélkül is kézzelfogható. Minden pillanatára csillogó szemekkel emlékszik vissza.

Jó vendéglátókhoz híven az előkészületek már egy nappal korábban megkezdődtek. A hölgyek túrós lepénnyel, lekváros papuccsal és kapusznyikával kínálták körbe a betérőket, a férfias feladatokhoz, a húsok darabolásához és a töltéshez pedig a feles poharak adtak erőt.
A siratóiak az előző évekhez képest némileg egyszerűsítettek a feladatokon. A kezdési időpontot – a ház körüli munkálatok miatt – a hajnali órák helyett kora reggelre tolták, a bélmosást pedig mellőzték. Kovács László böllér is úgy látja, hogy a mind jobban gyorsuló világhoz igazodnak a disznóvágások is, vagyis a másnap reggelig tartó mulatozások, beszélgetések és kártyapartik helyett ma legtöbbször fél nap alatt „letudják” a kötelezőt.
– Mostanában mindenki igyekszik, szeretne minél hamarabb végezni. Emlékszem, volt olyan szezonom, amikor 76 disznót vágtam három hónap alatt. Mára ez lényegesen lecsökkent. Igaz, már a szemem se a régi, de azt is érzékelem, hogy kevesebben szánják rá az idejüket és az energiájukat – vázolja a mester az elmúlt évtizedek változásait, miközben keze megállás nélkül a kolbásztölteléket kavargatja.

Jónásné Krajcsovicz Ágnes klubvezető elárulta, az ötödik alkalommal rendezett eseménnyel az idejárók kérésének szerettek volna eleget tenni. Közülük mintegy 25 fő aktívan is kivette a részét a munkafolyamatokból, a többiek pedig majd az eredményeit élvezhetik. Olyannyira, hogy egy-egy disznóvágással az előző évek tapasztalatai alapján hosszútávra tervezhetnek, mivel a disznótoros finomságok szinte egy teljes éven át kitartanak.


Comments are closed.