Óriásbagollyal búcsúztak a fafaragók

20180706-HE_00116

Négy lány is erősítette a fafaragók bátor táborát július 2-6. között. A férfias elfoglaltság idén már hatodik alkalommal várta a fiatalokat a Pepi-kertben, ezúttal a madárábrázolás témakörében. A 13 táborlakó 4 közösségi szolgálatot teljesítővel kiegészülve veselkedett neki a véső és a kés használatának megismeréséhez, eleinte több-kevesebb sikerrel.

– Készítettem három sípot, egy baglyos ceruzatartót, két vágódeszkát és egy fakanalat – sorolja a hét terméseit Janurik-Nagy Hanna, aki az öccse nyomdokait követve csöppent bele a táborba. – Szerettem volna minél több dolgot kipróbálni, bár kicsit féltem, hogy megsérülök. Ez be is következett. Két helyen elvágtam a kezem, de nem volt egyik sem vészes – teszi hozzá a budapesti leányzó, aki a nagymamájánál töltött három hét közül az egyiket táborozásra szánta.

A tábor vezetője a kezdetektől Sonkoly János fafaragó. Mint elmondta, már 1996-ban is foglalkozott gyerekekkel. Kisebb kihagyás után Urbancsok Máriusz és Kovács János folytatta ezt az irányt az Arborétumban, akiktől átvette a stafétabotot. Eleinte egykori mesterségeket elevenítettek fel, köztük az asztalost, a susztert, a pásztort és a kádárt, de körbejárták az ősi kultúrát és az „életfa” kérdéskörét is.

– Sokan felteszik a kérdést, hogy mi a helyzet a sérülésekkel. Meg kell mondanom, nagyon ügyesen dolgoznak a gyerekek, legfőképp a lányok. Szerencsére vannak köztük szép számmal visszatérők is, bár azt is tapasztalom, hogy a kamaszkor beköszöntével némelyek már cikinek tartják ezt az elfoglaltságot, és többé nem jönnek – számol be a tendenciákról a szakember.

A 10-14 éves korosztály változó lendülettel és vehemenciával dolgozott. Akadtak, akik egész héten farigcsáltak volna, másokat inkább a levegő és a nyári szabadság íze vonzott. A szorgoskodókat vigyázó szempárok kísérték, és terelgették a helyes irányba, a közösségi szolgálatot végzők személyében.

– Sok vágott új és kisebb sebek fűznek ehhez a táborhoz. Különösen a szünetek tetszettek, de azért a munkát sem vetettük meg. Rendesen takarítottunk, és sok sípot farigcsáltunk. Időközben azt is megtanultuk, hogy meg lehet úszni a sérüléseket, ha tudjuk, milyen irányban kell tartani a kést, ill. az ujjunkat mindig a fa mögé rejtjük – emlékszik vissza Hankó Gergely a táborozós évekre. – Idén már átérezhettem a segítők nehéz helyzetét is. Mindig tőlem kértek segítséget, én pedig megismételhettem a sokszor hallott szavakat: Ha figyeltél volna, akkor talán tudnád – újságolja huncut mosollyal a „tanársegédként” szerzett tapasztalatokat.

A táborvezető azt is látja, hogy a felgyorsult, digitalizált világban egyre nehezebb a felnövekvő generációt leültetni a fa mellé. A kézzel készült termékeket gyakran nem tekintik értéknek, és csak keveseknek van elegendő kitartásuk az anyag aprólékos megmunkálásához. Ő maga hisz az egykori csabacsűdi fafaragó mester, Varga Laci bácsi szavaiban, mely szerint a fafaragást komolyan kell venni, mert később akár megélhetési forrást is jelenthet. Vagy ha mást nem, egy egyedi, különleges hobbit. Véleménye szerint a mai gyerekeknek szükségük van ez ilyen jellegű kihívásokra is, és virtuális világ könnyű próbái után érdemes elmerülniük egy valódi próbatételben.

A verítékes munka jutalma sohasem marad el. Ezúttal apró bagolyfigurák és konyhai használati eszközök formájában érkezett, amit a táborlakók természetesen maguk készítettek el. Az utolsó napon fabagoly nagytestvérét is megálmodták, ami a jövőben az arborétumot fogja díszíteni.


Comments are closed.