in , , , ,

Ibolya a Cervinusban

Szemerédi Bernadett és Korcsmáros György
Szemerédi Bernadett és Korcsmáros György

Szeptember 27-28-29-én láthatta a közönség a Cervinus Teátrum Margócsy-termében Molnár Ferenc Az ibolya című egyfelvonásos vígjátékát Korcsmáros György Jászay Mari-díjas, Érdemes művész rendezésében.

A mű 1921-ben íródott Színház című három egyfelvonásos mű harmadik részeként. Az első felvonás Előjáték Lear királyhoz, amely szatíra, a második a Marsall, mely színmű, és a harmadik darab Az ibolya című vígjáték.

A történet az Igazgató (Korcsmáros György) szobájában játszódik, aki éppen meghallgatást tart, a kórusba lenne szükség énekesekre, de a megjelent hölgyek – Márkus kisasszony (Tatár Bianka), Rakolnoki kisasszony (Harcsa Boglárka), Thúz kisasszony (Rigler Renáta) és Széll kisasszony (Dósa Zsuzsa) –, mindannyian a színi pályára szeretnének lépni, és ezért minden áldozatra készek, amit az igazgató nehezen visel el. Az utolsó három színésznőjelölt meghallgatását a közben megérkező Zeneszerző (Timkó János) is végighallgatja, aki más módszert ajánl az igazgatónak, mire szerepet cserélnek. És megjelenik Sobri Ilonka (Szemerédi Bernadett), aki felforgatja mind az Igazgató, mind a Zeneszerző következő perceit. A szobába ki-be közvetítő János (Széplaky Géza) az összekötőkapocs a kinti zajok és a benti történések között.

Igazi békebeli Molnár darabot láttunk a színpadon. Korcsmáros György Igazgatója profin megformált, könnyed játék a néző számára. Alakítása lenyűgöző, érezni lehetett, hogy számára is örömet okoz a játék, hogy teljesen azonosulni tud az Igazgató figurájával. Semmi mesterkéltség, ezért hatott természetesnek alakítása.

Timkó János Zeneszerzője kezdetben és a végén a komoly alkotóművész, közben az idősebb, zsarnok feleség mellől elcsábuló férj. Timkó János arcjátéka elmondja azt, amit egy komoly nős férfi, komoly feleséggel szigorú szabályok szerint élve érez, ha kiszabadul, ha felszabadul, ha csak kicsi időre is. Remek alakítás. Nagyon jó a színművész zongorajátéka is.

Szemerédi Bernadett Ilonkája szerény, mint az ibolya. „Én egy kis illatos mezei ibolyának látszom, de ha erkölcsileg megszagolsz, rágyössz, hogy igazgyöngy vagyok.” – mondja Ilonka az igazgatónak, amikor még nem tudja, hogy ő az igazgató. Szemerédi Bernadett Ilonkája maga az őszinte ártatlanság, naiv, mégis nő, fortélyossága belülről fakad, nem tanulta, ezt nagyon jól megmutatta a színésznő alakítása, aki igazi korabeli nőt formált meg. Ilonka tudja, hogy nem tökéletes, de nem is akar az lenni. Beszéde ízes, de tiszta, ahogyan a lelke is az. Mindezt Szemerédi Bernadett alakítása magával ragadóan, szerethetően mutatta meg.

Márkus kisasszony (Tatár Bianka), Rakolnoki kisasszony (Harcsa Boglárka), Thúz kisasszony (Rigler Renáta) és Széll kisasszony (Dósa Zsuzsa) más-más, de rámenős karaktert formáltak meg, mindannyian nagyon jók, üdék voltak jelenetükben. Mind a négy lányban volt valami, ami egyedivé tette őket, Tatár Bianka cigánykereke és spárgája emlékezetes, Harcsa Boglárka Rakolnoki kisasszonyként démonná vált, Rigler Renáta Thúz kisasszonya visszafogott nőből felszabadult vad nő lett – a színészetért mindent jelszóval. Dósa Zsuzsa Széll kisasszonya szélvészként érkezett és pár mondat után szélvészként távozott a színpadról. Így kell pár mondatból jól kijönni!

Széplaky Géza Jánosa sem volt könnyű feladat, mert az elcsapott színésznőjelöltek rajta álltak bosszút, így állandó pofonokat kellett elviselnie a távozó hölgyektől. Széll kisasszony pedig a földre söpörte belépő antréjával. Szerepe nem látványos, de rendkívül sokat mondó, mindenképpen fontos és emlékezetes jelenléte a színpadon.

A jelmez- és díszlettervező Nagy Szilvia korhű díszletet és jelmezeket álmodott meg, a lányok ruhái szépek, egyszerűek. A díszlet a színpad méretének megfelelő, azonban a külsőleg nagyon szép zongora csak a színpad mellett kapott helyet.

Korcsmáros György több Molnár darabot rendezett, többen játszott is – érti, érzi a szerző világát, azonosulni tud vele. Nincs áthallás, nincsen semmi, ami ne azt a világot adná vissza a közönségnek, amit Molnár Ferenc leírt 1921-ben. Vidám, kedves előadás született, a nézők nevetése igazolta, hogy helye van Molnár Ferenc műnek a Cervinus Teátrum színpadán. Legközelebb október 4-én és 5-én láthatja a közönség.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Ha szeptember, akkor kukoricázunk

Fordított és elvitte a három pontot a Szeghalom