„Megfrissülve…” – vizuális nevelés az óvodában

Kondacs Mihályné Podmaniczky Mária, a felsőoktatásban ismert és elismert alapművének a Vizuális nevelés az óvodában című kötetét, korszerűsített változatban, kiadásban veheti kezébe az érdeklődő olvasó.

A magyarországi óvodák 1996 óta, kicsivel több, mint húsz éve, az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának szellemében írt helyi programok szerint működnek, és tervezik meg nevelői munkájukat. Ennek egyik kiemelt nevelési területe a vizuális nevelés. A program rögzíti, hogy az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret és változatos eszközöket biztosít. A tevékenység örömmel végzett, kialakítja az alkotás igényét, a kreatív önkifejezést, és a környezet esztétikai alakítását, és az esztétikai élmények befogadását. Az óvodapedagógusaink feladata, hogy megismertesse a gyermekeket az eszközök használatával, az anyagokkal, a különböző technikai alapelemekkel, eljárásokkal. Feladatainkat ezen a nevelési területen négy pontban foglalja össze az alapprogram. A szép iránti nyitottságunk, igényességünk alapjai, az óvodában lefektetődnek.

20181001-viznevKülönösen megtisztelő és megható volt ennek a könyvnek az előszavát írni, ami valamikori főiskolás koromban a módszertani vizsgák lázában „rojtosra” jegyzetelve, könyvhöz nem illő módon, „beszamárfülezve” sorakozott az íróasztalomon. Nemcsak a könyv, mint tárgy, és tartalomgyűjtemény, de a szerző, mint kiváló tanárom is, örök nyomot, emléket hagyott bennem. Milyen „rég-közel” volt ez, a kétezres évek elején, és azóta is hányszor került kezembe a sárga borítójával, a széljegyzetekkel díszített első kiadások egyike.

Az óvodai vizuális nevelés több mint egy nevelési terület, egy tevékenység az óvodapedagógia gyakorlatában, hiszen a gyermek kifejezésének egyik „legtitokzatosabb” területe, ami mind a pszichológia, mind a vizuális kultúra, kommunikáció területéről vet föl kérdéseket, ad válaszokat. A művészeti nevelés tágan értelmezve, komplex megközelítésben, több mint a vizuális nevelés, de annak egy kiemelkedő és lényegi területe. A művészeti nevelés személyiségformálásban betöltött szerepe olyan lélektani alapvetéseket jelent, amelyek a művészetpszichológia, én-pszichológia kutatási tárgyába esik.

Nekem a művészeti nevelés, és azon belül a vizuális nevelés, a képzelet, a kreativitás és az újítás hármasságának jelenét adja. A képzelet a kreativitásunk forrása, de nem egy és ugyanaz. A képzeletünk által magunk elé tudunk idézni olyan dolgokat, amelyek az érzékeink számára nem elérhetőek. Ez a létező és nem létező határa. Meggyőződésem, hogy a képzeletünk az emberi tudatunk legnagyszerűbb ajándéka. Átléphetünk időt, átléphetünk tereket, láthatunk eseményeket, történéseket, mások szemével, „dobbanhatunk” érzelmeket mások szívével és belehelyezkedhetünk mások helyzetébe, helyébe, átgondolhatjuk jövőbeli lehetőségeinket, megálmodhatjuk a jövőt. A képzelet nem korlátozott valami. Korlátozható, de nem korlátozandó. Nem kötik közvetlen körülmények bármikor és bárhogyan változtathatunk rajta. A kreativitás az egy parányival több. Látható valami, mert a kreativitás cselekvés. A kreatív ember létrehoz valamit, aktívan és tudatosan. Kreatívnak lenni annyi, mint valamiben kreatívnak lenni. Legyen az a zene, a tánc, a matematika, a vizualitás, de gyakorlatilag bármi. A kreatív ember dolgoztatja a képzeletét.

