in , , ,

Ármány és szerelem a Körös fölött

Polák Ferenc és Nádházy Péter
Polák Ferenc és Nádházy Péter

Szombaton este a CervinusFest keretében folytatódott a VII. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál 7. versenyprogramja, amely keretében Friedrich Schiller – Belinszki Zoltán – Gulyás Levente – Tatár Bianka – Varga Viktor Ármány és szerelem című drámáját dalbetétekkel, láthatta a közönség, Varga Viktor rendezésében, Vas István fordításában.

A nézőtér megtelt, ami számomra azért öröm, mert a Cervinus Teátrum leggyönyörűbb gyémántját láthattuk, ezúttal a Vízi Színház színpadán. Ezen a nyáron kevés drámai előadás van ezen a színpadon, és a nézők jelenléte a bizonyíték, hogy igenis szükség van drámai előadásokra is, ha azt mesteri alkotóművészek teszik emlékezetessé. Friedrich Schiller drámája az egyik legszebb a világirodalomban – szerintem –, olvasni is élmény.

Miller Lujza (Szemerédi Bernadett) és Ferdinánd von Walter (Timkó János) szerelme nem teljesedhet be, mert Ferdinándot az édesapja, Von Walter, a miniszter (Nádházy Péter) Lady Milford (Dósa Zsuzsa) férjeként látná hatalma erősödése érdekében. Wurm, a miniszter magántitkára (Ragány Misa) is szerelmes Lujzába, ezért ördögi tervet eszel ki, amit a miniszter egyetértésével véghezvisz. Féltékennyé teszi Ferdinándot, Von Kalb udvarnaggyal (Polák Ferenc). A kompromittáló levelet Lujzával íratja meg azzal, hogy ezzel az édesapját, Millert (Mészáros Mihály) kihozhatja a börtönből. Az ördögi terv csak ördögien sülhet el. Bár Lujza is közös öngyilkosságon gondolkodik, de édesapja hatására összetépi Ferdinándnak írott levelét. Ferdinánd, aki azt hiszi, Lujza megcsalta mérgezett italt iszik, és itat a mit sem sejtő Lujzával, aki a halál közeledtével elmondja az igazságot a levélről szerelmének, ám a vallomás késő.

Szemerédi Bernadett először alakította Lujza szerepét, játéka lenyűgözött, a boldog játékos kezdés után a kijózanodás, a felnőtté válás fájdalmas fázisait, szívet szorítóan játszotta. Találkozása a Ladyvel egy okos, józanul gondolkodó nőt mutat fantasztikus jelenet, ahogy kettőse Wurmmal döbbenetesen hatásos alakítás mindkettőjüktől. A színésznő drámai oldala bravúros, jelenetein érezhető övé a szerep teljesen. Bravúros volt Betti!

Timkó János Ferdinándként a dráma második részében válik igazán önmagává, amikor a mennyből eljut a pokolba, amikor már nem kell viselkedni, amikor Lujza elvesztésének fájdalma számára elviselhetetlen. Találkozása a Ladyvel másképp alakul mindkettőjük számára, mint várták, nagyon megkapó jelenet mindkét színművésztől. Vívódása Millerrel szemben emberi, hiszen úgy érzi számára nincs más út. Tette alól szerelme ad felmentést a dráma végén számára. Timkó János bravúros alakítással, káprázatos hanggal formálta meg Ferdinándot.

Nárházy Péter Von Waltere egy ponton látszott igazán könyörtelennek, a Miller házban, egyébként a hatalom játékával volt elfoglalva, fia elvesztésének érzése döbbenti rá, túl messzire ment. A színművész alakítása tökéletes.

