Beköltözött a zene a Városi Könyvtárba

Paluska György

Az Országos Könyvtári Napok keretében a muzsika is helyet kapott a szarvasi intézményben, köszönhetően annak a véletlen vagy sorsszerű egybeesésnek, hogy október 1-jén a zene világnapját ünnepeljük. Paluska György előadásának felvezetéseként Komár János, Liska Tamás és Lovász Gergely csaptak a húrok közé, és örökzöld dallamokon keresztül időutazásra hívták a közönséget. Keretként Paluska György kiállítása szolgált, aki számos kidobásra ítélt lejátszó és háttérberendezést mentett meg az utókor számára.

– Keményen ilyen eszközöket használtam 50 évvel ezelőtt, ezeket a rádiókat, magnetofon készülékeket. Nekem pl. BRG Calypso szalagos magnóm volt, de minden márkát jól ismertem. Ez jelentette a fiatalságomat – nosztalgiázott a kiállításon végigtekintve Komár János.

Hozzátette, bár a szalagokat néha celluxszal, később pedig műanyag ragasztóval össze kellett öltögetni, alapvetően nagyon megbízható készülékek voltak. A kisebb hibáikat el kellett fogadni, különösen azért, mert nem volt más választási lehetőségük. Élénken él még az is emlékeiben, hogy az első magnóját 4000 Ft-ért vásárolta, ami az akkori átlagfizetés több mint kétszeresét tette ki. Mindazonáltal aki ilyen készülékkel büszkélkedhetett, minden házibuliba hivatalos volt.

Paluska György bevezetőjében elmondta, mindig is a régi, retro dolgok érdekelték. Ez indította el a gyűjtést, ami mára odáig jutott, hogy közel száz működőképes műszaki eszköz van a birtokában. Az idei – egyben harmadik – előadására olyanokat válogatott, amelyeket korábban még nem láthatott a közönség, s ígérte, közülük többet meg is fognak szólaltatni.

– 1906-ban készült el az első olyan alkatrész, amiből tudtak erősítőt építeni. Ez még nagyon kezdetleges volt, s az 1910-es évektől indult meg egy gyorsabb fejlődési folyamat. A hangszórók nagyon korszerűtlenek voltak. Az erősítők terén jobb volt a helyzet, minőség szempontjából sorban utánuk a mikrofonok következtek. Az erősítők az ’50-es évekre forrták ki magukat – ad egy rövid összefoglalót az előadásáról.

Visszatekintésében beszélt a zenei hangrögzítés kezdeteiről, a szakterület kiemelkedő egyéniségeiről, ill. olyan emberi sorsokat is bemutatott, amelyek jól példázzák a zene iránt érzett elkötelezettséget és alázatot. Közéjük tartozik Les Paul, akik bevéste magát a gitártörténetbe. Bár nyolc éves korában a zenetanára azt mondta neki, hogy soha nem lesz belőle profi gitáros, 20 éves korára bebizonyította az ellenkezőjét. Később, a ’30-as években elkezdett gitárok fejlesztésével foglalkozni, és a tömör gitártestekben látta a hangosítás nehézségeinek kiküszöbölését. S bár akkoriban az egyik legnagyobb gitárgyártó cég, a Gibson elutasította, végül neki lett igaza.

A gitárhoz való hűségét mi sem bizonyítja jobban, az 1948-ban bekövetkezett autóbalesete. Az orvosok ugyanis akkor azt mondták neki, hogy nem tudják úgy meggyógyítani a könyökét, hogy visszanyerje mozgását, és a keze örökké abban a helyzetben fog maradni, ahogy azt ők hagyják. Ekkor arra utasította az orvosokat, hogy egy olyan szögbe állítsák a karját, amiben tudja tartani és pengetni a gitárt.

Paluska György úgy véli, a zenetörténelem azt is jól példázza, hogy akkoriban más volt a közönség hozzáállása. A minőséget kárpótolta a zenei élmény és az emberi kapcsolatok. Az előadás kapcsán is abban bízik, hogy a hallgatóság kicsit közelebb kerül egymáshoz, és a zenén keresztül egymásra is több időt szánnak.


You must be logged in to post a comment Login