Akkor mi is az újítás? Az újítás alkalmazott kreativitás. Mindig valamit jobbá tenni, valamit frissíteni, bevezetni, újraalkotni, újító szándékkal hasznosat, jót tenni. Végtelen képzelettel, végtelen kreativitással, végtelen kreatív erővel, és újító szándékkal rendelkezünk. Mennyire termékenyen van jelen ez a gyermekkorban, és hányszor ütközik a pedagógia elméletének megkérdőjelezhetetlen és jóravaló szándéka, a pedagógia gyakorlatával?

Az óvoda- és iskolapedagógia célja és szándéka, a kreatív erő felszínre hozása, értő támogatása.

Soha nem felejtem azt az elsők közötti főiskolai szemináriumot, ahol az órát tartó oktató nyitókérdése a következő: „Mikor tanítjuk meg az óvodás korú gyermeket nyuszikát rajzolni?” Figyeltem a töprengő pedagógusjelölt arcokat, a próbálkozást, hogy valami olyan, tanár számára megfelelőnek tűnő választ adjunk, ami időben helyesen határozza meg a feltett kérdésre adott választ, majd „ötletek szabad jegyzéke-bekiabálások”, és egy fólia a kivetítőn, amin ennyi áll óriás feliratként: „soha”.

A tanári magyarázat annyi, hogy a kép a gyermekben él…

Mitől nagyszerű Kondacs Mihályné Podmaniczky Mária újra és újra frissített módszertan kötete? Egyik részről azért, mert a főiskolai/egyetemi képzésben szükség van jegyzetekre, módszertani ismeretek alapjait támogató könyvekre, másik részről, hogy a pályán lévő már gyakorló óvodapedagógusaink is visszanyúlhassanak a gyakorlat alapjaihoz. Fontos, hogy egy jegyzet szaktudományos értelemben „alapoz”, de szemléletet is formál, nem a „könyvsége által”, hanem azoknak a korszerű szemléleteknek a gyűjtőjeként, ami alapja a gyakorlati munkának.

A szerző jegyzete nem egyszerűen egy lezárt egység, hanem egy mindig frissülő, újabb és újabb irányokkal gazdagodó alapmű, ami a további elágazásokra, „kreatív-hajtásokra” inspirál. A vizuális nevelés óvodapedagógiai gyakorlata rendszerbe helyezve, a nevelési folyamat és személyiségformálás folyamatába ágyazva értelmezett. Az óvodai vizuális nevelés módszertana a tudományok és művészetek kapcsolathálójában, az elméleti és gyakorlati kutatási módszerek rendszerébe enged betekintést. A gyermek vizuális funkcióinak fejlődése, a kifejezőkészség fejlődése, a fejlődés jellegzetességein keresztül a gyermekmunkák elemzésén, értelmezésén keresztül láttatott. Az óvodai vizuális nevelésnek feladatai és tartalma van, módszerei, amelyek folyamatosan bővülnek, változatossá válnak, és elágazásaiban a tehetséggondozás irányát mutatják. A szerző az óvodai vizuális nevelés didaktikai megközelítését is adja, és nem feledkezik meg az egyik legfontosabbról, a nevelőről, magáról az óvodapedagógusról, akinek felkészültsége, szemlélete, záloga a vizuális nevelés feladatainak megvalósításának.

A szerző nyugalmazott főiskolai oktatóként, adjunktusként, valamikori gyakorló óvodapedagógusként, rendszerben látja az elmélet és gyakorlat folyamatos párbeszédével a vizuális nevelés területét.

Kinek ajánlom a szerző kötetét? Mindenkinek és bárkinek. Óvodapedagógus hallgatóknak, képzésüket támogató alapozó mű. Gyakorló óvodapedagógusoknak, akik frissíteni szeretnék a korábban megszerzett módszertani alapismereteiket, rendszerezve, reflektálva saját tapasztalataikra, megvalósított irányaikra. Ajánlom szülőknek, természetes kíváncsisággal élő érdeklődőknek, mert egy-egy fejezete is értelmezhető, érthető, gyermekeink „nem érzelem száműzött” világának tanulmányozásához.

Bíró Gyula igazgató, főiskolai mestertanár

/Kondacsné Mihályné Podmaniczky Mária: Vizuális nevelés az óvodában, szerzői kiadás, ISBN 978-615-00-2352-6, Szarvas, 2018./

You must be logged in to post a comment Login