in

Hétköznapi hősök

110110cipesz

110110cipeszAz élet egyik legbizarrabb tanulsága számomra az, hogy a dolgok fontossága akkor világosodik meg előttünk, amikor hiányoznak, megszűnnek, eltűnnek, nincsenek, stb. Szóljon most ez az írás azokról az emberekről, akiknek a munkája nem látványos, de ha nem tennék a dolgukat, azt bizony mindannyian észrevennénk.

A gyerekeimet kiskorukban egészen elbűvölte a kukásautó látványa, ahogy a köztisztasági munkások szedték össze a szemetet, ürítették a kukákat. Szinte bevett program volt a kukásautó megnézése hetente kétszer. (Egy másik ilyen szent rítus a déli harangszó volt a Duna Tv-n) Egyik gyerek sem akart köztisztasági munkás lenni, mégis nagyon tetszett nekik, bár szerintem a munkások közel sem lelkesedtek ennyire a munkájukért, mint a gyerekeim. 🙂

Aztán ott vannak még a wc-s nénik. Érdekes, hogy mostanában egyre több wc-s bácsi is dolgozik már, régebben ez nagyon is nők dominálta foglalkozás volt. És azt észrevettétek, hogy a közétkeztetésben is egyre több a férfi? Nekem valahogy a menzákról azért még mindig a nagydarab, jó kedélyű, vagy éppen nagyon is morcos nénik jutnak az eszembe, szigorúan fehér köpenyben és vágylohasztó fűzős kismamacipőben, fejükön az elmaradhatatlan fityulával. 🙂

Meg kell említenünk a magyar egészségügy legalsó kasztjában lévőket is: a nővéreket és ápolókat és a kórházi kisegítő személyzetet, akik legalább egy kissé fáradt mosollyal adják elénk a kihűlt és ízetlen ebédet, és rutinba fulladt lelkesedéssel igazítják meg a párnánkat ezredjére is.

Szólni kell még a lelkiismeretes iparosokról is, akik tényleg alázattal végzik a munkájukat és tisztességgel dolgoznak. Cipészek, fodrászok, varrónők és szabók, kozmetikusok, masszőrök, háztartási gépszerelők, stb. Nagymamám szerint egy nőnek legyen egy jó varrónője, fodrásza és cipésze, és akkor már nagy baj nem érheti. Drága nagyikám! Ha tudná, hogy ma egy megbízható informatikus és autószerelő nélkül élni sem lehet! És inkább lemondok a fodrászról meg a varrónőről, csak működjön a számítógépem és a kocsim! Remélem ez nem szentségtörés. 🙂

Hosszan lehetne még sorolni, hogy kik érdemlik meg a köszönetet és hálát, nekem most ők jutottak az eszembe. De érezze magán az elismerés vállveregetését mindaz, aki most kimaradt, hiszen gondoljunk csak bele: lehet, hogy Superman menti meg a világot, de ha egy kutyaütő szabó varrja meg a piros-kék mezét, akkor már az első repülés alatt lecsúszik róla a gatyája és a gonoszuk nevettükben halnak meg, nem a mázsás ökölcsapásaitól. 🙂

Nóra

Vélemény, hozzászólás?

110109karate

Egy mozgalmas karate-nap

110111garda

Gárda-per – elnapolva