Szentandrás újratelepítésének 299. évfordulóján emlékeztek az elődökre

20180921-IMG_9622

Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület Szentandrás újratelepítésének 299. évfordulóján tartott megemlékezést a református templom melletti Újratelepítési emlékparknál.

Az újratelepítést és előzményeit Hévizi Róbert, az egyesület elnöke foglalta össze a jelenlévő kisszámú megemlékezőnek.

“Szentandrásnak kiemelkedő időszaka volt, amikor a Hunyadiak birtokolták”, kezdte az egyesület elnöke. Ekkor mezővárosi rangra emelkedett az uradalom. Ilyen csak kettő volt rajta kívül a megyében, a gyulai és a kétegyházi. Szilágyi Erzsébet örökölte, majd halála után a település Corvin János tulajdonába került, majd tovább adták, feldarabolódott. Békés megye török hódoltság alatt töltött 129 éve mély nyomokat hagyott a település életében, sokan elmentek, északabbra vonultak.

Az újratelepítés az 1695-ös császári kincstárba való vételt követően kezdődött. A területet 32 ezer aranyforintért vásárolta meg akkor Száraz György, ami komoly összeget jelentett ahhoz képest, hogy báró Harruckern, aki 1719-ben 24 ezerért kilenc települést vásárolt, köztük Gyula, Csaba, Békés, Doboz, Gerla, Gyarmat és hasonló nagyságú településeket, majd újabb 37 ezer aranyért további településeket, amivel már a megye öt hatod része a tulajdonába került.

Ekkor érkeztek Szentandrásra is telepesek, illetve sokan vissza is tértek. Ekkoriban alakult ki a megye nemzetiségi sokszínűsége, szerbek, románok, svábok és természetesen a szlovákok. Szentandrásra is érkeztek a Felvidékről, de innen tovább mentek Tótkomlósra, így a falu magyarok lakta település maradt.

– Az az újratelepítés, ami akkor megtörtént, egy új élet kezdetét is jelentette, de azért azt ne feledjük el, hogy a régi romokon, ahol azt megelőzően is volt már élet, sokan visszamentek, tehát nem újként érkeztek, azok tovább vittek valamit, és tovább is tudták adni nekünk, mostaniaknak, akinek kötelességünk emlékezni arra az időre, kötelességünk tisztelegni előttük, és kötelező tovább vinni azokat a dolgokat, amiket ránk örökítettek – fejezte be Hévizi Róbert megemlékezését.

Az eseményt dr. Dobos Ágoston református lelkész és felesége hegedű-ének kettőse, valamint az emlékműre kötött nemzeti szalag csomózása zárta.


Comments are closed.