Tájékoztató a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Sajtóanyag

 

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Programjaiból

2004-ben megkezdett és 2007-re megvalósult fejlesztései és azok eredményei.

 

 

Magyarország Uniós csatlakozásával megnyíltak a lehetőségek az Európai Unió strukturális alapjaiból finanszírozott, az Európa Terv keretében megvalósuló projektek megvalósítására. Igazgatóságunk számára a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program keretében nyílott lehetőség pályázatok készítésére. A projektek előkészítését 2004-ben kezdtük meg, s végül a hosszú és cseppet sem egyszerű előkészületeket követően négy nyertes pályázatot sikerült készítenünk a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program „Természetvédelem erősítése” komponense keretében. A KIOP programok a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, majd a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség irányításával, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatóság közreműködésével folytak. A projektek megvalósulását 25%-ban hazai forrás, 75%-ban az Európai Unió Regionális Fejlesztési alapja finanszírozta 844.297.000,-Ft értékben.

 

Az első projektünk 2005. májusában indult Natura 2000 földterületek vásárlása a KMNPI illetékességi területén címmel. Ennek keretében a természeti állapot javítása céljából mintegy 1300 hektár földterület megvásárlására, a tulajdonviszonyok rendezésére sikerült forrást biztosítanunk 264 872 000,- Ft értékben. A projekt a nemzeti park igazgatóság működési területének számos pontját érintette Békés és Csongrád megyében, Bélmegyer, Biharugra, Csanádpalota, Eperjes, Geszt, Hódmezővásárhely, Kardoskút, Körösnyagyharsány, Magyarcsanád, Mezőgyán, Szabadkígyós, Székkutas, Tótkomlós, Újkígyós és Zsadány határában.

 

Második – Élőhely-rekonstrukciók és erdei iskola kialakítása című – projektünk több elemből tevődik össze, ennek keretében élőhely fejlesztéseket hajtottunk végre a Kardoskúti Fehértó térségében, a Kígyósi-pusztán, a Hármas-Körös Őzén-zugi holtágán, építettünk egy téli szállást magyar szürkemarha állományunk számára, valamint egy erdei iskolát Biharugra határában, amelyet Bihari Madárvárta névre kereszteltünk. Ennek az összetett projektnek a teljes költségvetése 496 044 000,- Ft volt.

 

A Kardoskúti Fehértó térségében elvégzett rekonstrukciós beavatkozás célja a korábbi vízrendezés során kiépített rendkívül sűrű csatornahálózat megszüntetése, illetve átalakítása volt úgy, hogy a területre hulló csapadék minél nagyobb hányada a helyszínen tartható legyen. Megszüntetésre került 12 kilométer csatorna. A szükséges földmennyiséget a mellettük lévő utak anyaga, illetve egy korábbi pézsmapocoktelep helyén kialakított vizes élőhelyből kitermelt föld fedezte. A Nemzeti Park határán kívüli szántók védelme érdekében a tervezési terület keleti szélén mintegy 1450 fm hosszban új csatorna került kialakításra. A beavatkozással középtávon helyreáll a terület korábbi viszonyoknak megfelelő vízháztartása, melyen tavaszi, és csapadékos évjárat esetén, őszi vízállások alakulhatnak ki. A pozitív vízmérleg egyrészt a korábbi, nedves sziki rétek visszatelepülésének, másrészt az állatállománynak kedvez, mivel nagyobb fűtermés várható. A már említett pocoktelep területén egy mesterséges tómedret alakítottunk ki. A mintegy 10 hektáros tómeder lényegében a keletről két csatornán érkező vizeket gyűjti össze és tározza be. Az így kialakuló, és a helyi talajviszonyok miatt fokozatosan elszikesedő tó kiválóan alkalmas lesz helyi mikroklíma javítására, valamint a közeli, fokozottan védett és nem látogatható Fehértó madárvilágának bemutatására is.

 

Az élőhely rekonstrukcióhoz szorosan kapcsolódva épült meg egy, az itteni szürkemarha állományunk elhelyezését szolgáló téli szállás. Az őshonos állatállományok a Dél-alföldi puszták természetes növényállományának megőrzésében kiemelkedő jelentőségű feladatot látnak el. A legeltetés a puszták természetvédelmi kezelésének leghatékonyabb módja. Emellett hozzájárul az őshonos fajták értékes génállományának megőrzéséhez. A Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó területi egységén mintegy 1000 hektár gyepterület természetvédelmi kezelését látja el a Sóstói-telepen lévő szürkemarha és juh állomány. Az értékes szürkemarha állomány elhelyezését biztosító téliszállás a hozzá tartozó gépszínnel 2006-ban készült el. A téliszállás a terület megközelítését szolgáló út tengelyébe épült. Ez lehetővé teszi a Sóstói-telep jelenlegi adottságainak jó kihasználását és a legelők egyszerű megközelítését. A téliszállás egy háromnegyed kör alakú, hátulról zárt, elölről nyitott színszerű épület. A létesítmény mintegy 85 százaléka a tehenek, illetve borjaik számára ad helyet. A nyugati oldalon a fennmaradó rész a bikák számára készült, illetve kialakításra került egy elkülönítő is. Az építmény a terephez képest enyhe kiemelkedésen áll. A hagyományos szerkezetű, náddal fedett épület jól kielégíti az évszázados állattartási kultúra és a modern technológia igényeit is.

