Tomboló siker a Hotel Menthol

20171125-IMG_8155

Szombaton este a Cervinus Teátrum bemutatta Fenyő Miklós–Novai Gábor Hotel Menthol című musicaljét. A szövegkönyvet Böhm György és Korcsmáros György írta. A rendező Varga Viktor, a Cervinus Teátrum főrendezője.

Mindenki nagy várakozással tekintett a Hotel Menthol bemutatója elé, részben, mert ismerte a dalokat és régi kedvenc, részben azért, mert a szerzőpárosnak ez a musicalje ritkán játszott. A darab egy trilógia első darabja, amit 1998-ban mutattak be. A következő a Made in Hungária 2001, és az Aranycsapat 2006-os bemutatóval.

A történet mesebeli: két testvér Zsilett (Polák Ferenc) és húga, Frufru (Bardon Ivett) álmot lát, amely színes vidám, mosolygós, táncos, ahol mindketten találnak valakit, aki tetszik nekik. Az álomkép betölti a nézőteret is, hiszen Mike (Nádházy Péter) és a Cicák – Punch (Rigler Renáta), Bambi (Harcsa Boglárka és Mokka (Tatár Bianka) – jelennek meg a nézőtéren, a fergeteges Ébredj fel Rockandrolliával, de a teljes színészgárda és a tánckar is a színpadon énekel, táncol. Ezzel elkezdődik a háromórás előadás, amely egyetlen percre sem engedi a közönséget, aki egyik ámulatból a másikba esik, amíg a színpadon egyik dal váltja a másikat. Mosolyra húzódik a száj, dobol a kéz, a láb, a dalokat a közönség némán együtt énekli a színészekkel. A közönség három óra fergeteges előadást lát, a színészek, táncosok pedig láthatóan lényüket adják a játékhoz, táncolnak, mókáznak.

Minden szereplő, táncos igazán elismerést érdemel, mert embert próbáló az előadás. Színészre és táncosra is igaz az, hogy színpadi teljesítményük, alázatuk az előadáshoz csillagos ötöst érdemel. Azért is, mert féktelen jókedvvel, mosolyogva csinálták végig, és azért is, mert nagyon is komolyan vették az előadást. Minden színész tisztán énekelt, annak ellenére, hogy közben fergeteges koreográfiai lépéseket is „lejtenie” kellett, és szinte végig a színpadon voltak, vagyis pihenni nem volt idő. Éppen ezért köszönet és tisztelet minden színésznek és táncosnak!

A két testvérpárból Zsilett, a kamaszból, aki úgy „férfi”, hogy maga előtt tolja húgát ajtót nyitni, a néha durcás kisfiúból felnő, nem lesz komoly felnőtt, de egy nyugodtabb érettebb fiú lesz az előadás végére. Feri színészként – most amikor kamaszt játszott – felnőtt színészileg, ebben az előadásban is bizonyította, hogy lehet rá számítani, eggyé válik a szereppel. Dalai, táncai egy „ide nekem az oroszlánt is” hévvel, kisfiús bájjal, komoly férfimunka volt.

Frufru, a magát csúnyának gondoló lány is ki tud nyílni, és meg tud szépülni, ha van, aki szereti, aki csak őt akarja olyannak, amilyen. Bardon Ivett alakítása megmutatta az ívet, hogy egy kamaszlány tele komplexusokkal, saját maga el nem fogadásával, a Cicákat majmoló kislányból, tud gyönyörű, okos lány lenni. Ivett szárnyalt a színpadon, kedves, bájos és színészileg tökéletes. Az Álomból valóság lesz dala szívbemarkoló. Itt meg kell említeni a nagyon szép táncbetétet, amelyet Tóth Eszter és Magyari László már-már balett mozdulatokból álló táncálomképe.

Ragány Misa Bringa alakját szintén jól építette fel. A csetlő-botló, „tiszta ideg” fiúból – akárcsak Zsilett – ő is felnő. Misa alakítása lehengerlő, poénjai ülnek, minden álomkép ellenére olyan fiút alakított, aki kicsit mesebeli, de akár szaladgálhatna is az utcán. Nagyon szeretetre méltó figura Bringa. Misa is bizonyította, hogy nagyon jó színész, hiszen a karakter, amit alakított nagyon távol áll igazi lényétől.

Szemerédi Bernadett Klipsz figuráját már egy – számomra legalábbis – jobban mesebeli lány, aki pontosan tudja, mit akar elérni. Bernadett dögös nőként szintén nem a komfortzónájában mozgott, de minden nőiessége mellett ott volt a lány is, aki szeretetre, társra vágyik, de éppen karakánsága miatt nem könnyű esett Zsilett számára. Bernadett a rockabilly életérzést mozgásban, játékban ragyogóan hozta.

