Nóra
Nem tudom, észrevettétek-e már, de a hétköznapjaink tele vannak ellentmondásokkal. És persze ezeknek az ellentmondásoknak kimeríthetetlen tárházát adják a reklámok. Nem véletlenül ez a humoristák egyik kedvenc témája, mert mindig aktuális, mindig új és mindig ad alapot a (ki) nevetésre.
Az egyik mostani idézőjeles kedvencem a Magyar Köztársaság fővárosáról elnevezett pénzintézet hirdetése. Egy magyarul nem tudó férfi akarja nekünk „eladni” ezt a bankot. Igazából különösebben nem zavar, mert nem ott intézem a pénzügyeimet, de ettől függetlenül még azért elgondolkodtató, hogy vajon miért választottak egy idegent a kampányra. (Azt, gondolom, senki sem hiszi el, hogy ezt a férfit valódi szavazás útján választották ki…) Figyelemre méltó a reklámügynökség elgondolása, mert valóban magas létszámú a hazánkban élő, indiai, egészen pontosan panjabi származású közösség, de róluk azért nehezen tudom elképzelni, hogy nap, mint nap ők képeznék a fent említett banknak a jelentős ügyfélkörét. Persze, ki tudja?! Még az is lehet, hogy igen, bár igen kicsi a valószínűsége.
Aztán ott vannak a nőket célzó reklámok, elsősorban a kozmetikumok. Vajon miért csak tizenéves lányokon mutatják be a ránctalanító krémek hatékonyságát??? (Ne válaszoljon senki a kommentek között, ez egy költői kérdés volt! ☺) Sokkal hihetőbb lenne, ha a nyugdíjas otthonban tesztelnék ezeket a kencéket. Ráadásul nemcsak hitelesebb, hanem viccesebb is volna ez az egész ezt-is-vedd-meg cécó.
És ha már itt tartunk: mindent el lehet adni. És persze az emberek mindent meg is vesznek, akár még a palackozott hegyi levegőt is. Elég hozzá egy jó zene, egy színes, mozgalmas rövidfilm, egy cseppnyi ellentmondás és máris elcsábultunk. Már az sem zavar minket, ha vacsora közben éppen potencianövelőt, gombaölő krémet, hashajtót, vagy ultramagot reklámoznak: mi mindent lenyelünk, és mindent megemésztünk. Előbb vagy utóbb.
Nóra
