Aki a lelkét viszi szerepeibe – Katkó Ferenc

Katkó Ferenc

Katkó Ferenc a Békéscsabai Jókai Színház színésze, rendezője, a Színitanház tanára 2018-ban éppen húsz éve kapta meg diplomáját. 2010 óta van Békéscsabán. A 2014-ben bemutatott Egerek és emberek című Steinbeck dráma főszereplőjeként csodálkoztam rá először, mert Lennie megformálása bravúros alakítása volt. A következő felejthetetlen a Koldusopera rendezése, ami rendezői vizsgaelőadása volt, amelyben egy szerepet, Tigris Brownt is eljátszotta. Rendezésért is, és a szerepért is díjazták Szarvason a MTT III. Nyári Fesztiválján. Nagyon emlékezetes rendezése volt a Lila ákác, a Balkán kobra, és legutóbb a Leszállás Párizsban című nagysikerű előadás. Szerepeiből hármat emelek ki, az egyik a Légy jó mindhalálig Valkay tanár ura, a másik, ami jelentős az Köllő Miklós rendezésében az Egy őrült naplója, (amely a színművész fordításában került színpadra). A harmadik a My Fair Lady Alfred P. Dolittle szerepe.

A Vízi Színház Leszállás Párizsban című előadása előtt beszélgettünk, amely megnyitotta a 2018-as évadot.

– Kicsit régebbről szeretném kezdeni, 2014-ben volt a bemutatója John Steibeck Egerek és emberek című drámának, amelyben Lennie-t formáltad meg zseniálisan. Lennie egy nagy szerethető gyerek volt. De szíved, lelked benne volt az alakításban. Milyen emlékeid vannak?

– Kellemes, jó emlékek. Akkor játszottam először Csomival (Csomós Lajos). 1997-ben Kazimir Károly tanár úr, az osztályfőnököm azt mondta: „Neked egyszer el kell játszanod Lennie-t. Olvastad már?”. Ezután olvastam el, és – eltelt pár év a pályámon és az életemből – amikor szólt Fekete Péter, hogy lesz Egerek és emberek, és én leszek Lennie. Ennek kapcsán még egy élmény, az elmúlt év nyarán született a kislányom, és a kórházban is jöttek, hogy Lennie – emlékeztek rá. Jó érzés. Eljátszanám még egyszer…

– Talán azért, mert teljesen természetesen alakítottad, vagyis a szíved, lelked benne van, ezért olyan a figura, mint egy hétköznapi ember. Számomra ez a közvetlenség, ami szerepeidből árad, ez különleges…

– Köszönöm szépen. Talán ez az iskola. Kijevben végeztem, és ott, amit előtérbe helyeztek, az az érzelmi memória. Ha valamit elkezdünk próbálni nagyon fontos eszköz, hogy magunkból alakítsuk ki a karaktert. Ezt mondom a diákjaimnak is, hogy magából építse fel a karaktert, saját magát adja, ettől lesz természetes az alakítás, hiszen kitárulkozás az egész pályánk, a lelkünket adjuk oda, azt használjuk.

Játszottam az Egy őrült naplóját, és az előadás után másfél – két órára van szükségem, hogy beszélni tudjak. Egyszerűen kiürül a lelkem, nem fizikailag, lelkileg fáradok el. Ilyen volt Lennie is, ami után szintén idő kellett, hogy helyrerázódjak.

– Szeretsz tanítani?

– Igen! (Mosoly az arcán és a szemében is.) Az összes szabadidőm erre megy. Most van a harmadik osztályom, akik szeptemberben kezdik a harmadik évet. Az az öröm, ha sikerül elhelyezkedniük, vagy felvételt nyerni a Színművészeti Egyetemre.

– Játszol, rendezel, tanítasz. Mikor van időd a családra?

– Régebben sokat játszottam máshol is, az utóbbi időben Békéscsabán is elég feladat van, nem kell menni. A társam, Lilla (Köböl Lilla) is színésznő, pontosan tudja milyen vagyok, ilyennek ismert meg. A két nagyobb gyermekem is elfogadja, hogy sokat dolgozom. De ami szabadidőm marad, azt velük töltöm.

– A My Fair Lady Alfred P. Dolittle szerepe nagyszerű volt…

– Azt szerettem volna, hogy ne a részegségen legyen a fő hangsúly.

– A sakkfeladvány megoldása Dolittle által ámulatba ejtő volt…

– Ez már a próbán alakult ki. Pont a sakk az, amikor látszik, hogy nem buta ember. De ezt, van aki észre veszi, van aki nem.

20180615-IMG_2103

Leszállás Párizsban

– Miért a Leszállás Párizsbant választottad?

– A színházban koncepció, hogy a nagyszínházi előadások mellett legyen a stúdió színházban egy komoly és egy vidám darab. Ebben az évadban Tamási Áron Ősvigasztalása volt a komoly, a Leszállás Párizsban a vidám előadás. Több darab szóba került – tudni kell, hogy ez 46 előadást jelentett a Leszállás Párizsban esetében. De figyelembe kell venni a nagyszínpadi produkciót, vagyis a színészek elfoglaltságát is. Jó szereposztás volt, nagyon jók voltak a kollégák. Az előadás lett a BEOL szavazásán a legjobb előadás, ami azért öröm, mert stúdióban játszottuk, nem nagyszínpadon.

– Következő évadod hogyan alakul?

– Októberben lesz Arhur Miller Pillantás a hídról című drámájának bemutatója Csiszár Imre rendezésében. A drámában Eddie Carbone szerepét Bartus Gyula Jászai Mari-díjas játssza, a feleségét Beatrice-t Kovács Edit, a nevelt lányát Catherine-t Papp Barbara, a két bevándorlót Rodolphot Czitor Attila, Marcot jómagam és az ügyvédet Alfierit, Tege Antal játssza. Már elkezdtük a próbákat. A rendezésem pedig Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül lesz.

– Ki játssza a főszerepet?

– Csomós Lajos. Bízom benne, hogy jó előadás lesz, és jöhetünk vele Szarvasra is.

Nagyon szépen köszönöm, hogy beszélgethettünk. Sok sikert kívánok pályádon és a magánéletben is.

Galambos Edit

Fotó: Babák Zoltán

You must be logged in to post a comment Login