in , , ,

Megható, igaz történetek a Felolvasószínház színpadán

Polák Ferenc, a háttérben Harcsa Boglárka (Fotó: Babák Zoltán)0
Polák Ferenc, a háttérben Harcsa Boglárka (Fotó: Babák Zoltán)

Az évad utolsó Felolvasószínházi bemutatója – szombaton – meglepetés volt, mert ezúttal szarvasi szerző dokumentumjátékát olvasták fel a Cervinus Teátrum művészei: Dósa Zsuzsa, Timkó János, Harcsa Boglárka és Polák Ferenc.

Kutas Ferenc a Kossuth Rádió 2012. évi pályázatán díjazott írását dolgozta át színpadra, Katonasors címmel, amely műfaját tekintve dokumentumjátéknak mondható, hiszen valódi emberek sorsát ismerhette meg a közönség. A mű ősbemutatóját láthattuk Dósa Zsuzsa dramaturgiájával és rendezésében, amely nem csak a közönség, de a művészek szemébe is könnyeket csalt.

Két II. világháborús hősi halált halt katona, az endrődi Ipacs József és a szarvasi Krizsán János tábori levelezőlapjaiból és a család megőrzött dokumentumaiból bontakozott ki a két katona és részben családjuk sorsa.

Az előadás kerete narrálás volt. A narrátorok a történelmi környezetet és a családok történetét mesélték el. Dósa Zsuzsa és Timkó János, mint két történész – vagy éppen a Kutas házaspár – (hiszen ők dolgozták fel), akiknek kezébe kerültek a kincset érő féltve őrzött írásos anyagok, éppen azokat feldolgozva olvassák a kezükbe került dokumentumokat, leveleket, amelyek megelevenednek. Először Ipacs József (Polák Ferenc) tábori levelezése és húga, Zsuzsika (Harcsa Boglárka) levelei elevenedtek meg. A történet Ipacs József hősi haláláig, illetve húga szinte könyörgő levelei, és az arra kapott válasszal zárul. Timkó János és Dósa Zsuzsa egy gyertyát gyújtva zárta le Ipacs József történetét.

A második történetben Krizsán János nős katona sorsát ismerhettük meg, sorsa annyiban különbözik, hogy sebesülése után (a karját amputálták) egy kórház bombázása során vesztette életét, de ő is hősi halottként. Kirzsán Józsefet szintén Polák Ferenc, feleségét Jutkát, Harcsa Boglárka keltette életre. A történet végének szertartása szintén az utókor tisztelete jeléül egy gyertya meggyújtása.

Nehéz olyan történetet nézni, amikor pontosan tudjuk, hogy a valóságról szól, a szereplők éltek. Kutas Ferenc a Krónika szerkesztésekor törekszik arra, hogy ne feledjük el a múltat, legyünk tisztában saját városunk történelmével is. Sok anyagot kaptak az I. világháború, és a II. világháború korszakából is, amelyeket fel is dolgoztak, majd kötetekbe rendeztek a Krónika kiskönyvtára sorozatban.

Kutas Ferenc Katonasors című írását a pályázat elbírálói díjazták, de bemutatása váratott magára. A mű a leveleken, dokumentumokon keresztül egy korrajz is azokról a vészterhes időkről, amelyben nagyszüleink éltek. Dr. Dósa Zsuzsa művészeti igazgató mindig jó érzékkel válogat a Felolvasószínházat illetően is. Aki ott volt szombaton, lélekben feltöltődve távozott, mert megható, igaz történeteket hallhatott. A narráció és a levelek olvasása láncszerűen – nem megtörve, hanem egymást kiegészítve, egymás folytatásaként jelentek meg. A színművészek, eltérően az eddigiektől sokszor meghatódottan olvasták szövegüket, ezért volt különleges az előadás, ezért volt rendhagyó az este, ami emelte a négy színművész előadásának értékét is – legalábbis jelen sorok írójánál. Értékes volt a kettősség Dósa Zsuzsától és Timkó Jánostól, hogy kívülállóként játszották szerepüket, mégis lelkileg azonosultak a családok történetével, a korral, nagyszerű volt a keretjáték. Polák Ferenc és Harcsa Boglárka pedig olyan lelki azonosulással bújtak Ipacs József és Krizsán János, illetve Barta Jánosné Ipacs Zsuzsanna és Krizsán Jánosné Fekete Judit bőrébe, hogy a levelek olvasásakor bizony végig folyt a könny arcukon.

A Cervinus Teátrum ezzel lezárta a 2018/19-es évadot. Legközelebb a szarvasi közönség a Cervinus Nyári Fesztiválján találkozhat a Cervinus Teátrum alkotóival, művészeivel.

Galambos Edit

A fotókat Babák Zoltán készítette.

Fokozatosan őröltük fel a Nagyszénást

Hévizi Róbert és Berki Tamás (Fotó: Hegedűs Éva)0

Ismerős arcok Békésszentandrás kereskedelmének történetéből