G.E.
Dósa Zsuzsa (középen) és Varga Viktor (jobbról) a Szlovák Színház alakulásakor 2004–ben érkeztek Szarvasra, akkor mindketten a Győri Nemzeti Színházban dolgoztak. 2012 szeptemberétől dr. Dósa Zsuzsa művészeti igazgatóként, Varga Viktor főrendezőként dolgozik a Cervinus Teátrumban. Az elmúlt hét év alatt alakították ki a Cervinus Teátrumban azt a színházat, amit ma ismerünk. Nagyon tudatosan építették fel azt az ismertséget, ami ma már országos hírű, ahogy Dósa Zsuzsa mondja, ma már nem kell magyarázni mi az a Cervinus Teátrum és hol van, hiszen országszerte játszanak Magyarországon és Szlovákiában is. Több éve volt az első budapesti fellépés a Nemzeti Színházban, később az Erkel Színházban. Idén nyáron a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Valahol Európában és a Csodaszarvas című produkcióval, két-két alkalommal, négy este töltötték meg a nézőteret. A Macska a forró bádogtetőn című dráma Dósa Zsuzsa rendezésében a VIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztiváljának fődíját – a Legjobb előadás díját nyerte el, az egyik főszereplő, Timkó János (b2) Polgármesteri Különdíjat kapott. Ezek a témák kerültek szóba, amikor leültünk Dósa Zsuzsával és Varga Viktorral.
– Beszéljünk először a Cervinus Művészeti Fesztiválról, ami nagyon sikeres, nagyon családias, ráadásul szinte végig teltházas volt.
– Varga Viktor: Igen, igyekeztünk gondoskodni a nézőkről – az időjárás állapotáról, a menekülési útvonalról pontosan tudtak a nézők. Ha esni kezd, mit kell tenni, hová kell menni. Ezért a nézők nem aggódtak, hanem nyugodtan nézték az előadást. Folyamatos kapcsolatban voltunk az időjárást jelző szakemberekkel, így pontosan tudtuk, mikor lesz eső, mennyi ideig tart, ezt el is tudtuk mondani a nézőknek, így senkit nem ért váratlanul és rendben zajlott.
– A Holle anyó erre jó példa…
– Varga Viktor: Igen, ott pontosan tudtuk, hogy lesz eső 15-20 percig, de utána kiderül. Az eső után feltakarítottunk és folytatódott az előadás.
– Nagy ötlet volt, hogy a gyerekeket hívtad segíteni, hogy felszárítsák a színpadot. A gyerekek boldogok voltak, hogy segíthettek.
– Varga Viktor: Ez valóban összetartozás, hiszen nem csak szarvasi gyermekek voltak itt, hanem külföldön élők is. Már januárban elindulnak a telefonok, e-mailek, hogy mikor lesz a fesztivál, mert akkorra időzítik a szabadságot. Ez nagyon megtisztelő. A gyermek meg mindig boldog, ha segíthet.
– Az előadás végén 300 labdát osztottatok szét, a gyerekek boldogan kapkodták, a színészek boldogan dobálták…
– Varga Viktor: Ajándékot adni jó és mi minden este megleptük a nézőinket valamilyen ajándékkal.
– Igen ez az egyik specialitásotok, a napi ajándékok! Az összetartozás valóban fontos, de tény, hogy az előadásaitok teltházasak voltak – egy-két este kivételével.
– Dósa Zsuzsa: Precízen előkészített két hét volt. Mindenki pontosan tudta a maga feladatát, mindenki felelt valamiért, ettől mindenkinek fontos volt nem csak a maga feladata, hanem az egész. A háttérben dolgozók pontosan tudták mikor jön a díszlet, mikor kell takarítani, mikorra melyik jelmez kell. Mikor van próba, a hang, a fény beállítás időpontja is megtervezett volt, ettől olajozottan ment. Persze mindig akad váratlan dolog, amit azonnal kezelni kell, és kezeltük is. Viktor a reklámozást már januárban elkezdte, hozzá csatlakoztak a megfelelő időben a munkatársak és mindenki remekül tette a dolgát. A látogatottságunk valóban kiemelkedő volt, erre büszke vagyok, több előadásunk pótszékes volt, több esetben vidékről buszokkal jöttek. Szép volt, jó volt, szakmailag is sok visszajelzést kaptunk, ami nagyon jólesett.
