Polák Ferenc karakterszerepben is jól érzi magát

A Cervinus Teátrum február 8-án, és 9-én mutatja be Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című művét, Dósa Zsuzsa rendezésében. A drámában Polák Ferenc Tooker tiszteletest, egy kis karakterszerepet alakít, amit ugyanolyan színészi alázattal készül eljátszani, mint a Fekete Péter főszerepét. A fiatal színművésszel Tooker tiszteletes szerepéről, a készülő darabról beszélgettem.

– Ismerted Williams drámáját?

– Ismertem, tudtam róla, olvastam is, hiszen a Konzervatóriumban kötelező olvasmány volt, a drámairodalom órán. Évekkel ezelőtt olvastam, de nekem Williams másik drámája, A vágy villamosa volt a szívem csücske, az tetszett jobban. De ez is nagyon izgalmas és nehéz kihívás mindenki számára. Betti (Szemerédi Bernadett) és Öcsi (Timkó János) életében ez egy olyan kaliberű szerep, ahogy előző interjúban írtad: két fiatal színművész jutalomjátéka. De nekem N. Richard Nash Az esőcsináló című drámája lenne jutalomjáték. Mások vagyunk, más-más szerep okoz számunkra kihívást.

– Tooker tiszteletest alakítod, ki ő?

– Egy fiatal tiszteletesről van szó – legalábbis a mi előadásunkban. Úgy volt, hogy nem is leszek benne, hiszen fiatal vagyok a dráma bármelyik szerepéhez. Ide komolyság kell, és én még nem tarok ott éveim számát tekintve, hogy a dráma főszerepét eljátsszam, vagy bármelyik szerepet. De Zsuzsa (dr. Dósa Zsuzsa művészeti igazgató, a darab rendezője) hívott, hogy játsszam el Tooker tiszteletes szerepét. Akkor hirtelen nem is tudtam ki ő – hiszen említettem, hogy régebben olvastam – de azt mondtam örömmel, szívesen eljátszom a szerepet. Egyrészt azért, mert Zsuzsa rendezi és kíváncsi voltam Zsuzsa hogyan dolgozik nagyszínpadi produkcióban rendezőként, másrészt, mert szeretek karakterszerepeket alakítani. Tooker tiszteletes szerintem nem egészen olyan lesz, amit láttál a próbán – az egy skicc volt. Mindenképpen negatív szereplő lesz nem pozitív, mint Baugh doktor, vagy Sookey. Már csak azért is, mert a tiszteletes minden megnyilvánulásában arra utal, hogy az elhunytak családtagjai mit adományoztak a különböző templomoknak, plébániáknak. És íme, itt a lehetőség, hogy ez a fiatal pap meggazdagodjon, mert egy gazdag ember van a halálán, és ő fogja eltemetni. Állandóan azon dolgozik, hogy tudatosítsa a hozzátartozókban ezt a tényt. De Zsuzsával még dolgozunk azon, hogy a tiszteletes benne van-e az összeesküvésben – mert itt egy kis összeesküvés van a család egyes tagjai részéről – hogy teljesen benne van, vagy csak a végén jön rá, mi folyik itt, és akkor lenne egy jellemfejlődés, hiszen a végén, amikor elköszön a családtól „Jó éjszakát, jó éjszakát mindenkinek! Isten áldása legyen mindnyájukon… és az egész házon…”*, és együtt érez Big Mamával is, tehát még gondolkodunk, hol legyen a „csavar”, de legyen ez titok, meglepetés. Van még majd egy hónapunk eközben, a finomításokat megvalósíthatjuk. Zsuzsa most a főszereplőkkel, a nagyobb monológokkal, a jelentősebb jelenetekkel foglalkozik, hiszen az én jeleneteim tömegjelenetek, és ezek a karakterek ráérnek később a helyükre kerülni. Most azon vagyunk, hogy az egész csapat a két főszereplőnek segítsen minél emberibbé, őszintévé tenni az előadást, mert – szerintem – ezt a darabot másképpen nem lehet színpadra vinni, csak úgy, hogy ténylegesen tiszta érzésekből építkezzen, ami teljesen emberi. Ha jó, ha rossz a karakter, akkor is emberi szándékokból építkezünk. A karakterét mindenki megtalálta, ezek emberibbé tétele, érzésekkel megtöltése következik.

