Csacsacsa egy kicsit Dósa Zsuzsa is

Dósa Zsuzsa

Dósa Zsuzsával a Hotel Menthol első közönség előtti bemutatója után beszélgettünk az előadásról és Csacsacsáról.

– Hogy éreztétek magatokat a színpadon?

– Nagyon jól! Úgy gondolom, jól kidolgozott, profi munka, de azért az első számig mindenki, aki éppen nem volt színpadon oldalt, a takarásban izgult. Aki meg a színpadon volt, annak az a nehéz feladata, hogy megalapozza a hangulatot, ami sikerült. Minden úgy ment, ahogy mennie kellett. Én is azt éreztem végig, hogy a szokásos drukk, vagy feszültség, ami mindig van, most nem történt meg, túl tudtunk lépni a belső feszültségen, mert már nagyon vártuk a közönséggel való találkozást.

– Az elmúlt hetekben a színészekkel beszélgetve mindenki sikert várt…

– Igen, hiszen azt gondolom, hogy érzelmileg a történet sikerre van ítélve. Ehhez még hozzájárult az előadás humora. Igazi karakterek vannak kibontva, szójátékok vannak benne, a rendezés minden pontja előkészített volt, mert nagyon határozott képi és üzeneti világa van, ami fantasztikus dolog. Hozzá kell tenni, hogy akár mondanivalót is találhat az, aki akar, de csak könnyedén szórakozni is lehet. Lehet nosztalgiázni, újra felfedezni, de akár megismerkedni, akinek új ez a zenei világ, ez az életérzés. Azt kell mondjam, végtelen profi nagyszínházi előadás látványvilágában, koreográfiában, színészi játékban, de díszletben, jelmezben is nagyon végiggondolt. Szépek a színek, a fényekkel nagyon jó játékot állítottak össze és eszméletlenül jó a hangtechnika része, maga zene, a hangosítás is. A háttér munka lehetőségét is meg kell teremteni a produkciónak, hiszen nélkülük nem születik előadás.

– Mesélj Csacsacsáról!

– Nagyon furcsa világ, ahová még nem kirándultam pályám során. Érdekes volt megkeresni a drámaiságát. Nagyon nagy munka úgy könnyednek lenni, hogy énekelni kell, meg táncolni, meg levegő kell, de kell a lelkem is, és szépnek is kell lenni. De az első pillanattól éreztem, hogy mit akarok – nem tudtam, csak éreztem – és az első beköszönést, az első jelenetemet, úgy képzeltem el, ahogy láttad a színpadon. Még lépcső sem volt, de magamban már lépcsőn jöttem le. Vagyis az érzéseim adták az alapot, ezután már tudtam vele azonosulni, létezni…, sok közös van bennünk, azt hiszem.

– Igazi, határozott nő!

– Igen elsősorban nő, de kiharcolja, amit akar, harmadsorban csupa szeretet, csupa szív, nyitott a világra. Mindenben megtalálja a jót. Szereti, és elfogadja a fiatalokat, átadja tapasztalásait. Talán ezért ment könnyedebben. A jelmez pedig tartást ad, és elhiteti azt, hogy most Csacsacsa vagyok. Ez most nagyon komplex műfaj, a musical, revü és dráma között mozog. Ilyet még nem csináltunk, éppen itt volt az ideje. És ha azt nézzük, hogy szinte ugyanazzal az alapgárdával valósítottuk meg, akkor borzasztó szerencsések vagyunk azokkal, akik itt dolgoznak, mert mindenki univerzális. Azt gondolom, ha én tudok egyik nap Anya lenni a Csodaszarvasban, vagy egy vénkisasszony a Liliben és harmadnap Csacsacsa. Feri, aki egyik nap harcias hős, vagy most egy gyerek… és sorolhatnám. Péter, aki király volt, most egy színes képregény figurává vált. Olyan színesek…, vagy Ivett, és a nagy felfedezésünk Misa, bár most a humoros oldalát mutatta meg, de rengeteg drámai vénával rendelkezik, és örülök, hogy együtt dolgozhatunk. Nagyon jó színészeink, táncosaink vannak!

– Zsuzsa, nyáron azt írtam, Viktor rendezései a szeretetről szólnak, de amit mondasz, ezt megerősítik bennem, úgy érzem ez az előadás is bele illik a sorba, mert – szerintem – a szeretetről, az összetartozásról szól…

– Igen, ennek pont ez volt a lényege. Örüljünk egymásnak, érezzük jól egymással magunkat, lazítsunk. És igen, vannak gondjaink, problémáink – ez a darab is felveti – hogyha nem figyelsz oda, hogyha hagyod, hogyha nem vagy képes szeretni, minden benne van, csak más módon. Azt gondolom, hogy a mai világban nem kell mindig dráma, nem kell mindig mélység – hiszen az van az életben is –, kell a vidámság. Azok, akik beülnek az előadásra lesz egy szép estéjük, és akkor már megérte. Ha valaki megnézi az évadunkat, vannak üzenetek, vannak drámák, de van kacagás…, és igen van szeretet is.

– Zsuzsa, a másik vonalatok a Romkocsmai „előadásaitok”.

– Az egy teljesen másik világ. Például McDonaugh, te tudod, hogy több drámáját olvastuk már fel. Igényeljük mi is, és a közönség is. Ezek azok a darabok, amelyről tudjuk, hogy nem vihetjük színpadra. De kiváló kortárs darabok. A közönség hadd ismerje meg őket!

– Zsuzsa nagyon köszönöm a beszélgetést, gratulálok az előadáshoz és remélem, sokáig színpadon marad a Hotel Menthol!

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.

Comments are closed.