Karikás ostoros férfinap baráti köri módra

Az időutazás ma már lehetséges. Aki ezt nem hajlandó elhinni, annak érdemes felkeresnie a Simonyi-szőlőben kialakított Szarvasi Kézműves Tanyát. A ház berendezése ugyanis az 1890-es évek végi, 20. század eleji állapotokat tükrözi, vagy ahogyan Urbancsokné Pljesovszki Ildikó tulajdonos megfogalmazta, olyan minden, mintha az „itt lakó néni csak kiszaladt volna kapálni, és hamarosan visszajön.”

– Három évig tapasztottuk a házat, és mindenki megkérdezte, miért. Nem akartuk lebontani, szerettük volna gyökeret adni a saját gyerekeinknek. Közben pedig mi is nagy felfedezéseket tettünk. Pl. amikor először elmentem a levéltárba, hogy a Simonyi-szőlőről keressek valamit, azt mondták, hogy ilyen nincs. Mire eszembe jutott, hogy az egyik néninek úgy jön a levele, hogy Fúróháti-szőlő. S akkor kiderült a régi térképek alapján, hogy az út ezen oldala Fúróháti-szőlő, a másik Hegyes-dűlő, később pedig arról a Simonyi Andrásról nevezték el a sort, aki gőzgépet kötött a szélmalom elé. Ez annyira bekerült a köztudatba, hogy ma már a személyi igazolványban ez a név szerepel – világít rá a múlt és a jelen összefüggéseire a tanyasi világ elhivatott őrzője.

Ildikó minden alkalmat megragad, hogy továbbadja az elődeitől tanultakat. Iskoláscsoportok számára rendhagyó nép-és honismeret órákat tart, ahol a gyerekek nem csak ismeretekkel gazdagodhatnak, hanem testközelből találkozhatnak nagyanyáink háztartásainak tartozékaival. Szeretné, hogy a házra ne múzeumként tekintsenek, hanem egy olyan értékes hagyatékként, ami – ha átalakult formában is – ma is továbbél.

Ennek egyik formája a falusi turizmus, amit a Körös-szögi Hagyományőrző Csikós Egyesület egy pályázat révén segít közelebb hozni az érdeklődőkhöz. A civil szervezet sikerrel szerepelt a Herman Ottó Intézet helyi kézművességet és turizmust megcélzó felhívásán, aminek a célja, hogy jó példákon keresztül mutassa be a külterületek kiaknázatlan lehetőségeit.

– Csak úgy tudunk hitelesek lenni, ha hitelesen élünk – fogalmazza meg hitvallásukat Ildikó, aki még ma sem rest hajnalban kelni, hogy megetesse az állatokat, vagy szükség esetén az éjszaka kellős közepén autóba ülni, ha éppen ellik a disznó.

Április 6-án Szarvas Város Barátainak Körének tagjait várták egy jó hangulatú „vecserkára”. A falusias környezetet szorosan kiegészítő kemencében pecsenye és héjában főtt krumpli illatozott, amihez természetesen házias nedű dukált. Az édes ízek kedvelői megkóstolhatták a „vízenkőtet” vagy más néven vízen kullogót, a polcokról előkerült családi fotók segítségével pedig a megelevenedtek a tanyavilág főszereplői is.

– Az egyik feladatunk a hagyományőrzés és az értékek továbbadása. Erre nagyon jó alkalom ez a helyszín, hiszen én, aki már többször voltam kinn ezen a tanyán, azt látom, hogy mindig egy picivel több és szebb lesz. Nagyon tetszik az a lelkesedés, ahogyan Ildikó a témáról beszél, és azt látom, hogy a baráti kör tagjait is megérinti ez a miliő. Sokaknak közülük még vannak tapasztalataik a tanyasi életről, sőt, kellemes nosztalgiával emlékeznek vissza ezekre az időkre – árulja el Zsapkáné Csaszvan Zsuzsanna a rendhagyó helyszínválasztás okát.

Hozzátette, az áprilisi klubdélután jellemzően náluk a férfiakról szól, vagyis a korábbi nőnap kontrájaként ilyenkor mindig ők állnak a középpontban. A nekik szánt versek mellett ráadásként az erősebbik nem tagjai azt is megmutathatták, ki a legény a gáton, vagyis a csikós egyesület mintáját követve csettinthettek a karikás ostorral.


You must be logged in to post a comment Login