– A Macska a forró bádogtetőn a Legjobb előadás díját nyerte a VIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztiválján…
– Varga Viktor: Mérhetetlenül büszke vagyok! Ha az ember belegondol, hogy honnan indultunk, és eljutottunk oda, hogy egy Tenneesse Williams dráma, női rendezésben a MTT fődíját kapja, ez boldoggá tesz. Kezdetektől próbáltunk minőségi munkát készíteni, nem csak szórakoztató előadásokat bemutatni, bár azok is elgondolkodtatóak voltak. A Macska a forró bádogtetőn című előadásra az ország minden részéről jöttek szakemberek, a mi és a színészek barátai, ismerősei.
– Dósa Zsuzsa: Tudni kell kockáztatni, és merni kell kockáztatni! Egy ilyen típusú drámát bemutatni kockázatos. De itt vannak a felolvasó színházi előadások, ahol kortárs drámákat olvasunk – sikerrel. A Csodaszarvas és a Valahol Európában is üzenetet közvetít, nem csak szórakoztat. Sokan mondták, mondják, hogy erre nincs igény. De mi azt tapasztaljuk, hogy igenis van. Az előző évben az Ármány és szerelem siker volt, akkor is tapintani lehetett a csendet a Vízi Színházban.
Nem hiába vártam annyi éven keresztül, hogy megrendezhessem a Williams darabot. Most érett meg rá az idő, most voltak meg a szereplők, a közönség, a jó közeg, hogy befogadja, és együtt lélegezzen a szereplőkkel. A Vízi Színházban az utolsó sorban ültem, és a mozdulatlanság, a csend, az a mérhetetlen együttlélegzés a szereplőkkel, az hátborzongató volt bizonyos pillanatokban. Azt hiszem a színészek ezt érezték a színpadon, mert az a nagy színpad egy picike térré lett, ahol együtt lehettünk abban a szobában, azon a partin. Megszületett a csoda! Nagyon örültem neki!
– A CervinusFeszt keretében már 2015-ben volt VIP jegy, de ebben a formában 2016-tól működik, vagyis, hogy hátrányos helyzetű gyermekek színházbérletére fordítjátok az összeget. Ebben az évben ráadásul 1-1 fa elültetésére is sor kerül a deer.wood segítségével. Az első és a mostani eladások között gondolom érezhető különbség van?
– Varga Viktor: Évről évre gyarapszik az eladott VIP jegyek száma, ez nagy öröm, hiszen egyre több szarvasi gyermeknek lesz így lehetősége ellátogatni a színházba. De mindenkit csak biztatni tudok a további vásárlásra, hiszen a VIP-jegy program egész évben fut, így folyamatosan bővülhet a támogatott gyermekek száma.
– Megalapoztátok a Cervinus Teátrumban a színház hírnevét, amelyet ma már jegyeznek, mert minőségi előadások születnek…
– Dósa Zsuzsa: Tesszük ezt továbbra is! Sok teendő van még. A legfontosabb számunkra a közönség, akik, értik, érzik, szeretik előadásainkat, bíznak bennünk és ezt a bizalmat meg kell tartanunk. Drukkolnak nekünk, együtt lélegeznek velünk, ami erőt ad számunkra. A színvonalból, ami itt kialakult nem szabad engedni. Mi azzal becsüljük meg a nézőt, hogy csak olyan produkciót viszünk színpadra, amivel mondani is szeretnénk valamit. Színészeink, táncosaink felkészültek, őket is inspirálja a közönség szeretete, tisztelete.
