„Az”

– Ez mi?! – kérdeztem Esztertől csodálkozva.

– Ez? Ez az! – felelte leplezetlen örömmel.

– Az? – kérdeztem bizonytalanul.

– Igen! Pontosan az! – felelte Eszter ragyogva. – Na, mit szólsz? – kérdezte türelmetlenül.

– Nem hittem volna, hogy ilyen nagy. Valahogy kisebbnek képzeltem. – mondtam bátortalanul Eszternek, miközben óvatosan nézegettem a szerzeményt.

– Pedig ezek általában tényleg ekkorák. Minél nagyobb, annál jobb.  – mondta Eszter büszkén.

– Hát, ha te mondod. De másik színben nem volt? Ez eléggé sötét. Nem?

– Tudod, az igazság az, hogy szerintem is egy kicsit sötét, de az eladó azt mondta, hogy ez egy férfias szín, és hát ugye a férjem talpig férfi, szóval…

– Igen, igazad van. – mondtam teljesen egyetértve vele. – És azt már eldöntötted, hogy hol fogod tartani?

– Hát…nem is tudom, ezen még nem gondolkoztam. – mondta Eszter kissé elbizonytalanodva. – Talán a hálószobában, oda ritkábban tévednek be a gyerekek, és nem fogják macerálni. Igen, a hálóban lesz a legjobb helyen.

– És hogyan fogod átadni neki? Becsomagolod, vagy csak egy piros szalagot kötsz rá?

– Hogy ez mekkora ötlet! Köszönöm, Nóra! Ez a piros szalag lesz a befutó! – lelkendezett Eszter. – Azt hiszem, ha este a gyerekek már aludni mentek, akkor csukott szemmel bevezetem Rajmundot a hálószobába és megmutatom neki!…

– Hiába, a kevesebb mindig több. – feleltem Eszternek, miközben azon mosolyogtam, hogy mennyire örül. De ezen nincs mit csodálkozni: Eszter mindig is könnyen lelkesedett a jó dolgokért. Nála csak pillanatok kérdése volt a döntés, mindig azonnal el tudta magát határozni, és az esetek 95%-ban sosem tévedett. Csalhatatlan ösztöne van. És ami a legjobb, hogy másokon, így rajtam és a közös barátnőinken is tud segíteni, gyakran keressük meg őt, ha dilemmázunk valamin. – Hát, remélem, hogy Rajmund örülni fog majd neki.

– Ezt én is nagyon remélem! – mondta Eszter a szokásos huncut mosolyával.

 

Pár nap múlva felhívtam Esztert, hogy megkérdezzem hogy tetszett Rajmundnak az ajándék.

– Hát tudod, teljesen oda volt érte! – hadarta Eszter őszinte boldogsággal. – Ez az egész körítés, mármint a csukott szemmel való bevezetés, a gyertyák, meg a piros szalag, meg minden, szóval nagyon bejött neki! Már nagyon régen vágyott egy ilyenre, csak mindig volt valami más, ami elterelte a figyelmét erről. Úgyhogy nagyon, nagyon meglepődött és őszintén örült neki, azóta is minden nap használja, és csak úgy ragyog a szeme, ha ránéz. Nagyon boldog vagyok! – mondta Eszter szokásos lelkesedésével.

– Ennek nagyon örülök! – feleltem boldogan. – Csak arra vigyázz, hogy nehogy elhanyagoljon miatta téged!

– Na ne félts te engem! Tudom én, hogy mit kell tennem! – mondta nevetve Eszter és elköszöntünk egymástól.

 

Nóra

U.i.: kitaláljátok, hogy mit kapott Rajmund Esztertől? A megfejtéseket várjuk a kommentek között, és hogy mi is az a bizonyos „az”, nos azt a héten elárulom nektek valamikor.