A kommunizmus áldozataira emlékeztek Szentandráson

Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Erre emlékeztek a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület település lakói pénteken, a Polgármesteri Hivatal előtt álló kopjafánál.

– Visszagondolva az elmúlt évekre, évtizedekre, másfél évszázadra, kiemelkedik ebből az az időszak, amikor a kommunizmus vezető szerepet játszik. Ha a történelem napjait nézzük, és 1848-at figyeljük, mindenki azt mondja, hogy az európai polgári forradalmak időszaka volt. Ez valóban így van. Az első az 1848. február 22-én Párizsban megtörtént forradalom. Ezt megelőzően egy héttel, február 15-én, 170 évvel ezelőtt jelent meg Marx és Engels műve, a Kommunista kiáltvány. Érdekes, hogy azok a gondolatok, amik abban megfogalmazódtak, már 170 évesek. Eben a műben azt írják le, hogy az ősközösség felbomlása óta a népesség két részre szakadt, a kizsákmányolókra és a kizsákmányoltakra. Azt taglalják, hogy kell egy rendszer, ami megszünteti ezt, kiegyenlíti a társadalmi egyenlőtlenségeket

Az első jelentős megmozdulás 1917-ben volt, amikor Vlagyimir Iljics Lenin győzelemre vitte a nagy októberi szocialista forradalmat és elindult egy olyan folyamat, aminek a későbbiekben rengeteg áldozata volt, nem csak a Szovjetunióban, hanem az egész világon, emlékezett Hévizi Róbert.

– Magyarország sem maradt ki ebből, nagyon gyorsan, már a kezdeteknél, 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, ami szovjet mintára épült fel. Az addig rendszert eltörölték. Itt, Békésszentandráson is egy izraelita-kommunista, Greiner nevű úriember lett a település lett a település vezetője. Egy hatvantagú direktóriumot választottak, és száműztek mindenkit, aki vezető szerepben volt itt előtte – elevenítette fel a Tanácsköztársaság időszakát. Nem hagyta ki a Szamuely Tibor és Kun Béla tevékenységére való emlékeztetést sem, majd rátért az 1947-es kékcédulás választásokra, az ötvenes évek borzalmaira, a padlássöprésre, a kuláklistákról, a beszolgáltatásokról, az ÁVH-ról.

– Az ÁVH egy olyan félszt tett az emberekbe, hogy mindenki azzal foglakozott, hogy a saját bőrét mentse, és egy olyan besúgóhálózatot alakítottak ki, ami nagyon sokáig működött. Nem lehetett tudni, hogy ki kicsoda, ki előtt mit mond az ember, azzal jót tesz, vagy esetleg a saját sírját ássa meg. Annak ellenére, hogy ez egy olyan rendszer volt, ami egymás beárulására, egymást kifosztására épült, de mindig tovább ment, és jónéhány zökkenővel egészen 1989-1990-ig tartott.

Az 56-os forradalom megpróbált kitörni ebből, azonban a szovjetek segítségével az akkori vezetésnek sikerült leverni.

Ha a mostani kis mementónak címet kellene adni, akkor Rákositól azt vehetnénk, hogy “Ne csak őrizd, gyűlöld!”, mondta.

Befejezésképp Hévizi Róbert Lénárt Ödön, a háromszor is börtönbe zárt, és csak VI. Pál pápa személyes kérésére kiengedett piarista szerzetes emlékeiből idézett.

A megemlékezés a kopjafa megkoszorúzásával és mécsesgyújtással zárult.


You must be logged in to post a comment Login