Hit, tudás, elhivatottság, tisztelet, szakmai alázat kell-legyen színészben, táncosban, mert ezek nélkül nem lehet színpadra lépni. A színház „női szemmel” egy nyakék, amelyben a jó előadások pici gyémántok, ezektől lesz egyre fényesebb. Ha mindenki a maga helyén dolgozik, teszi a dolgát, csiszolgatja az aktuális „követ”. Itt csak pontos precíz munkát szabad végezni.
– Varga Viktor: Hogy jól csináljuk arra az a bizonyíték, hogy Budapesten a második legnagyobb szabadtéri színpadon kétszer két teltházas előadást játszottunk. A kiajánlott csomagból két produkciót is kiválasztottak, pedig a Csodaszarvas Szarvason mond többet, a Valahol Európában pedig az egyik budapesti színházban is műsoron van, mégis a mienket választották.
– Ti kerestétek őket?
– Dósa Zsuzsa: Igen. A közös jelmondatunk Viktorral: „Fű alatt nem lehet színházat csinálni.” Titokban is lehetne színházat csinálni, de semmi értelme. A szerénység fontos dolog, de az álszerénység végtelenül káros egy színház életében. Az első lépést mi tettük meg azzal, hogy olyan produkciókat készítettünk, amik bárhol megállják a helyüket. 2013-ban a Holle anyó volt az első, ami a saját előadásunk volt. Ősbemutató, Viktor nem véletlenül szerepel az alkotók között. Ez irányt mutatott, pedig akkor még a technikai felszerelésünk szegényes volt.
– Varga Viktor: Az elmúlt években látványosan fejlesztettük a színpadtechnikát. Minden létező pályázati lehetőséget kihasználtunk. A mai világban, a színházban is szükség van látványra, vagy jó hangzásra. Igyekszünk mindig a legjobb, legújabb technikát megszerezni. Ez folyamatos a kezdetektől.
– Dósa Zsuzsa: Őrült mennyiségű pályázatot írunk, mert ezen a téren így tudunk segíteni magunkon. A kérdésedre visszatérve, 2014-ben arra gondoltam, hogy menjünk a Nemzeti Színházba. Ismertem Vidnyánszky Attilát, felvettem vele a kapcsolatot, de egy év kellett, mire újra beszélgettünk, és akkor igent mondott. Mi pedig diplomáciai eseményt csináltunk belőle, ami mindkét színháznak jó volt. Viktor ötlete volt az Erkel Színház, ott is eltelt egy év, mire megvalósult. Az elmúlt évben három produkcióval újra játszottunk a Nemzeti Színházban. Ez az egyeztetés már gyorsan, szinte természetes módon zajlott. Így jött a Városmajori Szabadtéri Színház, ami újabb egy év tárgyalás után valósulhatott meg. Annyira jól sikerült, hogy a következő évben is visszavárnak. A reklámot itt is Viktor építette fel sikeresen, hiszen teltház volt. De a Pesterzsébeti Színházba is elsőre mi akartuk menni, ma már ők hívnak minket rendszeresen. Mindez munka, munka, munka! De türelem, kitartás, jóindulat, színvonalas előadás nélkül nem megy, nem ment volna.
– Hogy éltétek meg a sikert?
– Dósa Zsuzsa: Furcsa dolog a siker. Ha sikert érek el, az természetesnek számít– ez a dolgom. Talán nem éljük meg, úgy ahogyan kellene. Furcsa kimondani, hogy sikeresek vagyunk, mert talán úgy érezzük, ezt nem illik…, de jó lenne, ha együtt örülnénk…
– Varga Viktor: Ismered a rendezéseimet. Mindig van egy véleményem a világról. A Valahol kapcsán az egyik szerző csodálkozott rá most a Városmajorban, hogy mennyi mondanivalója van az előadásnak. Az előadással Budapesten lehoztuk a csillagokat az égről, mindkettő teltházas volt. Szakmai elismeréseket is kaptunk, mert a színészek barátai, ismerősei is eljöttek megnézni, ez nagyon jól esett. Megállta a helyét a Városmajorban is, ez elismerés nekem is, a Cervinus Teátrumnak is. A Csodaszarvas pedig nem egy reklámozott színdarab, mégis egyre nagyobb a híre. Ami még nagyon szép, hogy hétköznap este töltötték meg a nézőteret a nézők. Szlovákiából is sokan átjöttek. Igen ez siker, és jóérzés akkor ott, előadás alatt és után.
