Tanulnunk kellene a történelemből Földesi Zoltán szerint

20180509-HE_00111

Május 9-én zárult le az emberiség történetének második nagy háborúja. A három földrészen közel 70 országban zajló világégés egyes becslések szerint 60 millió, míg mások szerint 73 millió áldozatot követelt – kezdte sokkoló tényekkel Győzelem napi megemlékezését Földesi Zoltán. A szocialisták helyi szervezete minden évben fejet hajt a kiemelt dátum előtt, amelyet Európában a Béke napjaként is számon tartanak.

Az elesett szovjet katonák emlékműve előtt a szarvasi MSZP elnöke arról beszélt, hogy milyen okok vezettek a háború kirobbanásához, ill. Magyarországnak milyen szerepe volt a történésékben.

– Magyarország sem maradt érintetlen. 1941-ben, amikor az európai frontok kiteljesedtek, belépett a háborúba. Hazánk másodszorra lépett be egy olyan világháborús harci helyzetbe, aminek végül vesztese lett. Július 22-én megtámadta a Szovjetuniót is Németország, s rá néhány nappal, a kassai bombázás ürügyén, Magyarország is belépett ebbe a háborúba. A szarvasiak, a környéken élők és szerte az országban élők tízezrei, százezrei lett érintettek, és a rosszul felszerelt hadsereg 1943. január 12-én megélte a magyar hadtörténet legnagyobb veszteségét. A Don-kanyarnál, Voronyezsnél hatalmas vereséget szenvedett – foglalta össze röviden a történelem máig ható sebeit.

Még ebben az évben komoly fordulat következett be, és a szövetségesek ellentámadásba lendültek. Magyarország felismerte a veszélyt, és próbált kiugrani, de sikertelenül.

– Tudják, a hinta az első világháborúban is, a második világháborúban is jelen volt, és attól tartok, hogy ma is jelen van – vont párhuzamot a múlt és a jelen között.

Az ellentámadásnak nem csak a lakosság, hanem Magyarország ipara, gazdasága, épületei és vasúthálózata is áldozatul esett. Megkezdődött a zsidóság deportálásának utolsó fázisa. Ennek összesen hatmillióan estek áldozatul, köztük a magyarországi zsidóság nagy része is. Mint elhangzott, érintettek voltak a roma honfitársaink is, akik méltatlan körülmények között, idegen földben alusszák örök álmukat.

Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy 73 évvel ezelőtt, május 9-én örökre lezárult az emberiségnek az a fejezete, hogy fegyver által, atombomba révén vesztik milliók az életüket. A háborút követően az európai országok vezetői részéről elindult egy olyan folyamat, amelyben kifejtették, az itt élő polgároknak békében, jólétben, egymással együttműködve kell együtt élniük. Ennek egyik lépcsőjeként létrejött 1951-ben a Montánunió, később a Római Szerződés, s több nemzetközi szerződés után 1992-ben az európai hatalmak a Maastrichti Szerződést is aláírták.

– Tanulnunk kell a történelemből. Ha ezt valaki nem teszi, a történelem addig fogja ismételni a leckét, míg az érintettek meg nem tanulják. Szeretném mai politikusoknak Budapesten, Szarvason és mindenütt a hazában üzenni, hogy érdemes lenne végre a saját történelmünkből okulni, és legalább a fő tendenciáit megérteni. Ma azt látom, hogy a rövid távú hatalmi érdekek oltárán olyan hangok erősödnek meg, amik nem jó irányba mutatnak. Húzogatjuk a nagy macska bajszát. 73 év békéje nem elég indok arra, hogy ezen az úton maradjuk? – szegezte az ország vezetőinek a kérdést.

Az aktuálpolitikai helyzetet tovább boncolgatva elmondta, ma 600 ezer magyar fiatal erősíti más országok gazdaságát, míg minden 8-10. magyar család gyermeke külföldön látja meg napvilágot. A kormányzat nem gondolkozik az euro bevezetésén, pedig éveken belül ennek már meglenne a gazdasági alapja. Félő, hogy a hintapolitika előbb-utóbb újabb konfliktusokhoz vezet, pedig a magyarok semmi mást nem akarnak, csak békében és biztonságban élni.


Comments are closed.