A nagy érdeklődésre való tekintettel kéthetesre bővült Rómer Ilona alkotótábora

20180809-IMG_8628

A nyár legforróbb időszakára esett idén mindenki Ilikéjének pasztelltábora. De a perzselő napsütés nem vette el az alkotni vágyók kedvét, csupán némileg módosította a napirendet. Míg a délelőttök és a késő délutánok aktív munkával teltek, ebéd után többen engedtek a Holt-Körös csábításának, és megmártóztak a hűsítő vízben. Az első jubileumát ünneplő tábor öt éve abból az elgondolásból indult, hogy a festőművész újra találkozhasson azokkal a tanítványokkal, akik a gyorsan pergő hónapok során eltűntek a látóköréből. Először heten voltak, idén pedig már közel harmincan, ezért két kisebb csoportra osztva, két héten keresztül tüsténkedhettek.

– Az együttalkotás mindig nagyon fontos és érdekesebb, mint otthon, egyedül festegetni. Az ország különböző részéről jönnek ide táborlakók, és együtt dolgozunk. Ezúttal egy különleges technikát gyakoroltunk: vegyítettük a pasztellt az akvarellel. Én is csak pár évvel ezelőtt tanultam, holott már 22 éves a festőiskolám. Sokáig eszembe sem jutott, hogy a kettőt összekeverjem. Néhány éve készítettem először ilyen képeket, de az utóbbi egy évben megint a feledés homályába merült. Amikor egy Budapestről érkezett hölgy ez iránt érdeklődött, újra elővettük – avat be az idei év újdonságába a táborvezető.

A napok rövid bemutatókkal kezdődtek. Az első nap pasztellel, majd az akvarell technikával ismerkedtek a résztvevők, végül a kettő különös elegyét vették górcső alá. Csütörtökön beköltöztek Ilike kertjébe, ahol mesterük nem csak a tanulás folyamatát egyengette számukra, hanem tyúkanyó módjára tüsténkedett körülöttük. Ebédre bográcsos csülökpörköltet szervírozott a vendégeknek, mivel azt szerette volna, hogy semmi se vonja el a figyelmet a lényegről, és mindenki koncentráltan a körvonalazódó alkotásra fókuszáljon.

– Ilonát Budapestről ismerem. Már évek óta fontolgatom, hogy megtanulok jobban festeni, de évközben ez reménytelen. Ezúttal összekötöttem a kínálkozó alkalmat a nyaralással, így kerültem ide – meséli Andrea, aki egy jobb agyféltekés tanfolyam során mélyedt el először a művészeti ágban. – Nagyon szeretek itt lenni. Bár Ilikén kívül korábban senkit sem ismertem, rögtön egy baráti légkör fogadott, és mindenki segítőkészen viszonyul hozzám. A kezdőkkel ugyan néha összemosolygunk, hogy nem pont az került a papírra, amit akartunk, de ez is belefér.

A szárnypróbálgató alkotót olyannyira magával ragadta a város, hogy meghosszabbította a Szarvason tartózkodását. Hozzátette, bár ez az első alkalom, amit a településen tölt, de biztos nem az utolsó.

A tábor meglehetősen heterogén összetételű volt. A leendő kisiskolástól kezdve a nyugdíjas korosztályig, a kezdőktől a visszatérő művészpalántákig mindenkit tárt karokkal várt Ilike, és közösen fedezték fel a település és a természet szépségeit.

– Sokat rajzoltam, és most már olyan ügyes vagyok, hogy akár egész nap is tudok rajzolni – árulja el a tábor legfiatalabb tehetsége, az alig hatesztendős Borsodi Emese. – Csináltam több fás képet, hóembert és levendulát, most pedig afrikai lányokat készítek.

A tábor mindkét héten villámkiállítással zárul. A Szent István Egyetem Pedagógiai Karán kb. egy órán keresztül láthatóak a pasztelltáborban készült remekek, ahol Ilike oklevéllel is megjutalmazza a legnagyobb kánikulában alkotó hősöket.


Comments are closed.