A látvány mestere: Nagy Szilvia

Nagy Szilvia

A Cervinus Teátrum második Nívó-díját Nagy Szilvia jelmez- és díszlettervező kapta. A díj a színház elismerése azon alkotónak, aki feladatán túl emberségből, tisztességből is jól teljesít, ám ez több alkotóra igaz, így nehéz döntés volt kiválasztani a díjazottat. Dr. Dósa Zsuzsa elmondta, miért Szilvit választották 2018-ban. A díjátadás után beszélgettem a jelmez- és díszlettervezővel munkájáról.

–     Szilvi, szeretettel gratulálok a Nívó-díjhoz! Hogyan lettél jelmez- és díszlettervező?

–     Gyermekkorom óta varrok, mert a nagymamám varrónő volt, és ez kezdetektől fogva érdekelt engem. Később Nádudvaron szőnyegszövést tanultam, ezzel párhuzamosan Gödöllőn a falikárpit-szövés alapjait is elsajátítottam Remsey Flóra mellett. Emellett a rajzolás-festés, valamint a szépirodalom szeretete szintén az életem szerves részét képezi. Szerettem volna valami olyan területen dolgozni, ami mindezt ötvözi. Így találtam meg a színházat, vagy a színház engem. A díszlettervezés pedig úgy jött, hogy az egyetemen a látványtervező szak magában foglalta a jelmeztervezés mellett a díszlettervezést is. Hozzám eleinte a jelmeztervezés állt közel, abban éreztem magam erősebbnek. Később, Viktor felkérésére kezdtem díszletet tervezni. Ma már egyformán szeretem mindkét területet.

– Hogy kerültél Szarvasra?
– Erasmus ösztöndíjjal fél évet a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen tanultam, ott találkoztam Varga Viktorral, akivel elég hamar jó barátságot kötöttünk. Pár évvel később keresett fel, amikor Szarvason kezdett rendezni. A Csodaszarvas jelmezeit bízta rám, ez volt az első közös munkánk.

– Zsuzsától tudom, hogy ott kézzel varrott munkáid is voltak…
– Igen. Zsuzsa kaftánjára a díszeket egyenként vágtam ki filcből egy kisollóval és varrtam rá az előzetesen már elkészült, díszítetlen ruhadarabra. A Sámán ruhákat is kézzel készítettem, valamint Polák Feri Magor jelmezében és Nádházy Péter kaftánján is sok kézi díszíteni való volt. Mindig szívesen vállalom a jelmez szabászati megoldásokon túlmutató, művészi részleteinek kivitelezését.

– Szebbnél szebb díszleteid és jelmezeid vannak, de a Valahol díszlete mégis kiemelkedik. Mesélnél róla, hogyan született?
– Nagyon szerettem azt a díszletet én is. Úgy indult az egész, hogy arra kerestem megoldást, hogy oldjam meg a külső és belső tér változásait úgy, hogy a színházban a gyors díszletváltásokhoz szükséges legtöbb technikai megoldás hiányzik. Ez egyébként nagyon izgalmas kihívás minden egyes darab tervezésénél. A legelején egy árkádos, kerengős, kolostort képzeltem el, mint árvaházat. Olyasmit, mint amilyen a firenzei Ospedale. Mivel azonban ezeknek a boltíveknek kellett a teljes díszlet alapját képezniük, tehát a javítóintézet mellett az utcát, vagy romokat, ahol a vándorló gyerekek meghúzzák magukat éjszakára, a nagykövet valaha fényűző lakását és Simon Péter várbéli otthonát is, ezért a boltíveket magasabbra terveztem. Így alakult át egy, inkább az ókori építészetet idéző, nagyobb belmagasságú, terméskövekből épített hármas boltívvé, korinthoszi oszlopfőkkel. A teljes felület egy erősen roncsolt, háború utáni állapotot idéz. Ezzel azt is ki szerettem volna fejezni, hogy a háború, legyen bármely korban, mekkora pusztítást végez minden értékben, amit évszázadok, évezredek óta őrzünk. A darab jelmezei emellett szándékosan nem a II. világháború korát idézik, hanem inkább a mai gyerekek viseletét követi, ezzel szerettük volna hangsúlyozni, mennyire aktuális a kérdés ma is.