 

A Kígyósi puszta természeti értékeinek megőrzését, a degradációs folyamatok megfordítását a meglévő vízi létesítmények ki-, illetve átépítésével lehetett megvalósítani. A degradációs folyamatok elsődleges oka a korábbi beavatkozások mezőgazdasági szempontú megvalósítása, melynek eredményeként a korábbi vizes élőhelyek többletvizeit csatornákkal és műtárgyakkal elvezették, ezáltal az eredeti élőhelyek jelentősen visszahúzódtak.

 

A program elsődleges célja a térség belvíz-mentesítése során és a természetes vízkörforgáskor a területre juttatható-jutó víz megtartása, a szabályozás lehetőségének fenntartásával. A kivitelezés, elsődlegesen meglévő és jelentősen elavult műszaki létesítmények rekonstrukcióján, természetvédelmi szempontoknak megfelelő működésük helyreállításán alapult. A terület vízellátási problémákkal, fokozott szárazodással küzdött. A vízellátás javítása érdekében három fő tevékenységet tűztünk ki célul, a rekonstrukció keretében megvalósulásra került a Kígyósi tározó rekonstrukciója, az Apátéri bögézések valamint az övgátalt legelők rekonstrukciója.

 

A Kígyósi belvíztározó vízpótlásának a tapasztalatok alapján a legfontosabb nyomvonala az Apát-ér. A jelentős felszín alatti vízgyűjtővel is rendelkező egyenes lefutású, azaz nem meanderező egykori folyómeder több szelvényében is kívánkozott a vízvisszatartás megoldása. Az esésviszonyokat, tározási lehetőségeket és a közlekedési igényeket figyelembe véve négy böge kialakítására került sor.

 

A Kígyósi tározó rekonstrukciója a puszta fokozottan védett részét érinti. A beavatkozás a természeti értékek védelmén túl a környező települések belvízvédelmi munkájában tölt be jelentős szerepet. A meglévő, üzemeltetés alatt álló Kígyósi-tározó üzembiztonságát valósította meg Igazgatóságunk, tározó töltés felújítása és a védtöltés korona helyreállítása során. A vízpótlás a területre lehulló csapadék, valamit az Apátér vizének helybenntartásával történik, szabályozható körülmények között.

 

Meghatároztuk azokat az övgát rekonstrukciós feladatokat, melyek segítségével jelentős területeken tartósan fennmaradó vízfelületek lettek kialakítva. Az egykori Munkácsy Mezőgazdasági Szövetkezet övgát építési programjában megvalósult, valamint előkészített vízvisszatartás célját szolgáló műveket üzemeltethető állapotba helyeztük.

 

A legelőkön visszatartott belvizek (pusztai vadvizek) őszi és tavaszi vonulási időszakban pihenőhelyül szolgálnak az átvonuló vízimadaraknak. Ezek közül elsősorban a különböző lúdalakúaknak (nagy lilik, fütyülő-, kanalas-, nyílfarkú-, böjti-, csörgő-, kendermagos és cigány réce), darunak, és parti madaraknak (nagy goda, nagy-, és kis póling, sárszalonka, piroslábú-, pajzsos és réti cankó). Költési időszakban megfelelő fészkelési és táplálkozási lehetőséget nyújtanak a bölömbikának, vörös gémnek, nagy godának, piroslábú cankónak, pettyes- és kis vízicsibének, harisnak, sárszalonkának. Szaporodóhelyet biztosítanak több kétéltű-, hüllő és halfajnak (vöröshasú unka, barna ásóbéka, levelibéka, zöldvarangy, pettyes-és tarajos gőte, vízisikló, réti csík).

 

A Dél-Alföld egykor folyók járta árterületein mára veszélyeztetetté váltak a természetes, illetve természetközeli vizes élőhelyek. A Hármas-Körös hullámterében azonban ma is sok szigetszerűen elhelyezkedő, viszonylag zavartalan vizes élőhelyet (holtágak, kubikok, mocsárfoltok) találunk. Különösen fontosak a folyószabályozások során kialakult holtágak/holtmedrek közül azok, amelyek háborítatlanul őrzik az egykori vízi világ megmaradt természeti értékeit. Ezek az ún. szentélyholtágak nemcsak európai jelentőségű természeti értékeik miatt fontosak, hanem azért is, mert elemei az ökológai hálózatnak, mely nagymértékben segíti a biológiai sokféleség megőrzését.

 

Az Őzén-zugi Holt-Körös, az 1900-as évek elején, a Hármas-Körös jobb oldalán, teljes egészében a folyó hullámterén átmetszés eredményeként jött létre, a holt meder jellegzetes hajtű formájú.

