Romkocsmában a Bányavíz is

20180513-IMG_7418

Május 13-án vasárnap délután a Romkocsmában tartotta meg az évad utolsó felolvasó estjét a Cervinus Teátrum. Székely Csaba Bányavidék című kötetének harmadik darabját olvasták fel a színművészek Bányavíz címmel, amit ezúttal is Dósa Zsuzsa rendezett.

A dráma ugyanabban a kis faluban játszódik, szereplőiről már hallhattunk érintőlegesen az előző két előadásban is, mint ahogy ebben a darabban is szó esett Mihályról, az orvosról, és a volt polgármesterről, de csak azért, hogy tudja a néző, a helyszín nem változott, a kis erdélyi bányászfalu életébe pillantunk be, ahol bezárták a bányát. A lakosok vagy elmennek, vagy az alkoholba menekülnek vagy öngyilkosok lesznek – de erről már volt szó az előző két drámában is. A Bányavíz főszereplője, Ignác atya (Varga Viktor) és annak neveltfia, Márton (Polák Ferenc). Itt Márton a körön kívüli, aki számára nincs kiút. Nincsen pénze, hogy elmehessen „magyarba” dolgozni. Talált gyermekként él, de nyílt titok – hiszen a falu mindent tud – Mártont az atya zaklatja, amit a fiú magába fordulással, fafaragással és versírással próbál túlélni, persze alkotásai tükrözik lelki állapotát. Ignác atya házvezetőnője, Irén (Dósa Zsuzsa) a demencia jeleit mutatja – de arra pontosan emlékszik, hogy Ignác hová tette el a tűzből kimentett pénzt, ami a tanítóék házából származik. A tűzből kimentett Istvánt (Timkó János) –, aki élete összeomlott, hiszen feleségét és házát elvesztette – és lányát, Imolát (Kiss Virág) Ignác atya fogadja be. Ám kiderül nem véletlenül, mert bár a tanító feleségét nem tudták kimenteni, de a matracot és a pálinkafőző üstöt Ignác atya kihozta a tűzből. A matracban István megtakarított pénze volt, amit Ignác eltett. A történet, a párbeszédek e két téma körül forognak.

Nagyon feszesen felépített tragikomédiát láttunk, a nézők nevettek a szófordulatokon, a színészek kitűnő játéka a humort is felszínre hozta. Nekem a történet emberi oldala, könnyeket csalt szemembe.

Megint nagyszerű színészi játékokat láttunk. Elsősorban Varga Viktor és Polák Ferenc –a két főszereplő – alakított tökéletesen. Varga Viktor a három előadás három különböző alakját vitte színpadra, és mindegyikben megmutatta, hogy kiváló színész, bravúros alakításai voltak. Ebben a drámában az alkoholista, pedofil papot játszotta, akinek gyomorbántalmai vannak, mert Márton lassan mérgezi őt, ezzel próbál menekülni. Polák Ferenc már többször bizonyította, hogy a karakterszerepekben nagyon jó. A Bányavízben a kiszolgáltatott, nevelő apja halálát kívánó Márton alakját mutatja meg, aki a darab végére megbánja ebbéli kísérleteit – be is vallja Ignácnak mit tett –, egy dacos kisfiút, egy elvágyódó fiatalembert alakított, lenyűgözően, aki alkotna, ha engednék, verset írna, ha engednék, de marad, mert maradnia kell, nincs hová, nincs miből elmennie.

„IGNÁC : Fojtsd el szívedben a haragot, fiam.

MÁRTON: Nem-e éppen azt csinálom? (megint tölt magának, kiissza) Fojtom el a kurva haragot a szívemben.”

Dósa Zsuzsa Irén szerepében egy jószívű, de mindenki számára terhet jelentő nőt alakít, akit mindennek ellenére szeretnek, mindenki szeretettel, türelemmel beszél vele. Dósa Zsuzsa is mindhárom felolvasásban szerepelt, számára is széles volt a paletta, amit színpadra kellett vinnie, ám sohasem Dósa Zsuzsát láttam a színpadon, hanem Irmát, Iringót vagy most Irént. Ez alkalommal is tökéleteset alakított a Romkocsma kicsiny színpadán.

Timkó János István szerepében a megtört férfit mutatta meg, de bemutatta a székely káromkodás cifra, nagyon hosszú, csúnya szavaktól sem mentes változatát is. Timkó János is részt vett mindhárom mű felolvasásában, számára az első két dráma karaktere volt erősebb, hiszen Iván és Florin alakja markánsabb, több játéklehetőséget biztosított számára, de Istvánként is megmutatta, hogy része tud lenni a fogaskeréknek, ugyanolyan magas színvonalon, ahogy tette az előző két alkalommal is.

Imolát Kiss Viktória alakította, aki először mutatkozott be felolvasóesten, de nagyszerűen oldotta meg a fiatal lány szerepét, aki boldogulni próbál a kilátástalan helyzeten, hogy jól cselekszik-e, az majd kiderül.

Székely Csaba három nagyszerű drámája, három problémát feszeget, három tabutéma, egy közösség, a falu emberein keresztül. Tükröt tart, hogy ne lehessen a szőnyeg alá söpörni mindent, ám ettől a világ még nem változik meg – sajnos. De az író drámái nagyon jó karaktereket rejtenek magukban, és a humor mindhárom műben megtalálható. A Bányavíz címe a darabban Márton tengerről írott verséhez kapcsolódik, aminek értelmezését Ignác atya Istvánra, a tanítóra bízza (hiszen maga nem tudná megfogalmazni):

„ISTVÁN: Nem is volt ő a tengernél. Ignác atya neveli, mióta reátalált a szemetes vederben. El nem hagyták ezt a vidéket sohase. A tengerről szólt. Hol látott ő tengert? Bányavizet, esetleg, azt láthatott eleget.”

A tenger tiszta, a bányavíz piszkos…

Olyan drámatrilógiát láttunk, olyan szereplőkkel, hogy igazán kíváncsi lennék egy utóéletre, mondjuk tíz év múlva, mi lett a három dráma szereplőivel, a faluval? De ez már csak a néző fantáziája, viszont bármelyiket – akár mindegyiket – örömmel megnézném a kamaraterem színpadán.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.


Comments are closed.