A kubikosok előtt hajtottak fejet Békésszentandráson

20181015-tn_kubikos 016

A békésszentandrási és a térségben élő kubikosokra emlékeztek hétfőn a vitéz Horty István Duzzasztóműnél. Hévízi Róbert, a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület elnöke emlékeztetett, ezen a helyszínen mondták ki 11 évvel ezelőtt, hogy minden év október 15-én az ő emlékük előtt tisztelegnek.

Rámutatott, becsületes munkával ezek az emberek nagyon sokat tettek azért, hogy a település hírnevét elvigyék szerte az országban. Bár sokféle tevékenységet végeztek, az elsődleges feladatot a földmunkák jelentették számukra, mégpedig kézi erővel, talicskával vagy kordéval. Az 1880-as években 2 km hosszan dolgoztak a csergettyűi átvágáson, a folyó mentén pedig gátakat építettek. Ezáltal az élet biztonságossá vált, valamint a termőföldek is művelhetőek lettek.

– Óriási lépés volt, amikor 1936. október elsején Darányi Ignác, az akkori földművelésügyi miniszter kivette az első ásónyomot, és ezzel elkezdődött a szentandrási duzzasztómű és hajózsilip építése. Bár nem így tervezték, hat évig tartottak a munkálatok, ami akkoriban a kor egyik legnagyobb beruházásának számított. Ezáltal lehetővé vált, hogy azokon a területen, melyek már nem voltak veszélyeztetve az áradástól, az öntözés is szerepet játsszon – idézte fel a 76 esztendős építmény múltját.

Rámutatott, az öntözés kiépítésében is nagy szerepet játszottak a kubikosok. Magasvezetésű csatornákat építettek, amelyeken keresztül szivattyúk segítségével eljuttatták a vizet az öntözni kívánt területekre. Amikor sok volt a víz, a lecsapoló csatornákon visszajuttatták a holtágba. Az elv ma is a régi, a technika fejlődése következtében pedig olyan gépek jelentek meg, amelyek még biztonságosabbá teszik a termelést.

Szólt arról is, hogy a kubikosok az útépítéseknél és a vasútépítéseknél is helyt álltak. Ezek közül gazdaságilag az egyik legjelentősebb a Déda-Szeretfalva között húzódó szakasz volt, mivel Erdélynek azokat a részeit kötötte össze az anyaországgal, ahonnan nyersanyagot szállítottak.

Kitért arra is, hogy egy pályázatnak köszönhetően nemrégiben lehetőségük nyílt egy kiadványt és egy kisfilmet készíteni a szőnyegszövésről és a kubikosságról. Az itt elhangzott visszaemlékezések hűen tanúskodnak a kubikosok viszontagságairól, amelyek ellenére ezek az emberek maradandót alkottak.

– Napjainkban a kubikos munka már a múlté. Ha a Hunyadi utca akkoriban készült volna, akkor sok talicskás emberrel találkozhattunk volna. Ma a nagy, erős gépek pótolják azoknak az embereknek a munkáját. De azt is látnunk kell, hogy bár nem voltak korszerű műszereik, mérnöki precizitással dolgoztak. Egyszerű, becsületes, derék emberek voltak, akikre tisztelettel kell gondolnunk. Áldja meg az Isten az emléküket! – zárta szavait.

Az esemény végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el a duzzasztómű falán.


Comments are closed.