– Én is büszke vagyok rátok, a siker szerintem várható volt, de én ismerem munkáitokat…
– Dósa Zsuzsa: Nem volt törvényszerű. Mi nem csak magunkért vállaltunk felelősséget. Mindketten a színházat akarjuk sikerre vinni, számunkra ez a fontos. Amikor a néző kifele menet a nézőtéri dolgozónak megköszöni az előadást és törődést, az nagyon jó érzés. Ez is siker. A személyes siker mindig háttérbe szorul, mert nincs idő megélni. Büszkék vagyunk a színészeinkre, a táncosainkra, a háttérben dolgozókra, de nem várjuk el, hogy minket ünnepeljenek, a siker közös, ez egy ilyen műfaj. A mi szemünk előtt a produkciók, rendezvények sikere lebeg. A Holle anyó volt az alap, erre épült Lili bárónő, Csodaszarvas, Valahol Európában, Hotel Menthol, az Ármány és szerelem, Fekete Péter, Macska a forró bádogtetőn és persze a kamara-előadások és felolvasószínház. Lépcsőről lépcsőre építkezünk, minden lépcsőfok fontos, nem lehet átlépni egyiket sem. Erős alapra lehet erős színházat építeni.
– Kevesen tudják, hogy a plakátokat is Viktor tervezi, a reklám is az ő ütemezése alapján valósul meg, és ő kezeli az oldalaitokat. Ti ketten irigylésre méltó szimbiózisban alakítjátok a színházat… kiegészítitek egymást…
– Dósa Zsuzsa: Viktorral hasonló a szakmai értékrendünk, színházszeretetünk, közös célok mentén haladunk. Bár én diplomatikusabb, türelmesebb vagyok, Viktor szereti rögvest tisztázni a dolgokat. De a célok, irányok, tervek egyformák, ezért nem lehet éket verni közénk, ez nagy érték számunkra.
– Varga Viktor: Építészeti tanulmányaim során egyik tanárom mondta: „Ha alap nélküli téglát látsz, tedd helyre!” – én ezt tanultam.
– Dósa Zsuzsa: Játszani, dolgozni kell. Meg kell teremteni a lehetőséget és élni a lehetőséggel. A művészeket motiválni kell, hogy az első helyen a Cervinus legyen a szívükben. Minél több helyen játszani, minél több fellépést kell biztosítani számukra. A sajtóban, médiában való szereplést is úgy alakítjuk, hogy mindenki tudja, érezze, hogy fontos, mindenkinek lehetőséget kell adni, hogy megismerjék.
– A közönség mellett a város vezetése is elismeri munkátokat…
– Dósa Zsuzsa: Igen, ez jóleső érzés, és mi is mindent megteszünk, hogy a színházi előadásokon túl is részévé váljunk a társadalmi, városi életnek. Ha szükség van ránk, akkor megyünk, verset mondani, felolvasni, énekelni… Az életünk a színház, igaz Viktor!?
– Varga Viktor: Lehetne művészszínházat csinálni, akkor az sem gond, ha kevesen ülnek a nézőtéren. De, ha kihagyod a nézőt, akkor nincsen értelme!
– Zsuzsa, Viktor őszinte szeretettel gratulálok a díjhoz a Newjság és a magam nevében, és ahhoz a szakmai munkához, amit hét év alatt véghezvittetek, hogy itt Szarvason igazi színházunk van. Köszönöm a beszélgetést, sok sikert a következő évadhoz!
A képen balról jobbra: Csasztvan András, Timkó János, dr. Dósa Zsuzsa, Babák Mihály és Varga Viktor
Galambos Edit
Fotó: Lipták Szabolcs • A-Team
