Babák Z
Elsőként Molnár József polgármester köszöntötte a megemlékezőket Csabacsűdön, az 56-os forradalom évfordulóján, külön tisztelettel Hován Józsefet, a település díszpolgárát, Csabacsűd utolsó élő 56-os forradalmárát.
– A magyarság ezeréves történelme során folyamatosan vívta szabadságküzdelmeit, és bár ezek a harcok hoztak sikereket, azonban az adott korban sohasem hozták meg a várva várt sikert megannyi áldozat árán sem. Az ünnep mindig jelkép, és egyben szimbólum is. Ilyen 1956. október 23-a is. Ez a nap a szabadság ünnepe, és jelképe mindannak, amire a népünk vágyott, amit magának követelt – fogalmazott Csabacsűd polgármestere.
62 évvel ezelőtt az akkori kor által generált elégedetlenség, a harag, a felháborodás vitte az utcára az embereket. Nemcsak valami ellen, hanem világosan megfogalmazott célokért küzdöttek, így az ország függetlenségéért és semlegességéért, a többpártrendszeren alapuló demokráciáért, az alkotmányosságért, az emberi munka értelméért, emlékezett vissza a hat évtizede történt eseményekre.
A nagyhatalmakat azonban saját problémái foglalkoztatták, a szuezi válság előzményei és az amerikai elnökválasztás.
– Ismét magunkra maradtunk – jelentette ki Molnár József.
Figyelemre méltónak nevezte az újraválasztott amerikai elnök november 14-i nyilatkozatát, ami így szólt: “Szívünk mélyén együtt érzünk a magyarokkal, minden lehetőt megteszünk a szenvedők gyámolítására. Az Egyesült Államok kormánya azonban nem javasolja, és soha nem is javasolhatta azt, hogy a védtelen lakosság nyílt forradalmat kezdjen egy olyan hatalom ellen, amelyet legyőzni nem képes”.
– A hősök áldozata azonban egy új korszak eljövetelét alapozta meg. Nem volt hiábavaló a diákok, a pedagógusok, mérnökök, munkások, katonák, családapák véráldozata. A szabadságvágy elnyomta a félelmet, a magyar emberek igazságérzete az egész világnak mutatta meg, hogy a szív, az összetartozás és a magyar haza mire képes.
Főhajtásra kérte a jelenlevőket a hősök előtt, és arra kérte a teremben levőket, hogy az akkori eseményekből merítsenek erőt mindennapi küzdelmeik megvívásához, bátorító reményt és szeretet egymás iránt.
A megemlékezés Bardon Ivett, László Bernadett és Ragány Misa, a Cervinus Teátrum művészeinek műsorával folytatódott, majd az 56-os emlékmű megkoszorúzásával ért véget.
