Aki megvalósítja darabálmait – Varga Viktor rendező

Polák Ferenc (b), Varga Viktor és Novai Gábor (j)

Szeptember 18-án kezdték el próbálni a Hotel Menthol című Fenyő Mikós – Novai Gábor musicalt a Cervinus Teátrumban. Az első beszélgetésem Varga Viktor főrendezővel az olvasópróba után készült. Azóta folyamatosan beszélgettem, a színészekkel, és most a bemutató után talán stílszerű, hogy ismét a rendezőt kérdezzem.

– Beszélgetve a színészekkel, mindenki nagyon jó próbafolyamatról beszélt, a hatalmas munka, szinte senkinek nem okozott lelki törést, nem volt panasz, csak elégedett színészek, pedig embert próbáló próbafolyamaton vagytok túl…

– Nagyon pontos, precíz munkára volt szükség. Ez az a műfaj, ahol nem igazán lehet hibázni. Egyszerre 25 ember van a színpadon és ott poénoknak, mozgásnak, pisszenésnek helye nincsen – ha nem a darabhoz tartozik. A felesleges mozdulat agyoncsaphat egy poént, vagy értelmetlenné válik egy fontos mondat, és megszakad a fonál. Ezekre nagyon odafigyeltünk. Nagyon keményen összeraktuk. Az elmúlt hét volt nagyon „aprítógép”, amikor folyamatosan megállás nélkül gyakoroltunk, a darab minden egyes pillanatát, hogy utána, már laza legyen, hogy amikor közönség elé állunk, akkor a színésznek biztos legyen a szöveg, a tánc, a mozdulat, hogy ne kelljen félni, hogy elfelejtettem a mozdulatot, a koreográfiát, a szöveget. Nagyon nehezek a szövegrészek is, és nehezen tanulhatóak a dalok szövege is, de mindennek flottul kell mennie. Ez megszületett, hiszen az elmúlt hét végére, vasárnapra már teljes értékű előadást próbáltunk. Persze voltak benne kisebb hibák, voltak olyan dolgok, amiket tisztázni kellett – például a kéztarások – vagyis pici aprólékos dolgokra volt három napunk. Modulációkat kellett helyre tenni. De a színészek tisztában vannak azzal, mi a feladatuk, tudják kezelni a határaikat, mit bírnak, mit nem. Egy nagyon lelkiismeretes próbafolyamat ért véget. A közönség nagyon fogja szeretni…, én nagyon szeretem! Értelmes előadás lett belőle, amelybe belecsempésztem néhány rendezői gondolatot, egy pici társadalomkritikát. Úgy éreztem magam a végén, mint amikor a nagymamám húslevest főzött. Mielőtt teljesen készen lett, különböző fűszerekkel tette még finomabbá, hogy azt az ízt adja vissza, amit szeretne érezni. Nekem már visszaadta azt az ízt. Ezért volt egy este, amikor pihenőt adhattam, vagyis egy estét, hiszen a színészek is teljes erőbedobással próbáltak, a hangszálaikra ráfért a pihenés. Jól álltunk, így megérdemeltek egy szabad estét.

– Meg tudtad valósítani rendezői elképeléseidet?

– Mindenféle komplikációk – szereplőcserék ellenére a próbafolyamat előtt és közben is – bár a koncepcióm szerint más színészben gondolkodtam, a végére a jó Isten keze felettünk volt, és úgy sikerült, ahogy elképzeltem.

– Számomra érdekes, hogy míg a három Teddyből kettő táncos, a három Cica színésznő…

– Ez nem függ össze. Nagyon örülök, hogy ennyire tehetséges társaságot sikerült összerakni, minden akadály ellenére. Aki ismer, az tudja hogyan dolgozom. Szeretem azt, hogy időt tudjak adni, és mindenkivel külön, szépen egyesével megbeszélem, azt ő mit gondol szerepéről, és én mit gondolok. Ebből a kettőből összehozzuk azt, ami az elképzelésembe bele illik.

– Alkotótársnak tekinted a színészt?

– Igen, de én nem álmodozom, hanem egészen konkrét elképzelésem van. Míg én az egész darabot látom részleteiben – ok okozatokat, következményeket, hatásokat – a színész a saját szerepére koncentrál, abból szeretne minél többet kihozni. Persze vannak ötletek, de én látom maradhat-e vagy nem. Azt szeretem, ha egy jóízű poénnak van előzménye is és utána lecsengése, esetleg újabb hatása a szerepre, jelenetre, figurára, bármire. Sokat gondolkozom, hogy mi a jó, aztán persze vannak spontán dolgok, amik a próbafolyamat közben inspirálnak, ha jó, ha beleillik, megtartjuk. De ettől függetlenül az elképzelésemet valósítom meg. Ha kérdés merül fel, nekem tudnom kell a választ, és hogy tudjam, az alapokat úgy kell összerakni, hogy az értelmezhető rendszer legyen. A felkészülés a legnehezebb minden darabnál.

– Mit vársz az előadástól?

– Szeretném, ha a közönség jól érezné magát. Boldogan, megkönnyebbülve és frissen menjen haza a nézőtérről.

– Elég lesz a három előadás?

– Nem, nem! Már a januári is majdnem megtelt. Január 25 és 26-án újra Hotel Menthol!

– Viktor, köszönöm a beszélgetést, sok sikert az előadás utóéletéhez!

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.

Comments are closed.