Babák Z
December 20-ra hívta össze a vezetőség az öregdiákok Barái Körének közgyűlését a Vajdában. Az iskola diákjai műsorral köszöntötték a megjelenteket. A műsorban részt vett a Zeneiskola tanárai közül az Ivancsó házaspár és Vas István.
A hagyományoknak megfelelően most is egy „öregdiák” élménybeszámolójával kezdődött az ülés, de az már eltért a hagyományoktól, hogy nem a legidősebbek közül választották a meghívottat. A Szentandrásról elszármazott Bencsik János, Tatabánya rendszerváltás utáni első, mindmáig egyetlen polgármestere számolt be gimnáziumi éveiről (1983-ban érettségizett), és szinte sorra számbavette egykori tanárainak értékeit. Nagyon udvarias volt: a kevésbé pozitív véleménye csak halvány sejtetés formájában jelentkezett.
A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy az általa is „slendrián”-nak nevezett órák – amelyek egy ma már nyugdíjas kolléga órái voltak – hagytak benne legmélyebb nyomot, de majd minden tanáráról mondott elismerő szavakat. Bencsik János kötődését 2004-ben nagyvonalú ajándékkal nyomatékosította: 100 000 Ft-ot adományozott könyvtárbővítésre az iskolának.
Mértéktartóan számolt be arról, amit tatabányai csodának neveznek a kívülállók. Ez vezetése alatt következett be, és a mai napig tart. Érettségi után először teológiát végzett, majd többféle képesítést is szerzett Szociális munkásként dolgozott különböző területeken. Véletlenül – oroszlányi rokon révén – került Tatabányára. „Bevándorlóként”, 25 évesen lett polgármester. A gazdaságilag összeomlott városban (a legjelentősebb a bányászat és a cementgyártás összeomlása) 12 000 munkanélküli volt. Ma virágzik a gazdasága, külső munkaerőt is fogad, és valószínűleg a jelenlegi válság sem fogja érinteni jelentősen a várost, olyan az iparszerkezete. Részletesen beszámolt arról, hogyan lábaltak ki a bajból – ez egy hosszú interjút érdemelne. Lényege: mindig az adott helyzethez alkalmazkodtak, és a várható igényeket vették figyelembe. Ma országgyűlési képviselő, és már városában is bejelentette, hogy nem indul többször a polgármesterségért – belefáradt.
Bensőséges, őszinte hangon számolt be magánéletének válságáról és kilábalásáról, valamint világnézetének gyakorlati oldalairól: feleségével együtt részt vettek egy hosszú zarándokúton, megszervezték és szervezik az ausztriai Máriazelltől Csíksomlyóig tartó zarándokutakat is.
Beszámolóját követően Tóthné Lipták Erzsébet intézményegység-vezető vetített képek segítségével mutatta be az eltelt évet az egykori diákoknak. (Ezekről az eseményekről a newjsag rendszeresen beszámolt.)
Ezt követően vendéglátásban részesítették a résztvevő öregdiákokat, akik jó hangulatú beszélgetésen osztották meg hajdani élményeiket.