Nádházy Pétert is megszokott szerepkörétől messzire dobta a rendező. Hihetetlen, hogy amikor megláttam a szereposztást, picit kételkedtem abban, hogy ez működni fog, de bíznom kellett volna a rendezőben, hiszen Varga Viktor nagyon határozott rendezői elképzeléssel választotta Mike szerepére Nádházy Pétert, és a színész nem is okozott csalódást rendezőjének, és külső szemmel szinte „csípőből” megoldotta feladatot. Nem kis teljesítmény volt a színművésztől a háromórás állandó színpadi jelenlét, és itt meg kell említenem a hangot, amely egyedivé tette Mike figuráját. De mókázása, „beállásai” emlékezetessé teszik alakítását.

Csacsacsa, azaz Dósa Zsuzsa ezer arcához még egy, aki megmutatja a fiataloknak, hogy csak szeretettel lehet élni, a problémákon nem kétségbe kell esni, hanem meg kell oldani. Jeleneteiben pörög, nincs egy szusszanásnyi idő sem, talán csak akkor, amikor Frufrut pátyolgatja – és talán utat mutat neki. Zsuzsa jól érezte magát szerepében, igazi dívát alakított, aki nagyon is a földön jár, éppen ezért látszott úgy önmagát adja, ám ez így nem igaz, hiszen ahhoz, hogy helytálljon, neki is kemény munka volt.

A három Cica: Tatár Bianka, Harcsa Boglárka és Rigler Renáta –, akik az első perctől színpadon voltak – egyszerre reagáltak, egyszerre mozogtak, mosolyogtak, énekeltek, táncoltak, játszottak, rivalizáltak egymással –, mindezt magas sarkúban – nem semmi teljesítmény! Jó volt lányok!

Három lányhoz, három fiú is kell, a Teddyk, azaz Tóth Mihály, Szelle Szilárd és Dorogi Péter nem az elejétől, de hamar színpadra lépnek, szerepük inkább a lányok, a három Cica „kiszolgálása”. Mindenesetre mozgásban, énekben és játékban ők is maximumot nyújtottak.

Széplaky Géza három szerepet is kapott, Oktánt, a benzinkutast, Cement építésvezetőt és Prézlyt, a minisztert. Testvérek és hasonlítanak egymásra, innen az egy szereplő. Széplaky Géza első igazi szerepe a Cervinusban, de rövid jelenetiben megmutatta, hogy a három ember, három karakter. Mint a többiek, Géza is kitűnő játékával kápráztatta el a közönséget.

A vezető koreográfus Botta Tibor, aki Békéscsabán modern táncokat oktat. Koreográfiák és asszisztencia szerepet töltött be Botta Tibor mellett Magyari László és Gulya István (Mikey). Mindhárman kitűnő, remek munkát végeztek. A tánckar, akiknek nem csak szinte állandóan a színpadon kellett lenniük, de jó pár gyors öltözésük is volt, tökéletesen kiegészítették a színpadképet, a jelenetek dalaihoz fergeteges táncokat produkáltak, vokáloztak. A tánckar: Balázs Henriett, Balogh Dávid, Barát Enikő, Bereczki Karina, ifj. Csasztvan András, Drahota Albert, Fazekas Döniz, Gulya István (Mikey), Koska Melinda, Magyari László, Szabó Máté, Tóth Eszter.

Varga Viktor megint profi előadást rendezett, ahol nem csak a színészi játék, a táncosok, de a hang (Ottlakán Renátó), a fény (Kurucz Márk és Szabó Gábor), a látvány is kifogástalan volt. Nagy Szilvia díszlete most is ötletes, tökéletes – a nagy lapozgatós könyv telitalálat a mesébe illő történethez. Jelmezei színesek, szépek – és talán nem véletlen a legszebb Csacsacsa gyönyörű, elegáns ruhája. A grafikus Zsada volt. A zenei alapot Novai Gábor bocsátotta a Teátrum rendelkezésére, a dalok korrepetitora Timkó János volt.

A díszbemutatón Szarvason volt Novai Gábor, akivel beszélgethettem pár percet, elmondta, hogy nagyon örül, hogy ezek a dalok a mai fiataloknak is zenei élményt nyújtanak, és ilyen lelkesen, energikusan játszottak a színészek a színpadon.

Az előadás alatt már az első dal után hangos közönségsiker volt, nem csak a dalokat, de néha a jelenetek is tapsot kaptak, a végére a közönség a taps mellett, ovációval, felállva köszönte meg az előadást és köszöntötte a szereplőket, és a színpadra lépő alkotókat is.

Aki nem látta, az januárban megnézheti, amikor két előadás erejéig játsszák majd.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.


Comments are closed.