G.E.
A Cervinus Teátrum 2020. január 11-én színházba várta a kicsiket és nagyokat, a Belinszki Zoltán, Gulyás Levente és Varga Viktor által megálmodott Holle anyó című mesemusicalre. A hetvenedik előadás ezúttal is nagyon sikeres volt, hosszú vastapssal köszönte meg a közönség a színészek játékát.
2013 novemberében a Cervinus Teátrum második ősbemutatójára került sor egy éven belül, az első nagyszínházi ősbemutató a Dósa Zsuzsa és Varga Viktor szakmai vezetésével működő színházban. Ebben egy generációkon átívelő előadást alkottak meg, ami a kisgyermekek számára éppen úgy örömöt okoz, mint ahogy a felnőtt nézők számára. A szövegek nagyon elgondolkodtató mondatokat, mély érzéseket tartalmaznak, de az előadás értéke az is, hogy nagyon mély szeretetet ad át a nézőknek.
Szombaton este Holle anyó szerepében Dósa Zsuzsa, Jakub Nagy Róbert, Ágica Tatár Bianka, Mostoha Varga Anikó, Márkó Ragány Misa, Mirkó Maróti Attila, Csúnya lány Harcsa Boglárka. És az elmaradhatatlan Cervinus tánckar. Dósa Zsuzsa az, aki mind a hetven alkalommal színpadon volt, mert a szlovák nyelvű előadásokban is a Domján Edit-díjas színésznő alakította a jóságos, megértő Holle anyó szerepét. Tatár Bianka is a kezdetektől játssza Ágica szerepét, de a szlovák változatban nem ő játszott, ám így is hetedik éve a szőke, tehetséges színésznő a kedves, szeretet adó Ágica. A többi szerepben kicserélődtek a színművészek új színfoltot hozva ezzel. Tegnap Nagy Róbert Szarvason először formálta meg Jakub alakját. De ahogyan 2013-ban, úgy a 2020-as előadáson is a közönség boldogan fogadta a történetet, a színészek szeretettel mutatták be a mesét.
A tegnapi késő délutánon itt volt a mesejáték írója Belinszki Zoltán, aki időnként eljön, megnézi az előadást.
– G.E.: 2013 novemberében kezdődött a csoda, milyen érzés, hogy ugyanúgy „tombol” a közönség. Ráadásul ez volt a hármas szerzőpáros első közös munkája.
– Belinszki Zoltán: Öröm kimondani, hogy ez a hetedik évad, amiben játsszuk az előadást. Élvezettel látom, hogyan színesedik tovább minden új szereplőtől. Nem láttam még benne Bogit, sem Misát, sem Robit. Örülök, hogy megtalálták magukat benne. A színházban sosincs két egyforma előadás. Minden alkalommal, minden helyszíntől, szereplőtől kicsit mássá válik. Emlékszem, milyen friss volt a premieren. Különösen meghatott, amikor a szülővárosomban, Tatabányán mutattuk be. Ott ültek a szüleim, a barátaim, a tanáraim, a kollégáim… 2014 áprilisában ott mutattuk be a Tihanyi Robi barátom által tervezett szövegkönyvet is. Szintén emlékezetes a nyárasdi előadást, amikor ezer ember tapsolta végig. Szarvason, a Vízi Színházban is jó érzés volt jelen lenni az ötvenediken, emlékszem, Benkő Géza akkor játszotta utoljára… Nagyon sok szép emlékem van, és úgy látom, hogy újabb emlékeim lesznek. A szlovák előadásnak is megvolt a maga varázsa, a maga egyedisége, érdekessége. Most, amikor Kaposváron a Roxínház bemutatta, természetes, hogy újraértelmezték. Más hangsúlyokkal és karakterekkel dolgoztak, ők is beletették azt, amit gondoltak róla. Ettől működik, ettől telik meg ott is a nézőtér. A gyerek a legőszintébb közönség, hiszen, ha nem tetszik neki, azt hamar kimutatja, de ha rajong valamiért, akkor „szétszedi” a házat. Jó, hogy ma itt is az utóbbi történt.
– G.E.: Melyik a kedvenc dalod?
