G.E.
A Cervinus Teátrum Varga Viktor rendezésében mutatta be Moliére Taruffe című vígjátékát – végjátékát – melyet szeptember 20-21-én láthattak a nézők Parti Nagy Lajos fordításában.
A Tartuffe (Tartuffe, ou l’Imposteur) Moliére francia szerző egyik legismertebb, eredetileg négyfelvonásban írt komédiája. 550 éve – 1664-ben íródott, a darabot Versailles-ban mutatták be, valószínű nem nagy sikerrel, mert szinte azonnal be is tiltották. Ugyanis XIV. Lajos királyt körülvevő hívek valószínű magukra ismertek a műben. Bár a királynak nem volt személyes érdeke a darabot betiltani, befolyásos udvari emberei hatására mégis megtette. Ezek az emberek mind mélyen vallásosnak mutatkoztak, a valóságban azonban igencsak álszent módon viselkedtek. Moliére műve pedig éppen a hozzájuk hasonló képmutatókat pellengérezte ki. A címet adó beszédes név – tartuffe: álszent, képmutató; az olasz komédia egyik visszatérő szereplője (Tartufo) – a francián kívül még sok más nyelvben is megtalálható, mint a jámborságot megjátszó ember karakterének szimbóluma. A római katolikus egyház is kiközösítéssel fenyegette mindazokat, akik megnézik, sőt azokat is, akik elolvassák. Hogy az egyházat megbékítse, Moliére újraírta a színdarabot, címéül a L’imposteurt választotta. Tartuffe helyett a főszereplőt Panulphe-nek hívta, és tompította a vallást kritizáló részeket. A változtatások ellenére az egyház nem engedett, XIV. Lajos támogatása nélkül Moliére-t a katolikus egyház minden bizonnyal kiközösítette volna. Az ötödik felvonás is utólag került a darabba, de a Cervinus Teátrum az eredeti négy felvonást mutatatta be, a mai szokásoknak megfelelően két felvonásban, Parti Nagy Lajos fordításában. Moliére az egész darabot alexandrinusokban, tehát 12 tagú sorokban és rímelő verspárokban írta meg. A fordítás igazán mai, zseniális, humoros szöveg.
A történet Orgon (Nádházy Péter) házában játszódik, és a család jelenetével indul. Elmira, (Dósa Zsuzsa) Orgon második felesége, Elmira testvére Cleanate (Maróti Attila), Damis (Korcsmáros András), Orgon fia, Mariane (Rigler Renáta) Orgon lánya és Dorine (Bardon Ivett) a szabad szájú, éles eszű komorna nagyon harmonikusan beszélgetnek, amikor a jelen lévő Pernelle asszony (Jónás Gabriella), Orgon édesanyja megelégeli ezt az idillt és felfordít mindent. Gyors ütemű, párbeszéd indul, amiből kiderül, a család különvéleményen van Pernelle asszonytól, a különvélemény tárgya a ház vendége Tartuffe úr (Timkó János), aki befolyása alá vonta Orgont és Pernelle-nét. Amikor Orgon kitalálja, hogy Mariane-t nem szerelméhez, Valérhoz (Ragány Misa) adja, hanem Tartuffe-höz, ennek megakadályozására Elmira hatni próbál Tartüffe-re, mert a férfi gyenge pontja Elmira. A beszélgetést kihallgatja Damis, és egy ponton rájuk tör, ám megérkezik Orgon is, aki Tartuffe-nek hisz, aki nem tagad semmit, – nem a szemének – ezért Damis-t kitagadja. Orgon nem csak lányát akarja Tarfuffe-nek adni, de minden vagyonát közjegyző előtt Tartuffe-re íratja. Dorine is, Cleanate is próbál beszélni Orgonnal, de meg sem hallja egyiket sem. Cleante Tartuffe-höz fordul, de mondandója lepereg a férfiről. Elmira meggyőzi Orgont, hogy hallgassa ki beszélgetését Tartuffe-fel, és döntse el ő, kinek hisz. Orgon elbújik az asztal alá.
