in

Egy, kettő, három…?

111010nora

111010noraA legtöbb gyerekekkel foglalkozó portál, szakirodalom és újság külön figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy mennyi az „ideális” korkülönbség testvérek között. Megoszlanak a vélemények nevelési szakértők, pszichológusok és pedagógusok között, ezekre nem is nagyon térnék ki, inkább a saját tapasztalataimat osztanám meg veletek.

Persze a kérdéshez az is hozzátartozik, hogy mit hoz az élet. Hiszen ember tervez… Sokszor közbeszól az élet és az idő meg csak telik és felborítja minden számításunkat.

Összességében két tábort különböztetnék meg. Elsőként azok a szülők álljanak itt, akik arra esküsznek, ha minél kevesebb a korkülönbség a csemeték között. Jó ez a gyerekeknek, mert együtt nőnek fel, sok a közös téma, barátok, stb. És jó ez a szülőknek is, mert hamar „letudják” a gyerek projektet, és ha már visszaállnak a munkába, akkor a munkáltató is jobban tud tervezni a munkavállalóval. (Ideális esetben!) Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a második, vagy harmadik baba sokszor „becsúszik”, hiszen a szoptatás elvileg „fogamzásgátló” is, de ez nem teljesen igaz. A lényegen nem változtat semmit: nagy öröm a sok kisgyerek a háznál, de nagy munka is, pláne ha még ez egyik kicsi és a másik pici.

Sokan arra esküsznek, hogy a nagyobb korkülönbség azért jó, mert akkor a kisebbre több figyelem jut, a nagyobb önállóbb, talán nem viseli meg annyira a kistestvér érkezése, egyszóval könnyebb. Praktikusabb. Ugyanakkor a testvérek hosszú távú kapcsolatára kihathat a nagyobb korkülönbség (4+ év) Kevesebb a közös téma és barát, nem tudnak igazából együtt játszani, illetve a nagyobb „hatalmat gyakorolhat” a kicsi felett.

Persze ezek nincsenek kőbe vésve. Nagyon sok múlik a szülők hozzáállásán és a gyerekek személyiségén. A pszichológusok szerint, ha van ideális korkülönbség a gyerekek között, akkor az talán a 3 év. Azért, mert a gyerekek három éves koruk táján már igénylik a függetlenséget, az önállóságot („Anya, ne segíts, majd én, egyedül!”). Már nem ragaszkodnak annyira az anyukájukhoz, nincsenek annyira rászorulva a szülői segítségre, nem igénylik már az állandó jelenlétet. Nem véletlenül kezdik három éves korukban az óvodát.

Szóval lehet itt családtervezésről beszélni, ami persze nagyon jó dolog, de azért a végső szót mindig az élet mondja ki. Szerencsések vagytok, ha a sors együttműködik a terveitekkel. Nagyon fontos azonban, hogy ha kistestvér érkezik a családba, akkor készítsük fel a nagyobb gyereke(ke)t, amennyire az ő szintjén tudjuk, és törekedjünk arra, hogy ne érezze magát mellőzve. Foglalkozzunk vele amilyen gyakran csak tudunk, szenteljük neki, és csak neki a figyelmünket, hogy érezze szeretjük őt, és nem lett mellékes tagja a családnak.

És egy dolgot ne feledjünk: a legszebb dolog, amit a szülők adhatnak a gyermeküknek nem más, mint egy testvér.

Következő alkalommal az evés témáját fogjuk tárgyalni.

Nóra

What do you think?

Vélemény, hozzászólás?

111010jobbik

Jobbikos fórum Szentandráson

111011bszta

Szentandráson minden rendben