98 éve történt: Trianon

v

Trianon 98. évfordulóján a Kárpát-medence és a Történelmi Magyarország középpontjában emlékeztek tegnap délután a szarvasiak és a Békés megyeiek, a városba látogatók a békediktátumra. Az alkalomhoz illően lógott az eső lába, keleten dörgött, villámlott.

– Különös jelentőséggel bír itt állni, ennél az emlékműnél ezen a napon. Ma már az összetartozás napja, de tudjuk, hogy ez a nap nem ünnep, hanem gyásznap a magyar nép számára – mondta köszöntőjében Hodálik Pál alpolgármester, majd Kós Károly Kiáltó szó című írásából idézett.

Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke az kor költői, írói, Ady Endre, József Attila, Benedek Elek, Kosztolányi Dezső és Reményik Sándor soraival fejezte ki az országcsonkítás felett érzett dühöt és fájdalmat. Egy Karinthy Frigyestől vett idézettel zárta: “valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam”.

– A bénultság, a felmérhetetlen veszteség érzése, a gyász természetes módon összekapcsolódik a mai napig Trianon tragédiájával. Az érzelmi megközelítésen azonban keveseknek sikerült túllépni. Könnyebb a nagyhatalmakat bűnösként megnevezni, könnyebb és egyszerűbb a kisantant országaira, mint túlerőben levő ellenfélre mutogatni, mint higgadtan számba venni, hogy hogyan jutottunk idáig. Mi az, amit másképpen kellett volna tennünk az elmúlt évszázadokban – tette fel a kérdést a megyei közgyűlés elnöke, majd 2004-gyel bezárólag levezette, hogy mit lehetett volna másképp csinálni.

– Talán most, közel száz évvel az ország feldarabolásához jutottunk el oda, hogy az anyaország betöltse szerepét – jelentette ki Zalai Mihály. – A trianoni döntés feletti gyász feldolgozásának fontos fordulópontja volt 2010, amikor a magyar parlament 55 ellenszavazat és 12 tartózkodás mellett elfogadta a Nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt, melynek indoklása így fogalmaz: Trianon lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására”

Visszaemlékező beszédét szokatlan módon, egy rockzenekar, az After Crying Vagy-e még? című dalának szövegével zárta, aminek utolsó mondata így hangzik: “Nos, Hölgyek és Urak, most így a parti után örömmel jelenthetem nektek, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel! A test adatik, a test elvétetik, a lélek pedig halhatatlan. És ez jó hír.”

– Az ország teste adatik, az ország teste elvétetik, feldaraboltatik is időnként, de amíg lélekben erősek leszünk és belekapaszkodhatunk az égi fénycsóvába, mi, és az utánunk jövő magyar nemzedékek fogják belakni a világnak e csodálatos szegletét – zárta a 98 évvel ezelőtt bekövetkezett tragédiára való emlékezését Zalai Mihály.

Az eseményt koszorúzás zárta.


Comments are closed.