– A Lili bárónő jelmezi nagyon lenyűgözőek voltak…
– Az operett szuper lehetőség volt gyönyörű jelmezeket tervezni, mert adott, hogy ide látványos, szép jelmezek kellenek. De ugyanúgy szeretek szakadt, szegényes vagy hétköznapi jelmezeket is tervezni. A jelmezek igényes kivitelezése a szarvasi varrónőket, Szécsi Hajnalkát és Zleszík Erikát dicséri.

– A „Valaholban” Dósa Zsuzsa jelmeze nagyon tekintélyt parancsoló, izgalmas jelmez…
– Zsuzsának egy futurisztikus, semmilyen korba nem illeszkedő jelmezt terveztem. A mindenkori elnyomó hatalmat testesíti meg Zsuzsa ebben a karakterben, történelmi kortól, ideológiától függetlenül. Ezt hivatott a jelmeze is erősíteni.

– Hogy tervezed a jelmezeket?
– Először elolvasom a szövegkönyvet, jegyzetelek. Már akkor lejátszom a darabot a lelki szemeim előtt. Szeretem a rendezővel minél korábban megbeszélni, hogy ő milyen stílusban, milyen korban gondolkodik, eszerint tervezek. A jelmezekhez először referenciákat, hangulatokat keresek. Ezek gyorsan és pontosan kifejezik azt a stílust, szín- és látványvilágot, amiben én gondolkodom. Ha a rendezőnek ez tetszik, ezen a vonalon indulok el. Ha készen vannak a tervek, még egyeztetünk, pontosítunk. A tervezéskor mindemellett a színészt is figyelembe veszem: a jelmezek színe, szabása mind függ attól is, ki viseli a ruhát.

– Tatár Bianka szőke hajú, fehér bőrű…
– Nem véletlenül kapta ő a világoskék jelmezt a Hotel Mentholban.

– Van kedvenc jelmezed?
– Minden darabban van kedvencem. A Lili bárónőben például Erdélyi Timea első ruhája, a halvány szürkéskék alapon leheletfinom pasztellvirágos selyemruha a kalappal. De szeretem Agatha és Christina gyászruháját és báli ruháját is. A két öreglány karaktere (Dósa Zsuzsa és Varga Anikó) nagyon elrajzolt, éppen ezért a jelmez is teret adott az erős túlzásoknak, ezzel segítve a karakterek humoros színészi megjelenítését.

– Mesélnél egyéb munkáidról?
– Most a kislányom tölti ki az időmet, de előtte filmes munkáim mellett párhuzamosan végeztem a szarvasi színházi teendőimet. Filmekben a díszlettervező részleg koordinátoraként, illetve grafikusként dolgozom. A kettő az én életemben tökéletesen kiegészíti egymást. Jelenleg színházi munkáim csak a Cervinus Teátrumban vannak, korábban terveztem az Operába, a Debreceni Csokonai Színházba, Magyarkanizsára és az Ódry Színpadra is.

– Szeretsz Szarvason lenni?
– Igen, nagyon szeretek itt dolgozni.

Ahogy gépeltem a beszélgetésünket még számos kérdés merült fel bennem. Nem beszéltünk a Valahol Európában nagyon szép tűzpiros ruhájáról, amit Boronyák Gergő viselt. A két zöld estélyiről, az egyiket Erdélyi Timea viselte a Lili bárónőben, a másikat Dósa Zsuzsa a Hotel Mentholban – lélegzetelállítóan szépek voltak, egyszerűek, elegánsak. A dögölj meg, drágám! tükördíszletéről. Így ezek az alkotófolyamat titkai maradnak. Szilvi legközelebbi szarvasi munkája az Ármány és szerelem díszlete, jelmezeinek tervezése már zajlik – az előadás próbafolyamata alatt remélem, újra beszélgetünk majd.

– Szilvi, köszönöm a beszélgetést, köszönöm, hogy éjszaka még jutott ránk, és rám időd. Még egyszer szeretettel gratulálok a Newjság és a magam nevében.

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.

Comments are closed.