Dósa Zsuzsa Ladyje mesteri. Megmutatta az erős, a gyenge, a szerelmes, az empatikus oldalát is. A színművésznő sokoldalú, sokarcú alakot mutatott meg a közönségnek Lady Milford alakjában. A Lady nem rossz ember, sőt szíve is van, ez kiderül Sophie-val és Ferdinánddal folytatott párbeszédéből. Számára nincs más út, mint a nulláról felépíteni újra az életét. Valahol ő is meghal, a lelke biztosan, de erős, határozott nőként talán újraépítheti…

Ragány Misa Wurmja szenzációs. Wurm lassú mozgása, halk beszéde, dörgölőzése Lujzához hátborzongató, de bravúros alakítás minden jelenete Ragány Misának. A második felvonás első jelenetében kapott egy dalt, ami az ő története, de senkit a múltja nem ment fel a jelen tettei alól.

Polák Ferenc Von Kalb szerepében nyújtott nagyon emlékezeteset, a figura nagyon jól kidolgozott a fiatal színművésztől, a jelmeze is találó. A nézők számára a nehéz percek után a humor pillanatait jelentette Von Kalb színpadi léte.

A szülőket játszó Jónás Gabriella és Mészáros Mihály nagyszerűen hozták a Miller házaspárt. A Sophie-t játszó Bardon Ivett apró mozdulatai, gesztusai, arcjátéka azt mutatták, precízen kimunkálta szerepét a fiatal színművésznő.

A gyermekszereplők, akiket Miller tanított énekelni, vagyis a kórus: Bagócsi Jázmin, Kepenyes Darida Zoé, Kiss Viktória, Mester Dóra, Sinka Dominik, Szemenyei Kevin és Varga Vivien.

A Valahol Európában Simon Péter mondja: „Ha valami nagyon fáj, vagy annyira szép, hogy azt már nem lehet szavakkal kifejezni… akkor azt az ember zenével mondja el.” Gulyás Levente és Tatár Bianka gyönyörű zenét álmodott meg, és vetettek papírra, Belinszki Zoltán olyan jó szövegeket írt Schiller drámájához, ami szinte továbbgondolása a drámának. Teljesen belesimult, nem sértette, kiegészítette azt.

A jelmezeket és díszletet Nagy Szilvia tervezte. A jelmezek szépek, igényesek, ízlésesek, a díszlet a három életformát jól megmutatta. Nagy Szilvia díszlet ablakai a mocsári ciprusokra néztek, sőt néha a szökőkutat is beindították a jelenetek közben, de ez már a rendezés.

Egy előadás a színész, a rendező, és a szerzők lelkének elegyéből születik, hiszen mindannyian a lelküket viszik a produkcióba, ezért nincsen két egyforma előadás. Varga Viktor érzékeny rendezése ebben a produkcióban is megmutatkozott. Az Ármány és szerelem olyan dráma, amely elgondolkodtat. De megteremteni a katarzist csak lélekkel lehet, ehhez a színészi rutinjáték kevés. Ez csendes, bensőséges előadás, a színészi játékok itt felerősödnek és csak akkor jók, ha a színész és rendező együtt alkotja meg az előadást. Intimitása nem veszett el a térben, sőt ahogy a rendező a nulladik napon gondolta, erősödött.

Az Ármány és szerelem előadás meglepetése kézműves csoki utalványok kisorsolása volt a CsokiKád jóvoltából. Ismét a székek alá rejtettek el Cervinusos hűtő-mágneseket – ezúttal tíz néző örülhetett a 2.000 forintos utalványoknak.

Galambos Edit

Fotó: Baksi

P.S.

Az előadás bensőségessége azonban számomra csak álom maradt szombaton este, mert a mögöttem ülő széken egy fényképezőgép másodpercenként kattogott, ez a folyamatossága miatt már hangos zakatolásnak hatott – hiszen közelebb volt, mint a színészek a színpadon. A hangos kattogás, a néma csendben zavaró, idegesítő volt, nem tudtam az előadásra koncentrálni. Ilyen drámánál, amely a csendre épül, igenis elvárható lenne a csend, amit a közönség meg is adott.

A varázs, amelyre vágytam elmaradt, és ez nem a színművészek hibája volt, azt a bensőséges érzést, a katarzist, amit érezni akartam, amire készültem, tegnap este nem érezhettem, ami szomorúvá, rosszkedvűvé tett.

Láthatóvá tették a láthatatlant

Tizenharmadszor tartotta meg festőtáborát Korbely István