 

2001-ben az Igazgatóság elkészíttette a „Körös menti szentély holtágak vízgazdálkodási vizsgálata” című tanulmányt. A tanulmány alapján 2003-ban elkészült a holtág vízszabályozását – ökológiai vízvisszatartását – szolgáló rekeszgát és műtárgy engedélyes terve. 2006-ban a KIOP projekt keretében megvalósult a holtág természetvédelmi célú vízgazdálkodását, ökológiai vízvisszatartását szolgáló műtárgy. A műtárgy megvalósítására a holtág igen szélsőséges vízjárási viszonyai miatt volt szükség, tekintettel arra, hogy beavatkozás nélkül – mivel az áradások mellett más természetes vízpótlás nincs – a mederben található vízoszlop magassága akár 3 métert is ingadozhat. A műtárgy segítségével a jó ökológiai állapot fenntartásához szükséges vízszint biztosítható.

 

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak a gondjaira bízott természeti értékek megőrzése és szakszerű fenntartása mellett azok bemutatása és a nagyközönség felé történő megismertetése is fontos feladata. Az évek folyamán két Látogatóközpont, öt tanösvény, több kerékpáros és gyalogos túraútvonal kialakítása, számos kiadvány és szóróanyag megjelentetése mellett 2007 májusában új szállás- és oktatóépület átadására került sor Biharugrán. A létesítmény hagyományos szerkezetű, a bihari tájra jellemző építészeti stílus elemeit tükrözi. A szállásépületben 7 db 3+3 ágyas fürdővel ellátott lakrész és 3 db 2 ágyas, szintén külön fürdővel rendelkező szoba található, így összesen 48 fő elszállásolására alkalmas. A közösségi épület 90 m²-es nagyterme előadások, értekezletek, gyakorlati foglalkozások lebonyolításának optimális színtere, valamit a hozzá kapcsolódó melegítőkonyhával az étkeztetés megoldására is alkalmas. A csatlakozó fedett terasz természeti környezetben zajló közösségi foglalkozásoknak biztosít helyszínt. Az épület teljes felszereltségéhez egy komplex oktatási eszközrendszer is hozzátartozik.

 

Harmadik, kisebb projektünk, amelynek a költségvetése 36 761 000,-Ft volt a Nemzeti Park montág-pusztai területein volt hivatott a legelő állatállomány tartási feltételeit megteremteni és a legeltetéssel a terület optimális természetvédelmi kezelését megoldani.

 

A pusztán előforduló természeti értékek szorosan kötődnek a gyepszerkezet fennmaradását biztosító legeltetéses állattartáshoz. A régi magyar háziállat fajták egyre kisebb létszámban fordulnak már elő. Ezzel együtt növekszik az alulhasznosított, vagy használat nélkül maradt területek nagysága. E folyamat visszaszorításához a Nemzeti Park Igazgatóság megalakulása óta foglalkozik őshonos állatfajták tartásával és tenyésztésével. A legeltetés során kialakuló alacsony füvű pusztán megjelennek a költő madárfajok (piroslábú cankó, nagy goda, bíbic) és a száraz pusztához kötődő egyéb táplálkozó és ragadozó fajok is (szalakóta, kék és vörös vércse).

 

A megvalósult beruházás során a Nemzeti Park Igazgatóság biztosította az állatok legeltetésének feltételeit. Az itatáshoz nagymélységű fúrott kút létesült. Az itatóhely mellett mobil karám elemekből ideiglenes szálláshely került kialakításra, a gulya felügyeletét ellátó gondozók részére mozgatható szálláshely települt. A puszta széli pihenőhely megközelítéséhez útburkolat épült. Az állatok téli etetéséhez szükséges széna előállításához munkaeszközökkel felszerelt erőgép és pótkocsi beszerzésé is biztosította a támogatás. Az infrastruktúra kialakítása után a pusztára kihajtásra kerültek a szürkemarhák, az első ütemben kihelyezett 192 db üszőt további 120 db követte.

 

Végül 2006-ban eredményesen pályáztunk egy Dévaványa térségében húzódó, a túzok állományt és egyéb nagytestű madarakat veszélyeztető középfeszültségű elektromos vezeték szakasz áthelyezésére 46 630 000,- Ft értékben. Ebben a programban fontos közreműködő volt az E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zrt., amely nem csak a konkrét projekt megvalósításban volt segítségünkre, hanem saját költségére elvégezte a projekthez szorosan kapcsolódó vezeték bontást, egyéb feladatokat is. A projekt keretében elbontásra került egy Dévaványáról Atyaszegre vezető, a térség madár állományára igen veszélyes 18,5 km-es vezetékszakasz és ennek kiváltására átalakították a Szeghalom és Dévaványa közötti szabadvezetéket. Az átalakítás során az itteni oszlopokra is műanyag, ún. madárvédelmi szigetelőpapucsokat szereltek az áramszolgáltató szakemberei.

 

A fejlesztési lehetőségeknek ez a ciklusa lezárult, azonban nagyon bízunk benne, hogy Igazgatóságunknak a 2007-2013-as ciklusban is sikerül forrásokat vonzani a dél-Tiszántúl térségébe.