Hihetetlen színészi játéknak lehettünk tanúi. Timkó János Tartuffe alakítása zseniális. Arcán ott a félmosoly, egészen pontosan tudja, miről van szó, szinte bolonddá teszi beszélgetőtársait. Áhítatos arca mögött ott a cél, szemében – ahogy a plakáton is – ott a kereszt és a nő. Mindkettő vágyait elégíti ki, a kereszt az utat, amellyel célt ér, a nő, amelyet megszerezni vágyik. Timkó János Tartuffe szerepében sokszor kisfiús mosollyal az arcán tette, amit tett, mint egy rosszgyerek, aki pontosan tudja, hogy rosszat tesz bűnbánó, de ha elfordul önelégülten mosolyog. Két nagyon erős ellenfele van Elmira és Cleante, akik átlátnak rajta, nem félnek tőle, de mindkét csatáját élvezettel vívja káprázatos játékkal. Eltaposni másokat, hogy felemelkedhessünk, de megéri? Számára igen! Timkó János alakítása bravúros!
Dósa Zsuzsa Elmira szerepében próbál úrrá lenni kötelességein, hiszen szereti férjét, szereti Orgon gyermekeit, akik szintén ragaszkodnak hozzá, minden rendben lenne, ha nincs Tartuffe. A maga módján próbálja rendezni a dolgokat. Tartuffe felett győzedelmeskedik, de elég-e ez a család további életéhez. Elmira mindkét jelenete Tartuffe-fel zseniális, különösen a második. Dósa Zsuzsa tökéletesen, mesterien mutatott meg egy nőt, aki harcol családjáért és a csatát meg is nyeri, de a háború elveszett, mert a háborút, azt Orgon veszítette el. Zsuzsa újabb arcát mutatta meg a nézőknek mesteri játékával.
Orgon szerepében Nádházy Péter, mintha kicsit elveszett volna. Ott van, de meg sem hallja családját, csak Tartuffe szavát issza, csak neki akar jót, más nem számít.
„Ha, mit tudom én, anyám vagy feleségem,
Két gyermekem, most ezt csak példaként mondom,
E rút földi létből elhaláloznának,
Tán nem örülnék, de magasabb szempontból
Annyit se bánnám, mint kapcsot a ruhámon…” *
És Tartuffe dicséretével folytatja hosszan. Elvakult teljesen, Elmirának sem hisz, mire észhez tér már késő. Orgon az, aki elvakultságával háborút veszít, pedig nem is velük harcol, de nekik veszít. Nádházy Péter nagyszerű játékkal bújt Orgon bőrébe.
Dorin szerepében Bardon Ivett szintén brillírozott. Dorine a szókimondó, okos lány, aki több mint komorna, mind Mariane-nál, mind Elmiránál, szinte családtag, aki mindent tud, mindenről, van véleménye, és ki is mondja. Először ő beszél Cleante-tal, mert úgy érzi, segítség kell, de hisz abban – ez többször el is hangzik –, hogy majd megjön Orgon esze, majd ráébred a valóságra. Sajnos nem így történik. Szövege talán neki a leghumorosabb. Szinte ő mozgatja a szereplőket. Szókimondásával segíti Mariane-t. Ivett megint bebizonyította, hogy nagyszerű színésznő és készen áll egy főszerepre.
Maróti Attila Cleante szerepében zseniális. Két nagyon lényeges jelenet van, az egyik Orgonnal, a másik Tartuffe-fel. Orgonnal elbeszélnek egymás mellett. Cleante próbálkozik, Orgon csak félig hallja, amit mond. Tartuffe-fel szikrázó a párbeszéd. Mindketten tudják az igazságot, mégis mindketten nekifeszülnek egymásnak. Két erős férfi, egymással szemben, szópárbajt vív, és Cleante egy hajszállal erősebb, Tartuffe itt visszavonul.
