„Útrakelés” a GFF Szarvasi Gyakorló Általános Iskolájából

20180608-IMG_9082-

„Vajon egy kis „hernyónak” mennyi az esélye, amikor át akar kelni az úttesten? Nincs esélye. Előtte hat méternyi aszfalt…, húsz személykocsi, öt teherautó, egy nyergesvontató és két lovaskocsi jön percenként.”

2018. június 9-én szép ruhába öltözve, kicsit kilépve a hétköznapok szürkeségéből, ünnepre gyűlt össze a Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda ballagására érkező vendégserege. Nemcsak azért különleges alkalom ez, mert nyolcadikosok ballagnak, mint az ország számos általános iskolájában, hanem azért is, mert mind a nevelők, mind a szülők elérkeztek életük egy szakaszának a végéhez. Meghatottság és öröm mellett, számotvetés is az ilyen alkalom. Az ilyen ünnepek napoztatják a lelkünket.

2011-ben a Gyakorlóintézmény mert egy nagyot álmodni, amihez „támogatókat” kerestek, olyanokat, akiknek a bizalma, az elszántsága megingathatatlan. Olyanok, mint maga az intézmény, van bennük elhívás, szándék és akarat, van bennük tettrekészség, cselekvőerő és van bennük lendület.  A „Régi Idők Nevelői” 1959-ben az ország egyik legjobb Gyakorlóóvodáját, majd 1996-ban Gyakorló Iskolát alapítottak, a gyermekek és a pedagógusképzés szolgálatára mind Magyarországon, mind a Kárpát-medencében. A Szeged-Csanádi Egyházmegye Gál Ferenc Főiskolája 2013-ban tudta, hogy értéket ment, értéket őriz, és értéket hagyományoz tovább fenntartóként, amikor Szarvason társadalmi missziót teljesített, és teljesít ma is az intézmény gondoskodó fenntartójaként. Ennek köszönhetően alkotói folyamatok kaptak megerősítést, teljesedhetett ki az intézmény pedagógiai hitvallása, és a szarvasi pedagógiai műhely régi-új fényében tündökölhet. A GFF Szarvasi Gyakorló Általános Iskola egy folyamatosan építkező, innováló, értékközpontú pedagógiai műhely, aminek bizonyítéka az intézmény történetének második ballagó osztálya.

Litauszkiné Erki Katalin osztályfőnök útrakelő osztályával, ezen a napon a meghatottságnak, és a családi közösség érzelmeinek adhatta át magát.

Ft. Dr. Kozma Gábor rektor, főiskolai tanár nevében, Dr. Lipcsei Imre dékán, főiskolai tanár köszönt el a Gyakorlós polgároktól, köszöntötte az intézményt. Ünnepi beszédében kiemelte, hogy jó döntést hozott a fenntartó és az intézmény, amikor új alapokra helyezte az intézmény működését, vezetését, menedzsmentjét, és tartalmi irányvonalaiban is mert újat tenni, kiteljesedni.

Hodálik Pál, Szarvas város alpolgármestere gratulált és elismeréssel szólt a campuson folyó munkáról, a szarvasi képző két intézményének pedagógiai teljesítményéről, és dinamizmusáról. Kérte a ballagókat, hogy érezzék a városukat, érezzék az itt rejlő lehetőségeket. A búcsúzó nyolcadikosokat a gyakorlóovisok vidám műsorral, tánccal köszöntötték. Az első, a negyedik és a hetedik osztályosok szavalatai, a hetedik osztályosok búcsúbeszéde, az ünnepélyes zászlóátadás éreztette, hogy valami lezárul, valaminek itt, és most vége szakad. Ft. Seidl Ambrus, a Szent Klára Római Katolikus Plébánia plébánosa, az intézmény tanára, „talpraállásra, talpon maradásra” sarkallta az útrakelő fiatalokat. Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár visszaemlékezett azokra a „lélek-rezdülésekre”, amelyek különlegessé tették és teszik a Gyakorlóintézményt, amitől több, mint egy óvoda és több, mint egy iskola, ami megmagyarázhatatlanul emberivé teszi a tizenegy-tizenkét év együttélését. A nyolcadik osztályosok tablójának Don Bosco-i idézetét kiemelve, „Légy vidám, és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni!” megfogalmazta, hogy olyan fiatalokat szeretne, akik merészek, és alkotókészek, van bennük vágy a megmutatkozásra, van bennük vágy az Élet teljes megélésére, van bennük lélek, ami megmutatja az igazi jót, az igazi szépet, a valóban értékeset, de mindezt azért, hogy gazdagítsanak családot, közösséget, Szarvas városát, a hazájukat, Magyarországot.

Mert a kis „hernyó” nem tud a járművekről. Nem tudhatja, milyen széles az út, nem tud a gyalogosokról, kerékpárosokról, csak azt tudja, de leginkább érzi, hogy a túloldalon valami zöldell, valami friss, valami „ehető”… Elindulás, és megérkezés. Minden körülmények ellenére. Elindulni, menni, és megérkezni.

A nyolcadik osztályosok ballagó tánca, búcsú verseik, egy-egy szeretet-imádság mondatuk, a tanári kar búcsúéneke, ami útra engedte az elmúlt tizenegy-tizenkét év közösen megélt pillanatait, nehézségeit, örömeit, azokat a „Gyakorlós finomságokat”, amiket együtt élt meg gyermek, szülő és nevelő.

„Járjátok az erény útját, szívetekben mindig béke lesz!” Isten áldjon Titeket, Isten áldjon bennünket! zárult a 2018. évi Gyakorlós ballagási ünnepély szeretethangja.

Sz.Zs.


Comments are closed.