Hegedűs Éva
Burjánzó növényzet, surjánok és gaz fogadta az Ótemetőbe érkezőket július 4-én. Nyolc év telt el azóta, hogy utoljára segédkezett egy maroknyi önkéntes csapat Herczeg Gyula nyelvész, irodalomtörténész, oktatásszervező, a pécsi olasz tanszék vezetőjének a sírjánál. Akkor dr. Szilvássy Orsolya férjével és Opauszki Mihály volt gimnáziumi tanárral közösen rakta rendbe az elhanyagolt sírkertet. A létszám időközben néhány fővel gyarapodott, és fiatalok is csatlakoztak a kezdeményezéshez.
– Herczeg Gyula meghatározó szerepet töltött be a hazai olasz kulturális életben. Több olasz tanszéket alapított, köztük a pécsit és a nyíregyházit, stilisztaként pedig nemzetközi berkekben is elismert volt. Magyarul is jelentek meg könyvei. Egyebek mellett Móricz Zsigmond stílusáról is írt, ill. Olaszországban is számtalan publikáció köthető a nevéhez – villantott fel néhány meghatározó mozaikot az életútjából az ötletgazda.
A Szarvas és Vidéke 2011. július 28-i számában dr. Szilvássy Orsolya részletesen ismertette a professzor munkásságát. Ebben többek között arról írt, hogy Herczeg Gyula Pécsett született egy polgári családban, majd 1948-ban feleségül vett egy szarvasi lányt, Holéczy Ágnest. A házaspár rendszeresen meglátogatta a lány szüleit a Békés megyei településen, nyaranta pedig hosszabb időt is töltöttek a Vasút utcai házban.
Az elismert szaktekintély jó viszonyt ápolt dr. Bányai János római katolikus plébánossal, majd később Réthy Istvánnal is. Az evangélikus gyülekezet akkori és jelenlegi gondnokával, Kepenyes Györggyel és felügyelőjével, Misik Lajossal, valamint Demján Sándor lelkésszel is baráti kapcsolatot tartott fenn. Emellett közel állt a korábban említett Opauszki Mihályhoz is.
1991-ben az Ótemplomi Evangélikus Gyülekezet parókiájának felújítását követően biztosítottak számukra egy lakrészt, amennyiben vállalják a renoválással járó költségeket. Sajnos a költözést a nyelvészprofesszor felesége már nem érhette meg. Ezt követően Herczeg Gyula ideje jelentős részét a településen töltötte. Élete utolsó éveiben az olasz-magyar középszótáron dolgozott. Ekkoriban ajánlotta fel a város vezetésének, hogy segít a pedagógusok átképzésében, így az is neki köszönhető, hogy a Vajda Péter Gimnáziumban meghonosodott az olasz nyelvoktatás. Saját kérésére Szarvason, a Holéczy család sírboltjában helyezték örök nyugalomra.
– Felmerült az a gondolat is Lázár Zsolt esperes úrral, hogy a kripta felszínét annyira rendbe hozzuk, hogy a surjánok ne tudjanak ismét utat törni. Ebben valószínűleg az olasz tanszékek segítségét is kérjük – vázolta a körvonalazódó elképzeléseket. – Jövőre lesz születésének 100. évfordulója, amelynek apropóján egész biztosan több konferenciát rendeznek. Remélhetőleg ekkor majd a sírjára is áldoznak egy keveset, különösen azért, mert a neve már csak a sírkő hátuljára fért fel, ráadásul egy helyesírási hibát is tartalmaz.
Lázár Zsolt esperes örömét fejezte ki, amiért az oktatási intézmények, magánszemélyek gondot fordítanak a tanársírok ápolására. Ez azért is különösen fontos, mert a legtöbb esetben már nem élnek a leszármazottak, akiknek a feladatuk lenne a sírok gondozása. A fenntartó a sírok közötti terület és az utak rendben tartásáért felelős, valamint a szemétszállítást is végzi.
– Sokszor számon kérik rajtunk, hogy miért nem tartjuk rendben ezeket a sírokat, pedig nem a mi dolgunk. Mindössze négy munkatársunk van, és 40 hektárt tartunk karban. Ebben a táblában pl. jórészt védett vagy meg nem váltott sírok találhatók. Nagyon örülök neki, hogy az önkéntes akció mellett három középiskolás az 50 órás közösségi szolgálat keretében vállalta, hogy rendbe teszik az elhanyagolt sírokat, és ezt követően is segítenek a munkálatokban – tájékoztatott a jelenlegi kapacitásukról.
Bízik benne, hogy ezek „ragadós példák” lesznek, és többen a nyomdokaikba lépnek. Egy közösséget ugyanis többek között az alapján lehet megítélni, hogyan ápolja múltját és a nagy elődök örökségét.