– Belinszki Zoltán: Meg foglak lepni, mert a Mostoha dala. Amikor Gulyás Levente megírta a zenét, kiderült, hogy át kell írni a szöveget, mert teljesen más szótagszámok szerepelnek. Olyan jó volt a zene, megérte átdolgozni a dalt. A másik a szerelmes duett, amiben a páromnak írtam (akkor vártuk a lányunkat) olyan sorokat, amiket csak ő tud kódolni. Aztán nagyon szeretem, a Becsüld meg magad című Ágica énekelte dalt, mert ez édesanyám filozófiája. Ha az ember elvállal valamit, azt csinálja meg tisztességgel, becsületesen, mert akkor örömét leli benne. És az idő is hamarabb elrepül.
– G.E.: Az utóbbi dal szövegét többször tettem be az írásaim végére. Zoli, szerinted mi a siker titka?
– Belinszki Zoltán: Egy szőke kisfiú mondta most az előadás végén az anyukájának: „annyit tapsoltam, hogy megfájdult a kezem”. Egy kislány pedig lelkesen súgta, hogy eddig ez volt a legjobb előadás, amit látott. Ezek komoly elismerések. Mi is örömmel „csináltuk”, a színészek is örömmel játsszák, a műszak is örömmel dolgozik benne, és ez átjön a közönség felé. Megérzik, és ettől működik.
– G.E.: Szeretet van benne, ezt érezni a szövegeidben, amit írtál…
– Belinszki Zoltán: … ilyen szeretet van Levente zenéjében, Viktor rendezésében, a színészek játékában, a műszak gondosságában, de mindenkinek jár a dicséret. Szeretnék egy hasonlót, de most ez még csak álom!
Dósa Zsuzsa 2013-ban művészeti igazgatóként vett részt az alkotófolyamatban, ma, ahogyan 2013-ban is Holle anyó ruhájába öltözött.
– G.E.: Zsuzsa ez hányadik előadás?
– Dósa Zsuzsa: A hetvenedik.
– G.E.: Te hetvenszer voltál már Holle anyó. Szarvason ma Nagy Robi először Jakub…
– Dósa Zsuzsa: Másodszor játszotta a szerepet.
– G.E.: Úgy tudom, van még egy Jakub…
– Dósa Zsuzsa: Igen, ketten játsszák majd felváltva Jakub szerepét. A másik Jakub Szőke Olivér, egy fiatal kolléga. Februárban még lesznek előadások, amit majd felváltva játszanak, kettő Békéscsabán a Csaba Gyöngyében, kettő Szarvason, mind a négy a Lázár Ervin program keretében.
– G.E.: Milyen érzés, hogy nem kopott az előadás a 2013-as bemutató óta, bár voltak szereplőváltások, de ma is óriási siker volt!
– Dósa Zsuzsa: Az első nagyszínházi ősbemutatónk volt. Azt gondolom, hogy nagyon sokan újra és újra nézik. Ahogyan én is megnéznék egy jó előadást újra meg újra, vagy egy jó filmet is többször nézünk. Van egy felnövekvő új generáció is, akik még nem látták, a lényeg, hogy jó legyen az előadás. Van benne olyan rész is, ami kimondottan felnőtteknek mondanak többet, de elsősorban a gyerekekhez szól. Nagyon jól megírt, generációkon átívelő mondanivalóval, jó zenével széles közönséget vonz a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ez egy családi program.
– G.E.: Melyik a kedvenc dalod?
– Dósa Zsuzsa: … Mindegyiket szeretem. Ha nagyon-nagyon kéne választani, szeretem a közös dalokat, szeretem a sajátomat is és nagyon szeretem a Mostoha dalát is, mert mély mondanivalója van. De sorolhatnám, mindegyikre tudnék érveket mondani. Mindegyiknek mondanivalója van. A nagyon jó zenéhez, nagyon jó mondanivalót sikerült párosítani, nem tudok választani.
– G.E.: Minden új szereplőtől, kicsit más lesz az előadás…
– Dósa Zsuzsa: Igen, ez igaz, mert mindenki beleteszi a személyiségét is, de az alap, a rendezői koncepció nem változott. Úgy gondolom, a régi szereplők jobban odafigyelnek, ha új szereplő érkezik, de ugyanakkor nagyon inspiratív egy-egy újszereplő belépése. De tetszik – nem tetszik a generációváltás a szereplőknél is kell. Ráadásul a színészek elfoglaltak, nem biztos, hogy ráérnek, de az előadásnak menni kell.
– G.E.: Zsuzsa, Zoli köszönöm a beszélgetést, további sok sikert kívánok!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
