Tizenkettedik Európa-bajnoki címét szerezte meg Fábri János

Fábri János

Óvás miatt megnehezítették Fábri János dolgát az idei Masters Eb-n. A szarvasi erőemelőnek így öv nélkül kellett bizonyítania, ami okozott néhány rendkívül izgalmas másodpercet a versenyen. A kontinensviadalra július 2-6. között került sor, a tavalyi évhez hasonlóan a csehországi Plzenben. A kitűnő formában lévő 73 éves sportember végül összetettben 555 kg-ot teljesített, 22,5 kg-mal megelőzve német vetélytársát, ezáltal 12. alkalommal is aranyérmet akaszthatott a nyakába.

– Tavaly 115 kg-ot vert rá az ellenfelére az Eb-én, idén jóval szorosabbnak bizonyult a verseny. Mi ennek az oka?

– Új ellenfelem volt az idén. A német versenyző betöltötte be a 70. életévét, így felkerült M4 kategóriába. Korábban sokszor találkoztunk már, akkor mindig legyőztem. Ezúttal nem tudtam, hogy milyen indulósúlyokkal kezd, ezért kénytelen voltam én is guggoló ruhában versenyezni. Ő 202,5 kg-ot teljesített, én 205-öt, így idáig rendben is volt a dolog. A fekvenyomásnál akadt egy kis probléma. A ruhához tartozik ugyanis egy öv, ami arra való, hogy ne engedje a ruhát nyakig felcsúszni, ne szorítsa a torkot. Mielőtt kimentem volna a gyakorlatra, jöttek ellenőrizni, mert megóvta az ellenfelem.

– Mi volt vele a probléma?

– Ezzel az övvel versenyeztem tavaly az Eb-n és a vb-n is. Közben kiderült, hogy a gyártó nem fizette be a szponzori díjat a szövetségnek. Új hivatalos gyártót neveztek ki, így az óvás jogos volt. Kénytelen voltam öv nélkül versenyezni. 80 kg-on kezdtem, ruha nélkül. Mivel egy kicsit mérges voltam, elfelejtettem megvárni a vezényszót, ezért elvették a gyakorlatot. Másodjára szerencsére sikerült. Utána gyorsan rám adták a ruhát, még arra sem volt idő, hogy kipróbáljam. A súlyt 100 kg-ra tetettem, és öv nélkül veselkedtem neki. Nem volt egyszerű, de végül kinyomtam.

– Ezek szerint az óvás taktikai lépés volt az ellenfelétől?

– Igen. Meg tudom érteni, mert ha nem nyomom ki a 100 kg-ot, akkor 40 kg előnye lett volna a felhúzás előtt. Abban ő 190 kg-mal indult, én 230 kg-mal. Majd feltette 215 kg-ra, de azzal már nem boldogult. Ennek ellenére feltette 270 kg-ra. Ezzel a lépésével azonban nem csapott be, mert tudtam, hogy nem képes megugrani. Én felhúztam a 240 kg-ot, illetve a 250 kg-ot is. Az utóbbira nem mentem volna ki, de mivel óvott, helyre kellett tenni. Szerettem volna egyértelműsíteni, hogy kettőnk közül én vagyok az erősebb.

– Hogy élte meg az esetet? Sportszerűnek tartja a történteket?

– Én sosem tennék ilyet. Húsz éve ott vagyok a világ élvonalában, és egyszer sem néztem, hogy kinek milyen felszerelése volt. Úgy gondoltam mindig is, hogy a versenyen dőljön el, hogy ki az erősebb. De neki volt rá oka és lehetősége is, a bírók pedig csak a munkájukat végezték. Az övem valóban szabálytalan volt, ezért helyt adtak az óvásnak. Nem haragszom rá, bár tény, hogy nem örültem neki.

– Érez-e némi keserű szájízt, amiért az egyik érem nem annyira fényesen csillog?

– Tulajdonképpen túl tudok lépni rajta. Igaz, övön alulinak tartottam a lépését, de aztán bosszúból megmutattam neki, mire vagyok képes. Kimentem a harmadik gyakorlatomra, és végül nem 2,5 vagy 12,5 kg-mal, hanem 22,5 kg-mal bizonyultam jobbnak nála.

– Nehezebb-e győzni és bizonyítani az évek múltával?

– Az lenne a normális, hogy valaki 70 évesen erősebb, mint 73 évesen, de nálam ez nem igaz. Ez nagyon ritka. Szerintem a sok munkának és kínlódásnak köszönhetően. Vállproblémám ugyan van, de nem engedem megműteni. Inkább elfogadom, hogy gyengébb fekvenyomó vagyok, és többet kell dolgoznom a felhúzásnál. Mindig csak annyit, hogy megnyerjem. Kérdezték, hogy tavaly miért csináltam csak 540 kg-ot? Én azt mondom, az első helyet nem kell magyarázni. Ahhoz azonban, hogy valaki győzni tudjon, el kell jutni egy-egy versenyre. Nekem van egy nagyon jó szponzorom, Szebegyinszki János személyében. Saját kocsijával vitt ki Csehországba. Mellette szükségem volt a fiamra és a szövetségi kapitányra, akik segítettek a verseny során. Nekik is hálás vagyok. Úgy érzem, tartozom annyival nekik, hogy a magyar Himnusszal jöjjek haza.

Comments are closed.