Damis szerepében Korcsmáros András gyermekként bukfencezik, de Elmira megvédésében igazi férfiként viselkedik. A fiú próbálja megvédeni nevelőanyját, de akkor még Elmira sem áll ki érte, hiszen ő egy nagyobb játszmába kezdett. Damis család iránti elkötelezettsége példás, ettől család, a család… Nagyszerű játékkal mutatkozott be Korcsmáros András Szarvason.
Rigler Renáta igazi bájos kislány, aki tud szeretni, zokogni, toporzékolni, örülni, kétségbeesni. Mennyi arc, pedig csak egy szerep. Renáta átélte Mariane légies alakját, igazi lányt alakított csodálatosan. Ragány Misa egy ici-pici szerepben tért vissza. Valér szerepét nagyon szerethetően, kedvesen alakította. Jónás Gabriella Pernelle asszony alakját öltötte magára, aki Orgon mellett a másik elvakult Tartuffe hívő. Kemény, kellemetlen asszony. Jónás Gabriella alakítása nagyon jó.
Moliére, és így Varga Viktor rendezése is Tartuffe-öt állítja középpontba. Még meg sem jelenik a színpadon, már róla szól a társalgás, őt szapulják, illetve dicsérik. A rendező a commedia dell’arte elemeit jelenítette meg a darab folyamán, főleg a bútorok mozgatásában, valamint Damis és Mariane mozgásában fedezhető fel, de szinte állandóan jelen van, azzal, hogy itt nem a színész, hanem a rendező tudatos választása. A rendező választása az is, hogy itt nincsen feloldozás, hiszen a negyedik felvonással fejezi be a darabot Varga Viktor. Az utolsó jelenet szépen megalkotott, Tatuffe kitárt karral, ül a kanapén, ami immár az övé. A záró kisfilm zseniális. Ahogy ma szokás, az eseményekről tudósítani, mindenhol ugyanaz az egy ember (Széplaky Géza) nyilatkozik, aki ugyan nem tud semmit, de minden TV őt hozza. Végül két felirat a végére, az egyik még a híradóban: amiből megtudjuk, hogy Tartuffe visszavonultan él, a másik egy Bibliai idézet Mózes 3. könyve, 19:11 „Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!” És Tartuffe mindeközben a kanapén ül és farkasszemet néz a közönséggel. Szerintem briliáns rendezés, briliáns befejezés!
A díszlet minimális, hiszen Varga Viktor a színészi játékra épít, amit el is tudott érni. Négy hatalmas, gyönyörű oszlop áll a színpad négy sarkában, ami állandó. Egy kanapé, egy asztal, pár szék, ami mozdítható és a játékban mozog is. Hátul szintén fix ponton egy asztal, rajta egy Mária szobor. A színpadon a színek változása nagyon jó, a jelenetek változásakor vált színt általában. A jelmezek, mint mindig gyönyörűek. Elmira mindkét ruhája lélegzetelállítóan szép.
A dramaturgiai munkát Varga Viktor alkotta. Nagy Szilvia tervezte a díszletet és a jelmezeket. Színpadmester Salgó Balázs, színpadtechnika Budai Károly, fény Valach Vendel, a ruhákat Zleszik Erika készítette el. A rendező asszisztense Balázs Henrietta.
Szerintem nagyszerű előadást láttunk, érdemes lenne a gimnáziumba és a szakközépiskolába közös órát tervezni előadás előtt és előadás után is Varga Viktorral és Dósa Zsuzsával, aki drámapedagógus is – de akár a színészekkel is –, hiszen a lehetőség adott, és téma több van, amit az előadás felvett és a fiatalokat érdekelheti. Egy lazább kötetlenebb beszélgetés a darab előtt figyelemfelhívó lehet, utána pedig a felvetett gondolatokat lehet ütköztetni, hiszen gondolkodó fiatalokat kell nevelni, akiknek van véleményük. Ez a darab alkalmas rá, Moliére pedig a világirodalom része.
*A vers Parti Nagy Lajos fordítása a szövegkönyvből.
Galambos Edit
A címlapon nézői fotó látható.
