Ibolya a Romkocsmában

Boronyák Gergely, Nádházy Péter, Dósa Zsuzsa

Vasárnap este a Romkocsmában rekordszámú néző volt kíváncsi Dósa Zsuzsa rendezésében, Molnár Ferenc Az ibolya című vígjátékára. A darab története nagyon egyszerű, az igazgató (Nádházy Péter) meghallgatást tart, a karba lenne szükség énekesekre, de akik jönnek, sorban színésznők szeretnének lenni, és ennek érdekében sorban felajánlkoznak neki. Roboz, Márkus, Rakolnoki, Thúz és Széll kisasszonyok (mindannyian Dósa Zsuzsa megformálásában), nem bűvölik el az igazgatót. Megjelenik a zeneszerző (Boronyák Gergely) aki végignézi az utolsó meghallgatást. Nős, de egy kis kalandot nem bánna. Szó, szót követ, az igazgató azt mondja a zeneszerzőnek játssza el az igazgató szerepét a következő jelentkezőnél. És megjelenik Sobri Ilonka, aki elbűvöli a férfit. A hármas jelenet hihetetlen humorral, szeretettel nevettette meg a nézőket.

Vasárnap este megint nagyszerű játéknak lehetett részese az, aki ott volt a Romkocsmában. Nádházy Péter humorral, elegánsan alakította az igazgatót, akinek elege van a naponta ostromló nőkből. Dósa Zsuzsa brillírozott, öt nőt alakított, más-más karakterrel. Varga Viktor szolgaként tökéletes játékot mutatott a nézőknek. Boronyák Gergő emlékeim szerint először szerepelt a Romkocsmában, de látszólag ő is élvezettel vetette bele magát e műfajba, e kicsi színpadon. Gergő is különlegesen jól alakította a kalandra kész zeneszerzőt. Szemerédi Betti Ilonkája szerény, őszinte, tiszta, mint az ibolya. „Én egy kis illatos mezei ibolyának látszom, de ha erkölcsileg megszagolsz, rágyössz, hogy igazgyöngy vagyok.”- mondja Ilonka az igazi igazgatónak. Betti is igazgyöngy, mind játékában, mind emberségben. Érezhető volt, hogy a színművészeknek is örömet okozott a játék minden perce, ahogyan a közönségnek is.

Nagyon szeretem Molnár Ferenc darabjait, bár a színházak ritkán veszik elő, pedig szerethetőek a figurák darabjaiban, és nagyon jó a humoruk, e darabot is szinte végigkacagta a közönség. Szövege viszont nem könnyű, elsősorban Ilonka beszédstílusa népies, de a szolga szövegén is érezhető az ízes beszéd. Viszont az igazgató és a zeneszerző szövegváltása szép magyar társalgás, igazi gyöngyszem –, hogy a darab szövegénél maradjak.

Az, hogy sokkal többen voltak kíváncsiak az előadásra, mint általában, talán Molnár darabja, de remélem inkább az, hogy a nagyszínházi előadások hatására a színészek vonzzák a nézőket a Romkocsma nézőterére is és felfedezik e műfaj szépségét.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.


Comments are closed.