Fél évszázad margójára

50 évvel ezelőtt, 1968. júniusában osztályunk 38 diákja búcsúzott a Csabacsűdi Általános Iskolától. Ennek emlékére 2018.07.07-én összegyűltünk, hogy méltóképp felidézzük az elmúlt fél évszázadot.

Volt 20 és 30 éves találkozónk is, de ez a mai különlegesnek ígérkezett.

A Művelődési házban gyülekeztünk. Akik 14 évesen elkerültek a faluból, többen 50 éve nem láttuk egymást, szeretetteljes üdvözlések, találgatások zajlottak, ki kicsoda játék folyt néhány másodpercig. Nagy nevetések, örömkönnyek, meghatottság közepette átsétáltunk az iskolába.

A 10 órakor kezdődő jubileumi ünnepséget az alsó tagozatos iskola (a régi kisiskola) egyik osztálytermében becsengetés után stílusosan, a hetes jelentésével megnyitottuk.

A 38 főből 10 osztálytársunkért, elhunyt tanárainkért égett a gyertya. 7 fő igazoltan maradt távol, jelen volt 21 fő.

Megtisztelte ünnepségünket Molnár József polgármester, meleg szavakkal köszöntötte a jelenlévő Szolni Anna és Scheidel Miklósné tanárnőket, és a megjelent 21 öregdiákot.

A rendkívüli osztályfőnöki órát Sutyinszky Zoltán iskolaigazgató tartotta meg. Érdeklődve hallgattuk iskolatörténeti visszaemlékezését, relikviákkal, hetedikes osztálynaplónkkal lepett meg minket. Megemlékeztünk név szerint felsorolt tanárainkról, ki milyen tantárgyat tanított, megnézhettük az 1931-1956-os Jegyzőkönyvet, a Tanulók nyilvántartó könyvét. Ezeket anno soha nem láttuk, igazi ünnepi alkalom volt megérinteni, belelapozni. Vidám órát töltöttünk el, ezután átsétáltunk az iskola falán elhelyezett névadó, Trefort Ágoston mellszobrához, és koszorút helyeztünk el tiszteletünk jeléül.

Közben gyakran kattogott a fényképezőgép, minden pillanatot szerettünk volna megörökíteni.

A koszorúzás után megnéztük 8. osztályos termünket, a felújítás alatt álló iskola folyosóin a tablókat.

Visszasétálva a Művelődési Házba a megterített, gazdagon megrakott asztalok mellett virágcsokorral köszöntöttük jelenlévő két tanárunkat, és meghallgattuk Oláh Miklósné Jutka néni hozzánk intézett meleg hangvételű, kedves levelét. Majd meglepetésként Molnár József polgármestertől egy tortát kaptunk ajándékba.

Egyik osztálytársunk, Szeljakné Zsuzsa gyönyörű festményeit csodáltuk.

Bőséges és ízletes ebédünk a Falunapon gulyáságyúban főzött székelykáposzta volt gazdagon megrakva hússal. Ebéd után kávéztunk, csemegéztünk a finom házi süteményekből, kis csoportokban az asztal körül meséltünk egymásnak életünkről, családunkról, unokákról.

Kora délután kivonultunk a temetőbe. Megkoszorúztuk igazgatónk, Torda Lajos, és osztályfőnökünk, Kondacs György sírját, minden tanárunknak, diáktársunknak mécsest gyújtottunk, virágot vittünk a sírjára.

Visszasétálva a Művelődési házba tovább folytatódott a jó hangulatú beszélgetés, emlékezés.

Tanárainknak örök hálával tartozunk, kiváló munkát végeztek. Becsületre, tisztességre, egymás iránti tiszteletre neveltek minket. Mindenki képessége szerint elsajátította a tananyagot, azzal indult útnak 14 évesen szakmát tanulni, vagy gimnáziumba, szakközépiskolába. Kisebb-nagyobb vargabetűkkel mindenki megtalálta hivatását, szakmáját, dolgozott becsülettel.

Ma már nyugdíjasok vagyunk – vannak akik még mellette dolgoznak – legtöbbünk élvezi a megérdemelt pihenő éveket. Megfogadtuk, hogy 2020-ban újra találkozunk! Legyen így, mindannyiunknak ez a vágya.

2018.07.10.

Tőkés Róza Mária öregdiák


Comments are closed.