– Milyen Dósa Zsuzsával dolgozni rendezőként?

– Zsuzsával nagyon jó dolgozni, annyit mondanék…, hogy Zsuzsa egy olyan nő, akinek szerintem most teljesedik ki igazán a pályája. Itt Szarvason olyan elánnal, olyan energiákkal, olyan érzésekkel dolgozik, és szerintem sokat merít a múltjából, sokat próbál átadni nekünk. Van egy óriási múltja, hiszen a Győri Nemzeti Színház vezető színésznője volt, és óriási karriert futott be Győrben. Most eljutott oda Szarvason, hogy művészeti igazgatóként rendezzen, amiben nem játszik, ám óriási lehetőség számára, de a szarvasi közönség számára is. Mert már ott tartunk, hogy a közönség tudja, lehet nevetni, lehet szórakozni, de néha megéri elgondolkozni és megélni azokat a pillanatokat, amelyeket a hétköznapi életben nem tudunk feldolgozni.

– Zsuzsa Viktorral és Andrással öt-hat év alatt felépítette itt Szarvason a SZÍNHÁZAT…

– És most is építi! A darabok, amiket eddig bemutattunk, kezdetben csak álmodoztunk, hogy majd egyszer, de hosszabb távon, mint ahogy sikerült megvalósítani. Elértünk egy magas szintet, amit már nem lehet lejjebb vinni, csak magasabbra. Minden évad egy-egy mérföldkő, a következő is az lesz, és nagyon jó, hogy nagyobbat tudunk lépni, mint álmodtuk.

– Bent voltál valamelyik este Betti és János (Szemerédi Bernadett – Margaret, Timkó János – Brick szerepét alakítja) próbáján, amikor pihenhettél volna. Mindig megnézed a többieket? Miért tartod fontosnak?

– Nem csak magam miatt tartom fontosnak, hanem mert azt gondolom, van egy rálátásom, egy gondolkozásmódom a színházról, amik futnak a fejemben. Sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy valaki, akit ismerünk, bent ül és a próba után tudunk beszélgetni, elmondom, ami eszembe jutott, és vagy beépíti, vagy nem. Engem arra tanítottak, hogy mielőtt megszólalok, gondoljam végig, én hogyan játszanám el a karaktert. De azért is jó bent lenni más próbáján, mert másképpen hat a szöveg, mint amikor olvasom, másképpen áll össze a fejemben. Ahogy nézem a próbát és hallgatom az instrukciókat, teljesen másképpen látom az egészet. Ráadásul így nekem is könnyebb beépülni az egészbe, tudom mi történt a jelenetem előtt és mi fog történni utána, mert a történések az én karakteremet is meghatározzák. Persze az is benne van, hogy szeretem nézni a rendezőt és a színészeket, hiszen ez a hivatásom.

– Tudom, hogy van még egy szűk hónap a bemutatóig (december elején kezdtétek a próbákat), színészileg mit vársz az előadástól?

– Szeretem megélni az érzéseimet, a nevetést, a sírást, az örömöt. De szeretem egyedül megélni a kiborulásaimat, és utána az élet megy tovább. Ezért kedvelem a drámát, mert pont olyan, amit az ember természetesen tesz, csak mi színházban tesszük, így van egy kis furcsasága, lehet, hogy másképpen reagálunk le helyzeteket. A nézőknek azt mutatjuk meg, mi hogyan oldjuk meg, reagálunk le helyzeteket, amiket már megéltünk, de ez a munkánk. Dráma, komédia együtt jár. A dráma nincs meg komédia nélkül, a komédia dráma nélkül. Ez csak így működik.

– Köszönöm a beszélgetést, a hátralévő időre is nagyon jó próbafolyamatot kívánok!

* Tennessee Williams, Drámák (Európa Könyvkiadó 1964) 331. oldal.

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.